Page 164 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
- Én is eltűnődöm a bátyádról, Stannisről. Én azon gondolkodom, mikor tervezi, hogy visszatér
Sárkánykőről és újra elfoglalja a helyét a tanácsban.
- Gondolom, ha az összes szajhát belekorbácsoltuk a tengerbe - felelte Kisujj. Megjegyzése még
nagyobb nevetést váltott ki.
- Éppen eleget hallottam a szajhákról - közölte Ned és felállt. - Holnapig.
Harwin állt őrt a torony ajtajánál, amikor Ned visszatért.
- Küldd Joryt a szobámba és mondd az apádnak, hogy nyergelje fel a lovamat! - utasította Ned,
talán túlságosan is nyersen.
- Ahogy parancsolod, uram.
A Vörös Torony és a „Segítő tornája" búskomorrá és gorombává tették, töprengett Ned, ahogy
felfelé haladt a lépcsőn. Catelyn karjainak békéjére vágyott, hiányzott neki a hang, ahogy Robb és
Jon az udvaron vívnak és nagyon hiányoztak észak hűvös nappalai és hideg éjszakái.
A hálótermébe érve levetette a tanácsban viselt selyemruhát és egy kis időre leült a könyvvel,
míg Jory oda nem ér. „A Hét Királyság nagy házainak leszármazási ágai és története Számos Ma-
gas Úr, Nemes Hölgy és gyermekeik leírásával", Malleon nagymester tollából. Pycelle igazat mon-
dott, tényleg hatalmas olvasmány volt. Jon Arryn mégis elkérte és Ned biztos volt benne, hogy jó
okkal tette ezt. Van itt valami, valami igazság elrejtve ezeken a ropogós, sárga lapokon, csak látnia
kell. De mi az? A kötet több mint egy évszázaddal korábban íródott. A most élő emberek közül
igen kevesen születtek már meg, amikor Malleon összeállította a házasságok, születések és halál-
esetek e poros listáját.
Még egyszer felnyitotta a Lannister-házról szóló fejezetnél és lassan lapozgatni kezdett. Kétség-
beesetten reménykedett benne, hogy valami megragadja a figyelmét. A Lannisterek régi család
volt, származásukat Okos Lannig vezették vissza, aki egy szélhámos volt a Hősök Korában, kétség-
telenül ugyanolyan legendás alak, mint Brandon, az Építő, bár a dalnokok és a mesemondók sokkal
jobban kedvelték. Az énekek szerint Lann volt az, aki kipiszkálta a Kaszterket a Kaszter hegyről,
kizárólag az eszét használva fegyverként, és aranyat lopott a Naptól, hogy azzal fényesítse göndör
haját. Ned szerette volna, ha itt van most és kicsalogatja az igazságot ebből az átkozott könyvből.
Hangos kopogás jelezte az ajtón Jory Cassel érkezését. Ned becsukta Malleon munkáját és ki-
szólt az öreg lovagnak, hogy bejöhet.
- Húsz embert ígértem a testőrségemből a Városi Őrségnek a viadal végeztéig - mondta neki. -
Rád bízom, hogy válaszd ki őket. Tedd meg Alynt parancsnoknak és világosítsd fel az embereket,
hogy azért van rájuk szükség, hogy megakadályozzák a csetepatékat, nem pedig azért, hogy kez-
deményezzék őket! - Ned felállt, kinyitott egy cédrusfa ládát és kivett belőle egy vékony szövetből
készült alsóinget. - Megtaláltad az istállófiút?
- Az éjjeliőrt, uram - felelte Jory. - Megesküdött, hogy soha többé nem nyúl lovakhoz.
- Mit mondott?
- Azt állítja, hogy jól ismerte Lord Arrynt. Közeli barátok voltak - Jory felhorkant. - Azt mond-
ja, a Segítő mindig adott a legényeknek egy rézpénzt a névnapjukon. Nagyon kíméletesen bánt a
lovakkal. Soha sem hajszolta túl őket és répát meg almát hozott nekik, így azok mindig örültek, ha
látták.
- Répát meg almát - visszhangozta Ned. Úgy tűnt, ennek a fiúnak még kevesebb hasznát veszik,
mint a többieknek és ő volt az utolsó a négy közül, akiket Kisujj előbányászott. Jory egyenként be-
szélt mindegyikükkel. Ser Hugh nyers volt és nem valami bőbeszédű, viszont olyan arrogáns, ami-
lyenek csak újdonsült lovagok lehetnek. Ha a Segítő beszélni kíván vele, örömmel fogadja, de nem
tűri, hogy egy egyszerű testőrkapitány kikérdezze... még ha a szóban forgó kapitány tíz évvel idő-
sebb és százszorta jobb kardforgató volt is. A szolgálólány legalább kedves volt. Azt mondta, hogy
Lord Jon többet olvasott, mint amennyi jót tett neki, hogy gondterhelt és búskomor volt a fia gyen-
gesége miatt és gorombán bánt a feleségével. A csaposlegény, aki most vargaként dolgozott, soha
egy szót sem váltott Lord Jonnal, de rengeteg érdekes konyhai pletykát tudott: a Lord veszekedett a
királlyal, a Lord csak turkált az ételben, a Lord Sárkánykőre készült küldeni a fiát, hogy ott nevel-
kedjen, a Lord élénk érdeklődést tanúsított a vadászkutyák tenyésztése iránt, a Lord felkereste a

167