Page 29 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Robert csendben bólintott, letérdelt és meghajtotta a fejét.
Három sír helyezkedett el egymás mellett. Lord Rickard Starknak, Ned apjának hosszú, szigorú
arca volt. A kőfaragó jól ismerte öt. Csendes méltósággal ült ott, kőujjai keményen markolták az
ölébe fektetett kardot, de életében minden kard cserbenhagyta. Mellette, mindkét oldalán egy-egy
kisebb sírban gyermekei feküdtek.
Brandon húszéves volt, amikor meghalt. Néhány nappal azelőtt fojtották meg az Őrült Aerys
Targaryen király parancsára, mielőtt elvette volna a zúgói Catelyn Tullyt. Apját kényszerítették,
hogy végignézze fia halálát. Ő volt az igazi örökös, a legidősebb, aki uralkodásra született.
Lyanna csak tizenhat éves volt akkor, felülmúlhatatlanul szeretetre méltó gyermek-nő. Ned tisz-
ta szívéből szerette őt. Robert még jobban. Úgy volt, hogy a mennyasszonya lesz.
- Ő sokkal gyönyörűbb volt ennél - törte meg a király a hallgatást. Szemei elidőztek Lyanna ar-
cán, mintha puszta akaratával vissza tudná hozni őt az életbe. Végül, esetlenül a súlya miatt, fel-
emelkedett. - Ó, a fenébe is, Ned, tényleg muszáj volt őt egy ilyen helyre temetned? - hangja rekedt
volt a felidézett keserűségtől. - Többet érdemelt a sötétségnél...
- Stark volt Deresből - mondta Ned csendesen. - Ez az ő helye.
- Egy dombon kellene lennie valahol, egy gyümölcsfa alatt, a nappal és a felhőkkel maga felett
és az esővel, hogy tisztára mossa.
- Vele voltam, amikor meghalt - emlékeztette Ned a királyt. - Haza akart jönni, hogy Brandon és
Apám mellett pihenhessen - Néha még ma is hallotta. „Ígérd meg!", sírta a lány a szobában, ame-
lyet betöltött a vér és a rózsák illata. „Ígérd meg, Ned!" A láz megfosztotta az erejétől, hangja pedig
halk volt mint a suttogás, de amikor a szavát adta neki, a félelem elszállt nővére szeméből. Ned em-
lékezett rá, hogyan mosolygott akkor, ujjai milyen görcsösen szorították a kezét, ahogy elengedte
az élettel összefűző kapaszkodót és a rózsaszirmok holtan és feketén hullottak ki a kezéből. Azután
nem emlékezett semmire. Még mindig a bánattól némán tartotta a testét, amikor rátaláltak.
Howland Reed, a cölöpverő vette ki a lány kezét az övéből. Ned semmit sem volt képes felidézni
belőle. - Hozok neki virágot, amikor csak tudok -mondta. - Lyanna... szerette a virágokat.
A király megérintette az arcot. Ujjai olyan gyengéden simították végig a durva követ, mintha
élő test lett volna.
- Megesküdtem, hogy megölöm Rhaegart azért, amit vele tett.
- Megtetted - emlékeztette Ned.
- De csak egyszer - mondta Robert keserűen.
A Három Folyó gázlójánál találkoztak, miközben a csata körülöttük tombolt. Robert a harci pö-
rölyével és fején hatalmas agancsos sisakjával, a Targaryen herceg csupa fekete páncélzatában.
Mellvértjét házának háromfejű sárkánya díszítette rubintokból kirakva, melyek tűzként villogtak a
napfényben. A Három Folyó vize vörös volt harci ménjeik patája körül, amikor köröztek és össze-
csaptak, újra meg újra, míg végül Robert pörölyének csapása beszakította a mellvértet és a mellkast
alatta. Mire Ned a helyszínre ért, Rhaegar már holtan feküdt a folyóban, s néhány ember mindkét
seregből a páncélról leszakadt rubintok után kutatott a kavargó vízben.
- Álmaimban minden éjjel végzek vele - vallotta be Robert. - Ha ezer halált halna, az is keve-
sebb volna, mint amit megérdemel.
Ned nem tudott mit mondani erre. Rövid hallgatás után így szólt:
- Vissza kellene térnünk, felség. Asszonyod vár ránk.
- A Mások vigyék el az asszonyomat! - morogta Robert savanyú képpel, de súlyos léptekkel el-
indult visszafelé azon az úton, amerről jöttek. - És ha még egyszer meghallom, hogy „felség",
karóra tűzetem a fejed. Mi többet jelentünk egymásnak ennél.
- Nem felejtettem el - válaszolta Ned halkan. Amikor a király nem válaszolt, hozzátette: -Mesélj
Jonról!
Robert megrázta a fejét.
- Még sohasem láttam senkit ilyen hirtelen megbetegedni. A fiam névnapján lovagi tornát ren-
deztünk. Ha akkor láttad volna Jont, azt mondod, örökké fog élni! Két hétre rá halott volt. A kór
olyan volt, mint a tűz a bensőjében. Egyszerűen átégette - a király megállt egy oszlop mellett, az

32