Page 24 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 24

DAENERYS
            - Már vérzett. Elég idős tehát a khalnak - mondta neki Illyrio, már nem először. - Nézz rá! Ez az
         ezüstös haj, a szemek... Valyria vére, kétség nem férhet hozzá... és nemes származású, a régi király
         leánya, az új húga. Biztos vagyok benne, hogy bűvöletbe ejti majd a mi Drogónkat. - Amikor el-
         eresztette a kezét, Daenerys azon kapta magát, hogy reszket.
            - Gondolom - közölte kétkedve a bátyja. - A vadaknak furcsa ízlésük van. Fiúk, lovak, juhok...
            - Ezt talán jobb lenne nem megemlíteni Khal Drogónak - jegyezte meg Illyrio.
            Fivére orgonaszín szemében harag villant.
            - Bolondnak tartasz?
            A tanácsos kissé meghajolt.
            - Királynak tartalak. A királyokban nincs meg a közönséges emberek óvatossága. Bocsáss meg,
         ha megsértettelek! - megfordult és tapsolt a szolgáknak.
            Pentos utcái koromsötétek voltak, amikor elindultak Illyrio gazdagon faragott gyaloghintójában.
         Két szolgáló ment előttük világoskék üvegű, díszes olajlámpással, hogy megvilágítsa az utat, egy
         tucat erős férfi pedig a vállára emelte a rudakat. A függönyök mögött meleg volt és szűk volt a
         hely. Dany a rengeteg parfümön át is érezte Illyrio sápadt testének bűzét.
            A párnáin mellette terpeszkedő fivére nem vett észre semmit. Gondolatai messze jártak, a kes-
         keny tengeren túl.
            - Nem lesz szükségünk az egész khalasarra - mondta Viserys. Ujjai a kölcsönkért kard markola-
         tával játszadoztak, de Dany tudta, hogy még sohasem használt pengét komoly szándékkal. - Tízez-
         ren elegen lennének. Tízezer üvöltő dothrakival ki tudnám takarítani a Hét Királyságot. A biroda-
         lom felkél majd jogos királyáéit. Tyrell, Wörbor, Darry, Greyjoy. Ők sem szeretik jobban a Bitor-
         lót, mint én. Dornish népe ég a vágytól, hogy megbosszulja Eliát és gyermekét. A köznép pedig ve-
         lünk lesz. Ők sírnak a királyuk után - nyugtalanul tekintett Illyrióra. - Így van, ugye?
            - Ők a te néped, és szeretnek téged - felelte barátságosan Illyrio tanácsos. - A férfiak szerte a ki-
         rályságban titokban poharat emelnek rád, az asszonyok pedig sárkányos lobogókat varrnak és rej-
         tegetik őket arra a napra készülvén, amikor visszatérsz á vízen át - megvonta a vállát. - Legalábbis
         így mondják a kémeim.
            Danynek nem voltak kémei, nem tudhatott semmit arról, mit tesznek vagy gondolnak az embe-
         rek a keskeny tenger túlpartján, de nem bízott Illyrio negédes szavaiban, mint ahogyan semmiben
         sem bízott vele kapcsolatban. Bátyja azonban hevesen bólogatott.
            - Magam fogok végezni a Bitorlóval - fogadkozott ő, aki még sohasem végzett senkivel -, aho-
         gyan ő megölte a bátyámat, Rhaegart. És Lannisterrel is, a Királyölővel, azért amit az apámmal tett.
            - Ez igen helyénvaló volna - helyeselt Illyrio tanácsos. Dany halvány mosoly nyomait látta ját-
         szadozni a férfi telt ajkain, testvére azonban nem vette észre. Csak bólintott, elhúzta a függönyt és
         kibámult az éjszakába. Dany tudta, hogy éppen újravívja a Három Folyó csatáját.
            Khal Drogo kilenctornyú palotája az öböl vize mellett állt, magas téglafalait teljesen benőtte a
         borostyán.  A várat Pentos tanácsosai adták a khalnak, mondta nekik Illyrio. A Szabad Városok
         mindig is bőkezűek voltak a lóurakkal.
            - Ez nem azt jelenti, hogy félünk ezektől a barbároktól - szokta magyarázni Illyrio mosolyogva.
         - A Fény Ura milliónyi dothrakival szemben is megtartaná városunk falait, legalábbis erre esküsz-
         nek a vörös papok... de hát miért kockáztatnánk, ha a barátságuk ennyire olcsón megszerezhető?
            A gyaloghintót megállították a kapunál és az egyik őr gorombán félrehúzta a függönyöket. Bőre
         a dothrakiakra jellemző rézszínű, szeme pedig sötét és mandulavágású volt, ám arcán nyoma sem
         volt szőrzetnek és a Makulátlanok szegecses bronzsisakját viselte. Hidegen végigmérte őket. Illyrio
         tanácsos morgott neki valamit a dothrakiak durva nyelvén. Az őr ugyanolyan hangon válaszolt és
         intett nekik, hogy bemehetnek a kapun.
            Dany észrevette, hogy fivére keze szorosan a kölcsönkapott kard markolatára fonódik. Majdnem
         olyan ijedtnek látszott, mint amilyennek ő is érezte magát.
            - Arcátlan eunuch - morogta Viserys, miközben a gyaloghintó felfelé kapaszkodott a palotához.
            Illyrio tanácsos szavai mézédesek voltak.
            - Sok fontos személyiség lesz jelen a ma esti lakomán. Az ilyen férfiaknak ellenségeik is van-

                                                                                               27
   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29