Page 22 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS
- Miénk a vér jogán. Árulással vették el tőlünk, de a miénk, miénk mindörökre. A sárkánytól
nem lehet lopni, ó nem! A sárkány nem felejt.
Lehet, hogy a sárkány emlékezett, Dany azonban nem. Sohasem látta ezt a földet, amelyről test-
vére azt állította, az övék, a birodalmat a keskeny tengeren túl. A helyek, amelyekről a fiú beszélt, a
Kaszter hegy és a Sasfészek, Égikert és Arryn Völgye, Dorne és az Arcok Szigete, mind-mind
puszta szavak voltak számára. Viserys már nyolcéves fiúcska volt, amikor elmenekültek Királyvár-
ból, hogy megszökjenek a Bitorló seregei elől, Daenerys azonban még csak apró mozgolódás anyja
méhében.
Dany időnként mégis maga elé képzelte, hogyan is játszódhatott le, a bátyja olyan gyakran el-
mesélte neki a történeteket. Az éjféli menekülést Sárkánykőre, miközben a holdfény tükröződött a
hajó fekete vitorláin. Fivérüket, Rhaegart, aki a Trident véres vizében harcolt a Bitorlóval és aki
meghalt a nőért, akit szeretett. Királyvár kifosztását Lannister és Stark urai által, akiket Viserys a
Bitorló kutyáinak nevezett. Dorne-i Elia hercegnőt, aki kegyelemért esedezett, miközben Rhaegar
örökösét elszakították kebléről és a szeme láttára gyilkolták meg. Az utolsó sárkányok kifényesített
koponyáit, amelyek vakon bámultak a trónterem falairól, amikor a Királyölő egy arany karddal el-
metszette Apa torkát.
Ő Sárkánykőn született kilenc holddal a menekülésük után, mialatt egy dühöngő nyári vihar a
sziget széttépésével fenyegetett. Azt mondják, az a vihar rettenetes volt. Szétzúzta az ott horgonyzó
Targaryen flottát, hatalmas kődarabok szakadtak ki a mellvédekből és zuhantak a tenger megvadult
vizébe. Anyja meghalt, amikor világra hozta őt és ezért bátyja, Viserys sohasem bocsátott meg ne-
ki.
Sárkánykőre sem emlékezett. Újra menekülniük kellett, éppen mielőtt a Bitorló fivére vitorlát
bontott újonnan épített flottájával. Akkorra csak maga Sárkánykő, az ősi családi fészek maradt meg
a Hét Királyság közül, amely egykoron az övék volt. Ez sem tartott sokáig. Az őrség kész volt el-
adni őket a Bitorlónak, egy éjjel azonban Ser Willem Darry és négy hűséges ember betört a gyerek-
szobába, megszöktette mindkettőjüket a szoptatódajkájával együtt és a sötétség leple alatt elhajóz-
tak a braavosi part biztonsága felé.
Homályosan emlékezett Ser Willemre, a hatalmas, szürke, medveszerű, félvak férfira, aki pa-
rancsokat mennydörgött a betegágyából. A szolgálók rettegtek tőle, de Danyvel mindig kedves
volt. „Kis Hercegnőnek", néha „Úrnőmnek" szólította, s kezei puhák voltak, mint a régi bőr. Soha
sem hagyta el azonban az ágyát és éjjel-nappal a betegség meleg, nyirkos, undorítóan édeskés sza-
ga lengte körül. Ez akkor történt, amikor Braavosban éltek, a nagy, vörös ajtós házban. Danynek
saját szobája volt, citromfával az ablaka alatt. Miután Ser William meghalt, a szolgák ellopták azt a
kevéske pénzüket is, ami megmaradt, és nem sokkal ezután kitették őket a nagy házból. Dany sírt,
amikor a vörös ajtó végleg bezárult mögöttük.
Azóta bolyongtak, Braavosból Myrbe, Myrből Tyrosba és onnan tovább Qohorba, Volantisba,
aztán Lysbe. Sohasem maradtak sokáig egy helyen. A bátyja nem engedte. Azt hajtogatta, hogy a
Bitorló bérgyilkosai a sarkukban vannak, bár Dany soha nem látott egyet sem.
A tanácsosok, arkhónok és kereskedőhercegek eleinte örültek, hogy vendégül láthatják otthona-
ikban és asztalaiknál az utolsó Targaryeneket, de ahogy múltak az évek, és a Bitorló továbbra is a
Vastrónon ült, az ajtók bezárultak és az életük nyomorúságossá vált. Már évekkel ezelőtt kénytele-
nek voltak eladni utolsó kincseiket, s most még az az érme is elveszett, ami édesanyjuk koronájából
származott. Pentos sikátoraiban és borkiméréseiben a bátyját csak „a kolduskirályként" emlegették.
Dany nem akarta tudni, őt hogyan emlegetik.
- Egy napon mindent visszakapunk, drága húgom - ígérgette neki a fiú. Néha, amikor erről be-
szélt, a kezei reszketni kezdtek. - Az ékszereket és a selymeket, Sárkánykőt és Királyvárat, a Vas-
trónt és a Hét Királyságot, mindent, amit csak elvettek tőlünk, vissza fogunk kapni! - Viserys ezért
a napért élt. Daenerys csak a vörös ajtós nagy házat szerette volna visszakapni a citromfával az ab-
lak alatt, a gyermekkort, amit sohasem ismert.
Halk kopogás hallatszott az ajtón.
- Szabad! - szólt ki Dany és elfordult az ablaktól. Illyrio két szolgálója lépett be, meghajoltak és

25