Page 161 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
történt volna meg. És furcsa módon, gondolta Jon, nem fakadt sírva, egyszer sem. Amikor befejez-
te, csendben ültek egymás mellett és egy ideig a szelet hallgatták. Semmi más hang nem hallatszott
az egész világon.
Végül Jon törte meg a csendet.
- Vissza kellene mennünk az étkezdébe.
- Miért? - kérdezte Sam.
Jon vállat vont.
- Van meleg almabor vagy mézes bor, ha azt szereted jobban. Néha esténként Dareon énekel
nekünk, ha olyan hangulatban van. Azelőtt énekes volt... vagyis, nem igazán, csak majdnem. Éne-
kes tanonc.
- Hogy került ide? - kérdezte Sam.
- Lord Rowan, Aranyliget Ura rajtakapta az ágyban a lányával. A lány két évvel idősebb volt és
Dareon esküszik rá, hogy segített neki bemászni az ablakon, az apja előtt mégis erőszaktevőnek
nevezte, s ő idekerült. Amikor Aemon mester énekelni hallotta, azt mondta, olyan a hangja, mintha
mézet csepegtetnénk a viharba - Jon mosolygott. - Néha Varangy is énekel, ha azt éneklésnek lehet
nevezni. Bordalokat, amiket az apja csapszékében tanult. Pyp szerint az ő hangja olyan, mintha
húgylét csepegtetnénk a fingásba. - Ezen együtt nevettek.
- Mindkettőt szívesen meghallgatnám - lelkendezett Sam -, de nem hiszem, hogy örömmel fo-
gadnának ott - az arca nyugtalan volt. - Holnap is harcolnom kell majd, ugye?
- Igen - Jon kénytelen volt bevallani az igazat.
Sam nehézkesen feltápászkodott.
- Meg kellene próbálnom aludni - összehúzta magát a köpeny alatt és elballagott.
A többiek még mindig a közös helyiségben voltak, amikor Jon visszatért, Szellemet leszámítva
egyedül.
- Hol voltál? - kérdezte tőle Pyp.
- Sammel beszélgettem - felelte neki.
- Ő egy igazi nyúlszívű - közölte Grenn. - Vacsoránál volt még szabad hely a padon, amikor
megkapta az ételét, de nem mert ideülni közénk.
- Lord Szalonna talán úgy véli, túl jó ahhoz, hogy a mi fajtánkkal egyen együtt - találgatta Jeren.
- Láttam, amint disznóhúst evett - szólalt meg Varangy vihogva. - Szerintetek egy testvére lehe-
tett? - nyikorgó hangokat hallatott.
- Elég! - tört ki Jon mérgesen.
A többi fiú meglepetten elhallgatott.
- Figyeljetek rám! - kezdte Jon a néma csendben és elmondta nekik, hogy mi fog történni. Pyp
támogatta, ahogyan számított is rá, de hogy Halder is így nyilatkozott, az kellemes meglepetésként
érte. Grenn először nyugtalan volt, de Jon tudta, hogyan lehet hatni rá. Szép lassan, egyenként
mindenki beállt a sorba. Jon néhányat közülük meggyőzött, néhányat hízelgéssel vett le a lábáról,
másokat megszégyenített és fenyegetett, ahol fenyegetésre volt szükség. Végül mindenki beleegye-
zett... mindenki, kivéve Rastot.
- Ti, lányok, csináljatok, amit akartok - mondta -, de ha Thorne engem küld Lady Malacka ellen,
én bizony levágok magamnak egy szelet szalonnát! - Jon képébe vihogott és kiment a teremből.
Néhány óra múlva, mialatt a vár mélyen aludt, hárman felkeresték Rastot a cellájában. Grenn le-
fogta a karjait, Pyp pedig ráült a lábaira. Jon hallotta Rast szaggatott lihegését, amikor Szellem a
mellkasára ugrott. A rémfarkas szemei vörösen parázsként izzottak, fogaival pedig gyengéden be-
lekapott a fiú torkának lágy szövetébe, épp csak annyira, hogy kiserkenjen a vére.
- Ne feledd, tudjuk, hol alszol - súgta neki Jon.
Másnap reggel Jon hallotta, amint Rast azt meséli Albertnek és Varangynak, hogyan csúszott
meg a penge borotválkozás közben...
Attól a naptól kezdve sem Rast, sem más nem bántotta Samwell Tarlyt. Ha Ser Alliser vele állí-
totta szembe őket, megvetették a lábukat és hárították a kövér fiú lassú, ügyetlen csapásait. Ha a
fegyvermester támadást üvöltött, előrelendültek és könnyedén meglegyintették Sam mellvértjét, si-

164