Page 163 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD

- Minden probléma okozója a Segítő tornája, uraim! - panaszkodott a Városi Őrség parancsnoka
a királyi tanács előtt.
- A király tornája - helyesbített Ned és megrándult az arca. - Biztosíthatlak róla, hogy a Segítő
egyáltalán nem kívánja.
- Hívd, ahogy akarod, uram. Lovagok érkeznek a birodalom minden szegletéből, minden lovag-
gal jön két szabadlovas is, három mesterember, hat fegyveres kísérő, egy tucat kereskedő, két tucat
szajha és több tolvaj, mintsem találgatni mernék a számukat illetően. Ez az átkozott meleg már
amúgy is lázban tartotta a várost, hát most még ezek a látogatók is... tegnap éjjel valaki belefulladt
a folyóba, kocsmai verekedés tört ki, volt három késpárbaj, egy asszonyt meggyaláztak, két helyen
tűz ütött ki, megszámlálhatatlan rablás történt, a Nővérek Utcáján pedig néhány részeg lóversenyt
rendezett. Tegnapelőtt egy asszony levágott fejére bukkantak a Nagy Szentélyben, amint a szivár-
ványos medence vízén lebegett. Senki sem tudja, hogy került oda, vagy kié volt.
- Milyen szörnyű - borzongott Varys.
Lord Renly Baratheon kevésbé volt együttérző.
- Ha te nem tudod fenntartani a király békéjét, Janos, majd olyan embert helyezünk a Városi Őr-
ség élére, aki képes rá.
A köpcös, tokás Janos Slynt felfújta magát, mint egy dühös béka, kopasz feje vörösödni kezdett.
- Maga Sárkány Aegon sem lenne képes fenntartani a békét, Lord Renly. Több emberre van
szükségem.
- Hányra? - kérdezte Ned előrehajolva. Robert szokásához híven nem vette magának a fáradsá-
got, hogy részt vegyen a tanácskozáson, így a Segítő intézkedett a nevében.
- Amennyit csak adni tudsz, Segítő uram.
- Fogadj fel ötven új embert! - mondta neki Ned. - Lord Baelish majd gondoskodik róla, hogy
megkapd a pénzt.
- Én? - kérdezte Kisujj.
- Igen, te. Ha össze tudtál szedni negyvenezer aranysárkányt a bajnoknak, biztos vagyok benne,
hogy össze tudsz kaparni valahogy néhány rezet, hogy fenntarthassuk a rendet - Ned megint Janos
Slynthez fordult. - Adok neked ezenfelül húsz jó kardforgatót saját házi testőrségemből, hogy se-
gítsék az Őrség munkáját, míg a tömeg el nem megy.
- Nagyon köszönöm, Segítő uram - Slynt meghajolt. - Ígérem, jól fogom használni őket.
Miután a parancsnok távozott, Eddard Stark a tanács többi tagjához fordult.
- Minél hamarabb túlesünk ezen az ostobaságon, annál jobban fogok örülni.
Mintha a kiadások és a rendzavarások nem okoztak volna önmagukban is elég bosszúságot,
minden rendű és rangú ember következetesen a „Segítő tornája"-ként emlegette az eseményt, mint-
ha ő tehetne az egészről. Ezzel mintegy sót szórtak Ned sebébe. Robert őszintén azt hiszi, hogy
megtisztelve érzi magát?
- A királyság hasznot húz az ilyen eseményekből, uram - szólalt meg Pycelle nagymester. - A
hatalmasokat a dicsőség lehetőségével kecsegteti, az alacsonyrendűekkel pedig egy időre elfeledteti
bánataikat.
- És pénzzel töm meg sok zsebet - tette hozzá Kisujj. - Minden fogadó telve van a városban, a
szajhák pedig görbe lábakkal járnak, s a zsebük minden lépésnél csilingel.
Lord Renly nevetett.
- Szerencsénk van, hogy Stannis bátyám nincs velünk ma. Emlékeztek, amikor törvényen kívül
akarta helyezni a bordélyokat? A király megkérdezte tőle, ha már ennyire lendületbe jött, nem akar-
ja-e mindjárt betiltani az evést, a szarást meg a levegővételt is. Az igazat megvallva, gyakran eltű-
nődöm, vajon Stannis honnét szerezte azt a ronda lányát. Úgy fekszik a hitvesi ágyba, mintha csa-
tába vonulna, komor arccal és eltökélve, hogy teljesíti a kötelességét!
Ned nem nevetett együtt velük.

166