Page 26 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 26

DAENERYS
            - Megyek, hódolatomat teszem nála - mondta Illyrio tanácsos. - Várj itt! Idehozom hozzád.
            Bátyja megragadta a karját, mialatt Illyrio utat tört magának a khalhoz. Ujjai annyira szorították,
         hogy már fájt.
            - Látod a hajfonatát, drága húgom?
            Drogo hajfonata fekete volt, mint az éjfél és súlyos az illatos olajoktól. Apró csengettyűk függ-
         tek róla és lágyan csilingeltek minden lépésénél. Jócskán öve alá lógott, még a feneke alá is leért,
         vége a combjai hátsó részét súrolta.
            - Látod milyen hosszú? - kérdezte Viserys. - Amikor a dothrakiakat legyőzik a csatában, szé-
         gyenükben levágják a varkocsukat, hogy az egész világ láthassa gyalázatukat. Khal Drogo még so-
         hasem maradt alul a csatában. Ő Aegon, a Sárkányúr, aki visszatért, te pedig a királynéja leszel.
            Dany Khal Drogóra pillantott. Az arca kemény és kegyetlen volt, szemei hidegek és sötétek,
         mint az óniksz. Bátyja bántotta néha, amikor felébresztette a sárkányt, de sohasem ijesztette meg
         úgy, mint ez a férfi.
            - Nem akarok a királynéja lenni - hallotta saját halk, vékonyka hangját. - Kérlek, Viserys, kér-
         lek, nem akarok, haza akarok menni!
            - Haza? - a fiú nem emelte fel a hangját, de a lány hallotta benne az elsöprő dühöt. - Hogy men-
         nénk haza, drága húgocskám? Elvették tőlünk az otthonunkat! - félrehúzta magával az árnyékba,
         hogy ne lássák őket. Ujjai mélyen a lány bőrébe nyomódtak. - Hogy mennénk haza? - ismételte
         meg és ezt Királyvárra meg Sárkánykőre, az egész elveszett királyságukra értette.
            Dany csak a szobáikra gondolt Illyrio birtokán, ami tényleg nem volt valódi otthon, ám ez volt
         mindenük, de a bátyja hallani sem akart erről. Számára ott nem volt otthon. Számára még a vörös
         ajtós nagy ház sem volt otthon. Ujjai szorosan a lány karjára fonódtak, választ követelve.
            - Nem tudom... - szólalt meg végül, s hangja elbicsaklott. Szemébe könnyek gyűltek.
            - Én igen - sziszegte Viserys. - Egy hadsereggel térünk haza, drága húgocskám! Khal Drogo
         hadseregével fogunk hazamenni. És ha ehhez hozzá kell menned és vele kell hálnod, akkor meg
         fogod tenni! - Rámosolygott. - Ha kellene, megengedném, hogy az egész khalasarja végigmenjen
         rajtad, drága húgocskám, mind a negyvenezer ember, sőt, még a lovaik is, ha ez az ára, hogy meg-
         kapjam a seregemet! Legyél hálás, hogy csak Drogo kap meg! Idővel még akár meg is kedvelheted.
         Most töröld meg a szemedet! Illyrio idehozza őt, és nem fog sírni látni!
            Dany megfordult és látta, hogy a bátyja igazat mondott. A csupa mosoly Illyrio tanácsos haj-
         longva kísérte Khal Drogót arrafelé, ahol álltak. Keze fejével letörölte le nem hullott könnyeit.
            - Mosolyogj! - suttogta Viserys idegesen és keze a kard markolatára hullott. - Állj fel és húzd ki
         magad! Hadd lássa, hogy van melled. Bár isten a megmondhatója, nem túl sok.
            Daenerys mosolygott és kihúzta magát.




























                                                                                               29
   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31