Page 185 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Ráülök arra a rohadt vasszékre, ha muszáj. Ez azt jelenti, hogy nincsenek olyan vágyaim, mint
a többi embernek? Hébe-hóba egy kis bor, egy sikítozó leányzó az ágyban, egy ló a lábaim közé?
Hét pokol, Ned, meg akarok ütni valakit!
Ser Barristan Selmy szólalt meg.
- Felség! - mondta. - Nem helyes, ha a király részt vesz a harcban. Nem volna igazságos a küz-
delem. Ki merne megütni téged?
Robert ezen, úgy tűnt, komolyan meglepődik.
- Hát mindegyik, a francba. Ha tudnak. És az utolsó, aki állva marad...
- ... te leszel - fejezte be helyette Ned. Rögtön látta, hogy Selmy célba talált. A kézitusa veszé-
lyei csak még jobban feltüzelték Robertet, ez azonban a büszkeségét érintette. - Ser Barristannek
igaza van. Nincs férfi a Hét Királyságban, aki a haragodat kockáztatná azzal, hogy megüt.
A király felállt. Az arca vörös volt.
- Azt akarod mondani, hogy azok a gyáva nyulak hagynának győzni?
- Biztos vagyok benne - mondta Ned, Ser Barristan Selmy pedig meghajtotta a fejét egyetértése
jeléül.
Egy percig Robert olyan dühös volt, hogy megszólalni sem tudott. Végigment a sátron, meg-
pördült, visszajött. Az arca sötét volt és dühös. Felkapta a mellvértjét a földről és szótlan haragjá-
ban Barristan Selmyhez vágta. Selmy félreugrott.
- Kifelé! - mondta hidegen a király. - Tűnj innen, mielőtt megöllek!
Ser Barristan gyorsan kiment. Ned éppen utána indult volna, amikor a király rászólt:
- Ned, te nem!
Ned visszafordult. Robert újra felemelte a szarut, megtöltötte sörrel a sarokban álló hordóból és
Ned felé tartotta.
- Igyál! - utasította nyersen.
- Nem vagyok szomjas...
- Igyál! A királyod parancsolja.
Ned elvette a szarut és ivott. A sör sűrű volt, fekete és olyan erős, hogy szúrta a szemét.
Robert megint leült.
- A fene vigyen, Ned Stark! Téged és Jon Arrynt, mindkettőtöket szerettelek. Mit tettetek ve-
lem? Neked kellett volna királynak lenned, neked vagy Jonnak.
- A te követelésed volt a jogos, felség.
- Azt mondtam, hogy igyál, nem azt, hogy vitatkozz! Te tettél királlyá, legalább annyi udvarias-
ságot tanúsíthatnál, hogy végighallgatod, amit mondani akarok, a rohadt életbe. Nézz rám, Ned!
Nézd meg, mit tett velem a királykodás! Az istenekre, túl kövér vagyok a páncélomhoz! Hogy jut-
hattam el idáig?
- Robert...
- Igyál és maradj csendben, a királyod beszél. Esküszöm neked, sohasem éreztem magam annyi-
ra élőnek, mint mikor ezért a trónért küzdöttem és annyira halottnak, mint amióta megszereztem.
Cersei pedig... Őérte Jon Arrynnak tartozom köszönettel. Nem akartam megházasodni, miután
Lyannát elvették tőlem, de Jon azt mondta, hogy az országnak örökösre van szüksége. Cersei
Lannister jó választás lenne, mondta nekem, mert hozzám kötné Lord Tywint, ha netán Viserys
Targaryen egyszer megpróbálná visszaszerezni az apja trónját - megrázta a fejét. - Szerettem az
öreget, esküszöm, de most azt gondolom, hogy nagyobb bolond volt, mint a Holdfiú. Óh, igaz,
hogy ránézésre Cersei valóban gyönyörű, de hideg... ahogy őrzi a pináját, azt hinné az ember, hogy
Kaszter hegy minden aranya ott van a lába között. Add ide azt a sört, ha nem iszol belőle! - Elvette
a szarut, meghúzta, böfögött és megtörülte a száját. - Sajnálom, ami a lányoddal történt, Ned. Iga-
zán. A farkasra gondolok. A fiam hazudott, a nyakam teszem rá. A fiam... te szereted a gyerekeidet,
ugye?
- Tiszta szívemből - felelte Ned.
- Hadd áruljak el neked egy titkot, Ned. Már nem egyszer álmodoztam arról, hogy leteszem a
koronát. Elhajózok a szabad városok felé a lovammal meg a pörölyömmel és harccal, meg kurvá-

188