Page 189 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 189

TRÓNOK HARCA
     Véreb azonban hárította a csapást és felfogta támadója lendületét. Egy örökkévalóságnak tűnt. A
     két fivér ott állt szemtől szemben és vadul csépelték egymást, miközben a szédült Loras Tyrellt biz-
     tonságba helyezték. Ned háromszor is látta, ahogy Ser Gregor iszonyatos ütést céloz a kutyafejet
     formáló sisakra, Sandor azonban egyszer sem támadott fivére fedetlen fejére.
        A király hangja vetett véget a jelenetnek... a király hangja és húsz kard. Jon Arryn azt tanította
     nekik, hogy egy vezérnek jó harctéri hangra van szüksége és Robert bebizonyította az állítás igaz-
     ságát a Három Folyónál. Azt a hangot használta most is.
        - Elég ebből az őrületből! - mennydörögte. - A királyotok nevében!
        A Véreb fél térdre ereszkedett. Ser Gregor csapása csak levegőt talált, s végre észhez tért. El-
     dobta a kardját és haragosan Robertre meredt, akit addigra körülvettek a testőrei és tucatnyi más
     lovag és őr. Szó nélkül megfordult és elsietett. Elviharzott Barristan Selmy mellett.
        - Hagyjátok elmenni! - mondta Robert és ezzel vége is volt.
        - Most a Véreb a bajnok? - kérdezte Nedtől Sansa.
        - Nem - felelte a férfi. - Lesz még egy utolsó párbaj a Véreb és a Viráglovag közt.
        Végül is azonban Sansának lett igaza. Ser Loras Tyrell néhány perc múlva egyszerű vászonru-
     hában visszatért a küzdőtérre és így szólt Sandor Clegane-hez:
        - Megmentetted az életemet. A nap a tiéd, ser!
        - Nem vagyok ser - felelte a Véreb, de elfogadta a győzelmet, a bajnok jutalmát és, talán életé-
     ben először, fogadhatta a nép szeretetét is. Üdvrivalgás kísérte, amint elhagyta a pályát, hogy visz-
     szatérjen a pavilonjába.
        Ahogy Ned Sansával az íjászversenyre kijelölt mező felé sétált, Kisujj, Lord Renly és még né-
     hányan csatlakoztak hozzájuk.
        - Tyrellnek tudnia kellett, hogy a kanca tüzel - mondta Kisujj. - Lefogadom, hogy a fiú kitervel-
     te az egészet. Gregor mindig is a nagy, szilaj csődöröket szerette, amelyekben több a harci kedv,
     mint az ész. - A dolog, úgy tűnt, szórakoztatja.
        Nem szórakoztatta azonban Ser Barristan Selmyt.
        - Nem sok becsület van a trükkökben - jegyezte meg az öregember mereven.
        - Nem sok becsület és húszezer arany - mosolygott Lord Renly.
        Aznap délután az íjászversenyt egy előre be nem jelentett, Anguy nevű közember nyerte meg a
     dornishi határvidékről. Száz lépésről legyőzte Ser Balon Swannt és Jalabhar Xhot, miután az összes
     többi versenyző kiesett a rövidebb távolságok során. Ned elküldte Alynt, hogy keresse meg a fiút
     és ajánljon neki állást a Segítő saját testőrségében, a bajnok azonban a bor és a győzelem mámorá-
     ban és a nem várt gazdagság tudatában visszautasította.
        A kézitusa három órán át tartott. Majdnem negyven férfi vett részt benne: szabadlovasok, sze-
     gény lovagok és frissen kinevezett fegyverhordozók próbáltak dicsőséget és hírnevet szerezni ma-
     guknak. Tompa élü fegyverekkel küzdöttek sáros és véres összevisszaságban. Kis csapatok álltak
     össze, majd tagjaik egymás ellen fordultak, ahogy szövetségek jöttek létre és bomlottak fel, míg
     végül egyetlen egy férfi maradt állva. A győztes a vörös pap, Myri Thoros lett, egy őrült, aki lebo-
     rotválta a fejét és lángoló karddal küzdött. Már korábban is nyert közelharcot. A tűzkard megrémí-
     tette az ellenfél lovát, míg magát Thorost semmi sem félemlítette meg. A végső mérleg három tö-
     rött láb, egy elrepedt kulcscsont, tucatnyi összezúzott ujj, két haldokló ló és több vágás, ficam és
     zúzódás, mintsem bárki összeszámolhatta volna. Ned rettenetesen örült, hogy Robert nem vett részt
     a harcban.
        Aznap éjjel a lakomán Eddard Stark sokkal derűsebben látta a jövőt, mint hosszú idő óta bármi-
     kor. Robertnek igen jó kedve volt, a Lannistereket nem látta sehol, sőt még a lányai is jól viselked-
     tek. Jory lehozta Aryát, hogy csatlakozzon hozzájuk, Sansa pedig kedves volt a húgához.
        - A torna káprázatos volt - sóhajtotta. - El kellett volna jönnöd. Milyen volt a táncóra?
        - Mindenem sajog - felelte Arya boldogan és büszkén mutatott egy hatalmas bíborszínű foltra a
     lábán.
        - Rémes táncos lehetsz - jegyezte meg Sansa kétkedve.
        Később, mialatt Sansa elment meghallgatni egy csapat énekest, akik a „Sárkányok Tánca" című

     192
   184   185   186   187   188   189   190   191   192   193   194