Page 188 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
tóba sem.
Amikor a Viráglovag megjelent a színen, a tömeg felmorajlott, és jól hallotta Sansa izgatott sut-
togását is:
- Óh, milyen gyönyörű!
Ser Loras Tyrell karcsú volt, mint a nádszál. Mesésen szép, ezüstfényű páncélját olyan fényesre
csiszolták, hogy szinte vakított és összefonódó, fekete szőlőindák meg apró, kék nefelejcsek díszí-
tették. A nézősereg Neddel egy időben fedezte fel, hogy a kicsiny virágok kékje valójában csillogó
zafír. Ezer torok kiáltott fel ámuldozva. A palást súlyosan lógott a fiú vállán. Ez is nefelejcsekből
készült, valódi, friss virágok ezreit fonták egyetlen, nehéz köpönyeggé.
A paripája ugyanolyan karcsú volt, mint a gazdája. Gyönyörű, szürke kanca, amely száguldásra
termett. Ser Gregor óriási csődöre fújtatni kezdett, amikor megérezte a szagát. A Égikerti fiú egy
finom mozdulatot tett a lábával, s az állat peckesen oldalazni kezdett, kecsesen, mint egy táncos.
Sansa megragadta a karját.
- Apa, ne engedd, hogy Ser Gregor kárt tegyen benne! - kérlelte. Ned látta, hogy a ruháján viseli
a rózsát, amit Ser Loras adott neki az előző nap. Jory erről is beszélt neki.
- Ezek tornalándzsák - magyarázta a lányának. - Úgy készítik őket, hogy ütközéskor darabokra
törjenek, így senki sem sérül meg. - Ekkor azonban eszébe jutott a szekéren heverő halott fiú a fél-
holdas köpenyben, s a szavak kaparták a torkát.
Ser Gregornak nagy erőfeszítésébe került, hogy kordában tartsa a lovát. Az állat nyerített, a fejét
rázta és a földet kapálta. A Hegy dühösen belerúgott vasalt csizmájával. A ló felágaskodott és
majdnem levetette a hátáról.
A Viráglovag üdvözölte a királyt, a sorompó másik végéhez ügetett, megmarkolta a lándzsáját
és felkészült. Kemény küzdelem árán Ser Gregor is a pályához irányította a lovát. És akkor hirtelen
elkezdődött. A Hegy csatalova kemény vágtába kezdett, vadul száguldott előre, míg a kanca olyan
simán rohamozott, mint a selyem. Ser Gregor védekező tartásba lendítette a pajzsát, zsonglőrködöt
a lándzsával és végig azon erőlködött, hogy egyenes pályán tartsa rakoncátlan hátasát. Loras Tyrell
váratlanul ott termett, lándzsája hegyét pontosan a megfelelő pontra irányította és egy szempillan-
tással később a Hegy zuhanni kezdett. Olyan hatalmas volt, hogy magával rántotta a lovát is az ösz-
szekavarodott acél- és húsrengetegbe.
Ned tapsot, ujjongást, füttyöket, megdöbbent kiáltásokat és izgatott mormogást hallott, ám
mindet túlszárnyalta a Véreb érdes, csikorgó nevetése. A Viráglovag megfékezte a lovát a küzdőtér
végén. Még a lándzsája sem törött el. A zafírok megcsillantak a napfényben, ahogy mosolyogva
felemelte a sisakrostélyát. A nép megőrült érte.
A mező közepén Ser Gregor Clegane eközben kiszabadította magát és izzó haraggal feltápász-
kodott. Letépte a sisakját és a földhöz vágta. Az arca sötét volt a dühtől, s haja a szemébe lógott.
- A kardomat! - kiáltotta a fegyverhordozójának, a fiú pedig odarohant hozzá a fegyverrel. Ad-
digra a lónak is sikerült lábra állnia.
Gregor Clegane egyetlen csapással végzett a lóval. Olyan megsemmisítő erővel sújtott le rá,
hogy az állat feje félig leszakadt. Az üdvrivalgás egy pillanat alatt sikoltozásba csapott át. A csődör
térdre roskadt és egy nyerítéssel kimúlt. Ekkor azonban Ser Gregor már öles léptekkel haladt Ser
Loras Tyrell felé, markában véres kardjával.
- Állítsátok meg! - kiáltotta Ned, de a hangját elnyomta a tömeg üvöltése. Mindenki ordítozott,
Sansa pedig sírva fakadt.
Minden villámgyorsan történt. A Viráglovag a saját kardjáért kiáltott, amikor Ser Gregor félre-
lökte a fegyverhordozóját és megragadta a lova kantárát. Az állat megérezte a vér szagát és fel-
ágaskodott. Loras Tyrell éppen, hogy meg tudta őrizni az egyensúlyát. Ser Gregor meglendítette a
kardját. A rettenetes, kétkezes csapás a mellkasán érte a fiút és kiütötte a nyeregből. A ló rémülten
elrohant, Ser Loras pedig kábultan hevert a földön. Amikor azonban Gregor felemelte a kardját a
halálos ütéshez, csikorgó hang mordult fel mögötte figyelmeztetően.
- Hagyd békén! - acélkesztyűs kéz rántotta el a fiútól.
A Hegy őrjöngve megpördült és teljes roppant erejével gyilkos ívben meglendítette a kardot, a

191