Page 28 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
- Mocsarak, erdők és mezők, és alig akadt egy tisztességes fogadó a Nyaktól felfelé. Még soha-
sem láttam ilyen hatalmas ürességet. Hol van a néped?
- Biztosan túl szégyenlősek voltak, hogy előjöjjenek - tréfált Ned. Érezte a lépcsőn felfelé áradó
hideget, a föld mélyéből érkező fagyos leheletet. - Északon ritka látvány egy király.
Robert fújtatott egyet.
- Valószínűbb, hogy a hó alatt rejtőzködtek. Hó, Ned! - A király egyik kezével a falnak támasz-
kodott, hogy megőrizze egyensúlyát, amint lefelé haladtak.
- A késő nyári havazás megszokott dolog errefelé - mondta Ned. - Remélem, nem okozott gon-
dot. Általában csak gyengén havazik.
- A Mások vigyék el a gyenge havazásotokat! - szitkozódott Robert. - Milyen lesz ez a hely té-
len? Rossz rágondolni!
- A telek kemények - ismerte el Ned -, de a Starkok el fogják viselni. Mindig is elviseltük.
- Délre kellene jönnöd - mondta neki Robert. - Ízelítőt kell kapnod a nyárból, mielőtt megszö-
kik. Égikertben aranyrózsával teli mezők vannak, ameddig a szem ellát. A gyümölcsök olyan éret-
tek, hogy szinte szétrobbannak az ember szájában. Dinnye, barack, tűzszilva, nem értél még ilyen
édességet! Meglátod majd, hoztam neked néhányat. Még Viharvégnél is olyan forrók a napok az
öböl jó szele miatt, hogy alig lehet megmozdulni. És látnod kell a városokat, Ned! Virágok minde-
nütt, a piacok roskadoznak az ételtől, a nyárborok olyan olcsók és olyan jók, hogy már attól leré-
szegedsz, hogy belélegzed a levegőt. Mindenki kövér, ittas és gazdag -felkacagott és hangosan rá-
csapott saját terjedelmes pocakjára. - És a lányok, Ned! - kiáltotta felcsillanó szemekkel. - Eskü-
szöm neked, a nők minden félénkséget levetkőznek a melegben. Meztelenül úszkálnak a folyóban
pontosan a kastély alatt! Még az utcákon is olyan átkozottul meleg van a gyapjúhoz vagy a bun-
dákhoz, hogy ezekben a rövid köntösökben járkálnak. Selyemben, ha van hozzá ezüstjük és pamut-
ban, ha nincsen, de teljesen mindegy, mert amint elkezdenek izzadni, a ruha a bőrükhöz tapad és
akár meztelenek is lehetnének! - A király jókedvűen kacagott.
Robert Baratheon mindig is hatalmas étvágyú ember volt, olyan férfi, aki tudta, hogyan élvezze
az életet. Ezt a vádat senki sem vághatta Eddard Stark fejéhez. Ned mégsem tudta nem észrevenni,
hogy ezek a gyönyörök nyomot hagynak a királyon. Mire leértek a lépcső aljába, Robert hangosan
lihegett, arca piros volt a lámpás fényében, amikor beléptek a kripta sötétjébe.
- Felség - szólalt meg Ned tiszteletteljesen. Széles félkörben meglendítette a lámpást. Árnyékok
mozogtak és imbolyogtak. A pislákoló fény megérintette a követ a lábuk alatt és gránitoszlopok so-
rára esett, amelyek kettesével vesztek bele az előttük tátongó sötétségbe. Az oszlopok között a fal-
nak vetett kőtrónusaikon ültek a holtak, mögöttük a földi maradványaikat tartalmazó síremlékek-
kel. - Ott van a végén, atyámmal és Brandonnal.
Ned mutatta az utat az oszlopok között, Robert pedig szótlanul követte, reszketve a föld alatti
hűvösben. Idelent mindig hideg volt. Lépteik hangja visszaverődött a kövekről és visszhangzott a
boltívek között a fejük felett, ahogy a Stark ház halottai között jártak. Deres urai figyelték őket el-
haladtukban. Képmásukat belevésték a kőbe, amely lezárta sírjaikat. Hosszú sorokban ültek, vak
szemük az állandó sötétségbe meredt, lábaiknál pedig hatalmas kő rémfarkasok kuporogtak. A
mozgó árnyak miatt úgy tűnt, mintha a halottak mozgolódnának az élők elhaladtával.
Ősi szokás szerint egy vaskardot fektettek keresztbe minden egykori Lord Deres ölében, hogy a
bosszúszomjas szellemeket a kriptában tartsák. A legrégibbek már sok idővel ezelőtt semmivé
rozsdásodtak, néhány vörös folt árulkodott csupán jelenlétükről ott, ahol a fém a követ érte. Ned
azon tűnődött, vajon ezek a szellemek most szabadon bolyonghatnak-e a kastélyban. Remélte, hogy
nem így van. Deres első lordjai kemény férfiak voltak, mint a föld, amelyen uralkodtak. Hosszú év-
századokon át, mielőtt a Sárkányurak átkeltek volna a tengeren, senki emberfiának nem fogadtak
hűséget, s magukat nevezték Észak Királyainak.
Ned végül megállt és felemelte az olajlámpást. A kripta tovább folytatódott előttük a sötétben,
de ezen a ponton túl a sírok üresek és lezáratlanok voltak. Fekete üregek várták a halottaikat, őt és
gyermekeit. Ned nem szívesen gondolt erre.
- Itt - mondta királyának.

31