Page 253 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Nem baj - felelte a király mogorván. - Egy kis bort? Az Arborból való. Jó szüret.
- Egy kis kupával - válaszolta Ned. - A fejem még mindig nehéz a máktejtől.
- A te helyedben én szerencsésnek tartanám magam, hogy a fejem egyáltalán a nyakamon van
még - közölte a királyné.
- Csend, asszony! - förmedt rá Robert. Töltött Nednek egy kupa bort. - Még mindig kínoz a lá-
bad?
- Kissé - mondta Ned. A feje kóválygott, de nem lenne szerencsés dolog, ha a királyné előtt
gyengeséget mutatna.
- Pycelle megesküdött rá, hogy rendben be fog gyógyulni - Robert a homlokát ráncolta. -
Gondolom, tudod, mit tett Catelyn?
- Tudom - Ned kortyolt egyet a borból. - A feleségemet nem érheti vád, felség. Amit tett, az én
parancsomra tette.
- Nem örülök neki, Ned - morogta Robert.
- Milyen jogon merészelsz kezet emelni a véremre? - követelőzött Cersei. - Mit gondolsz, ki
vagy te?
- A Király Segítője - felelte Ned jeges udvariassággal. - Saját urad bízott meg, hogy fenntartsam
a király békéjét és végrehajtassam a királyi igazságszolgáltatást.
- Csak voltál Segítő - kezdte Cersei -, de most...
- Csendet! - mennydörögte a király. - Feltettél neki egy kérdést, ő pedig válaszolt rá. -Cersei a
haragtól hűvösen elcsendesedett, Robert pedig visszafordult Nedhez. - Azt mondod, fenntartani a
király békéjét. Hát így tartod fenn a békémet, Ned? Hét ember halt meg...
- Nyolc - helyesbített a királyné. - Tregar ma reggel belehalt a csapásba, ami Lord Stark mért rá.
- Emberrablás a királyi úton és részeg mészárlás az utcáimon - folytatta a király. - Ez nem tet-
szik nekem, Ned.
- Catelynnek jó oka volt elfogni az Ördögfiókát...
- Azt mondtam, nem tetszik! Pokolba az okaival! Megparancsolod neki, hogy azonnal engedje
szabadon a törpét, és kibékülsz Jaime-mel!
- Három emberemet mészárolták le a szemem láttára, mert Jaime Lannister nem akarta, hogy
büntetlenül távozzak! Ezt felejtsem el?
- Nem a fivérem volt az oka a veszekedésnek - mondta a királynak Cersei. - Lord Stark éppen
részegen hazafelé tartott egy bordélyból. Az emberei megtámadták Jaime-et és az őreit, ahogy a fe-
lesége megtámadta Tyriont a királyi úton.
- Ennél jobban ismersz, Robert - mondta Ned. - Kérdezd meg Lord Baelisht, ha nem hiszel ne-
kem! Ő ott volt.
- Beszéltem Kisujjal - közölte Robert. - Azt állítja, hogy ellovagolt az aranyköpenyesekért, mie-
lőtt a csetepaté kitört volna, de azt ő is elismerte, hogy valami kuplerájból jöttetek.
- Valami kuplerájból? A fenébe is, Robert, azért mentem oda, hogy megnézzem a lányodat! Az
anyja Barrának nevezte el. Úgy néz ki, mint az első lány, akit nemzettél fiatalkorunkban, amikor
együtt voltunk a Völgyben. - Miközben beszélt, a királynét figyelte. Az asszony arca helyén merev
és sápadt maszk volt, amely nem árult el semmit.
Robert elvörösödött.
- Barra - dörmögte. - Ez örömet kellene, hogy okozzon nekem? A pokolba a lánnyal! Azt hit-
tem, több esze van.
- Nem lehet több tizenötnél, egy szajha és azt hitted, van esze? - kérdezte Ned hitetlenkedve. A
lába kezdett nagyon hasogatni. Nagy erőfeszítésébe került, hogy megőrizze a nyugalmát. - Az a bo-
lond gyerek szerelmes beléd, Robert!
A király Cerseire pillantott.
- Ez nem megfelelő téma a királyné füleinek.
- Őfelségének semmi sem fogja megnyerni a tetszését, amit mondani akarok - vágott vissza
Ned. - Úgy hallottam, a Királyölő elmenekült a városból. Engedd meg, hogy visszahozzam a tör-
vény színe elé!

256