Page 186 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
zással töltöm el az időmet. Arra születtem. A zsoldos király. Hogy szeretnének a dalnokok! Tudod,
mi gátol meg benne? Az, hogy elképzelem Joffreyt a trónon, amint Cersei mögötte áll és a fülébe
suttog. A fiam. Hogy csinálhattam ilyen fiút, Ned?
- Csak egy kisfiú még - mondta Ned esetlenül. Kevéssé szerette Joffrey herceget, de hallotta a
fájdalmat Robert hangjában. - Elfelejtetted talán, te milyen vad voltál az ő korában?
- Nem zavarna, ha a fiú vad volna, Ned. Te nem ismered úgy, ahogy én - sóhajtott és megrázta a
fejét. - Ah, lehet, hogy igazad van. Jon is sokat aggódott miattam, mégis jó király vált belőlem -
Robert Nedre pillantott és összeráncolta a homlokát a hallgatása miatt. - Tudod, most beszélhetsz
és egyetérthetsz velem.
- Felség... - kezdte Ned óvatosan.
Robert Ned hátára csapott.
- Gyerünk, mondd, hogy jobb király vagyok, mint Aerys volt és fejezzük be! Te sohasem ha-
zudnál a szeretet vagy a becsület miatt, Ned Stark. Még mindig fiatal vagyok és most, hogy itt vagy
velem, minden másképp lesz. Olyan korrá tesszük az uralmamat, amiről énekelnek majd, a
Lannisterek pedig menjenek a hét pokolba! Szalonnaillatot érzek. Mit gondolsz, ki lesz ma a baj-
nokunk? Láttad Mace Tyrell fiát? Viráglovagnak nevezik. Tessék, itt egy fiú, akire bárki büszke
lenne! A legutóbbi viadalon az aranyló seggére ejtette a Királygyilkost. Csak láttad volna a kifeje-
zést Cersei arcán! Úgy röhögtem, hogy megfájdult az oldalam. Renly azt mondja, van egy húga,
egy tizennégy éves leányzó, aki szép, mint a hajnal...
Fekete kenyeret reggeliztek főtt lúdtojással és hagymával meg szalonnával sütött halat a folyó-
parton felállított asztalnál. A király búskomorsága a reggeli párával együtt elszállt és Robert rövi-
desen egy narancsot rágcsált, s egy régi reggelről ábrándozott a Sasfészekben, amikor még kisfiúk
voltak.
- ... adott Jonnak egy hordó narancsot, emlékszel? Csakhogy a gyümölcsök megrohadtak, úgy-
hogy én az enyémet átdobtam az asztalon és egyenesen orrba találtam vele Dackset. Tudod,
Redfort himlőhelyes fegyverhordozóját! Ő visszadobta, és mielőtt Jon akár elfinghatta volna ma-
gát, narancsok röpködtek mindenfelé a Nagyteremben. - Hangosan hahotázott és még Ned is elmo-
solyodott az emléken.
Ez volt a fiú, akivel együtt nőtt fel, gondolta, ez volt az a Robert Baratheon, akit ismert és szere-
tett. Ha be tudná bizonyítani, hogy a Lannisterek állnak a Bran elleni támadás mögött, be tudná bi-
zonyítani, hogy ők gyilkolták meg Jon Arrynt, ez az ember meghallgatná. Akkor Cersei elbukna, s
vele együtt a Királygyilkos is, ha pedig Lord Tywin hadba merészelné küldeni a nyugatot, Robert
úgy zúzná szét, ahogy Rhaegar Targaryent szétzúzta a Három Folyónál. Tisztán látta az egészet.
Az aznapi reggeli jobban esett, mint bármi, amit Eddard Stark hosszú ideje evett, utána pedig
könnyebb volt mosolyognia és gyakrabban meg is tette, egészen addig, míg a torna folytatódni nem
kezdett.
Ned a királlyal sétált a küzdőtérhez. Megígérte, hogy a végső összecsapást Sansával fogja meg-
nézni. Septa Mordane beteg volt, lánya pedig semmiképpen sem szeretett volna lemaradni a bajví-
vás végéről. Amikor a helyére kísérte Robertet, felfigyelt rá, hogy Cersei Lannister nem jelent meg:
a király melletti hely üres maradt. Ez is reménykedésre adott okot Nednek.
Arrafelé tolakodott, ahol a lánya ült és meg is találta, éppen amint a kürtök megszólaltak a nap
első összecsapását jelezve. Sansát annyira lekötötte a játék, hogy alig vette észre a felbukkanását.
Sandor Clegane, a Véreb jelent meg elsőként. Olívazöld köpönyeget viselt koromfekete páncél-
ja fölött. Kutyafejű sisakja mellett ez volt az egyetlen engedmény, amit a díszeknek tett.
- Száz aranysárkányt a Királyölőre! - jelentette be Kisujj fennhangon, amikor Jaime Lannister a
küzdőtérre lépett elegáns, telivér csataménjén. A lovon arannyal futtatott, páncélozott takaró volt,
Jaime pedig tetőtől-talpig csillogott. Még a lándzsája is a Nyár Szigetek aranyfájából készült.
- Tartom! - kiáltotta vissza Lord Renly. - A Véreb igencsak éhesnek látszik ma reggel.
- Még az éhes kutyáknak is több eszük van, semhogy megharapnák a kezet, amely eteti őket -
jegyezte meg Kisujj szárazon.
Sandor Clegane jól hallható csattanással ejtette le sisakrostélyát és elfoglalta a pozícióját. Ser

189