Page 160 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

JON
mindig felébredek.
A bőre ilyenkor hideg és nyirkos, ő pedig reszket cellája sötétjében. Szellem ilyenkor felugrik
mellé, testének melege olyan megnyugtató, mint a napkelte. Arcát mélyen a rémfarkas sűrű, fehér
bundájába temetve alszik el újra.
- Te is álmodsz Szarv hegyről? - kérdezte Jon.
- Nem - Sam szája összeszorult, vonásai megkeményedtek. - Gyűlöltem ott lenni - elgondolkod-
va vakargatta Szellem füle tövét, Jon pedig hagyta, hogy a csend lélegezzen körülöttük. Hosszú idő
múlva Samwell Tarly beszélni kezdett, Havas Jon pedig figyelmesen hallgatta, hogyan is történhe-
tett meg, hogy egy bevallottan gyáva alak a Falon találta magát.
A Tarlyk régi, büszke család voltak, Mace Tyrellnek, Égikert Urának és Dél Kormányzójának
zászlóvivői. Lord Randyll Tarly legidősebb fia, Samwell gazdag földek, egy erős vár és egy legen-
dás pallos, Átokszív örökösének született. A kardot valyriai acélból kovácsolták és már közel öt-
száz éve apáról fiúra szállt.
Apjának a fiú születése felett érzett büszkesége fokozatosan semmivé lett, ahogy Samwell kö-
vérré, puhánnyá és esetlenné fejlődött. Sam imádta a zenét és saját dalok faragását, a lágy bársony-
ruhákat, szeretett a kastély konyhájában játszani a szakácsok mellett, szerette beinni a gazdag illa-
tokat, miközben elcsent egy-egy citromos süteményt vagy egy szelet áfonyatortát. Szenvedélyei
közé tartoztak a könyvek, a kiscicák és a tánc, bármily ügyetlen is volt. A vér látványától azonban
rosszul lett és már attól sírva fakadt, ha végignézte egy csirke levágását. Fegyvermesterek tucatjai
adták egymásnak a kilincset Szarv hegyen és mindegyik azon fáradozott, hogy olyan lovagot farag-
jon Samwellből, amilyennek az apja elképzelte őt. Szidták, verték kézzel és bottal, éheztették. Az
egyik kiképzője arra kényszerítette, hogy páncélban aludjon, hogy harciasabbá tegye. Egy másik
beöltöztette az anyja ruháiba és úgy masíroztatta a bástyafokon, hátha a szégyentől erőt vesz ma-
gán. Ő azonban egyre kövérebb és félénkebb lett, míg idővel Lord Randyll csalódottsága haragba,
majd gyűlöletbe fordult.
- Egyszer - mesélte Sam suttogásig halkított hangon -, két ember érkezett a kastélyba. Fehér bő-
rű és kék szakállú boszorkánymesterek voltak Qarthból. Levágtak egy bikát és megfürdettek a me-
leg vérében, de ez sem tett bátrabbá, ahogy ígérték. Rosszul lettem és hánytam. Apám megkorbá-
csoltatta őket.
Végül, három leány után ugyanannyi év alatt, Lady Tarly egy második fiúval is megajándékozta
férjét. Attól a naptól kezdve Lord Randyll tudomást sem vett Samről és minden idejét a fiatalabb
fiúnak szentelte, aki, lévén vad és keménykötésű, jobban megfelelt az ízlésének. Samwellre több
évnyi édes békesség várt könyvei és zenéje társaságában.
Ez a mennyei állapot egészen a tizenötödik névnapjáig tartott, amikor egy reggel arra ébredt,
hogy felnyergelték és előkészítették a lovát. Három fegyveres elkísérte egy erdőbe Szarv hegy kö-
zelében, ahol apja éppen egy szarvast nyúzott.
- Már majdnem felnőtt férfi vagy és az örökösöm - mondta Lord Randyll Tarly legidősebb fiá-
nak, miközben hosszú kése eltávolította a bőrt a meztelen húsról. - Nem adtál rá okot, hogy kita-
gadjalak, de azt sem engedem, hogy te örököld a földet és a címet, ami Dickont illeti. Átokszívnek
olyan férfihoz kell kerülnie, aki elég erős hozzá, hogy forgatni tudja, s te nem vagy méltó rá, hogy
megérintsd a markolatát. Úgy határoztam tehát, hogy a mai napon bejelented, hogy magadra öltöd
a fekete ruhát. Lemondasz minden követelésedről öcséd örökségét illetően és még az est leszállta
előtt északra indulsz.
- Ha nem így teszel, holnap reggel vadászni megyünk, valahol az erdőben a lovad megbotlik, te
pedig leesel a nyeregből és halálra zúzod magad... legalábbis én ezt fogom mondani az anyádnak.
Neki asszonyi szíve van, még téged is bír szeretni, s én nem akarok fájdalmat okozni neki. Ne gon-
dold, hogy olyan könnyen szembeszegülhetsz az akaratommal, mint hiszed! Semmi sem okozna
nagyobb örömet, mint hogy elejtselek, mint egy disznót, ami valójában vagy. - Apja karja könyékig
véres volt, amikor félretette a kést. - Nos, íme a lehetőségeid: az Éjjeli Őrség - belenyúlt a szarvas-
ba, kitépte a szívét és feléje tartotta a vértől csöpögő szervet -, vagy ez.
Sam nyugodt, színtelen hangon mesélte el a történetet, mintha nem is vele, hanem valaki mással

163