Page 257 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
most meg ez...
- Lannister az én foglyom - mondta Ser Rodriknak, miközben lementek a torony lépcsőjén és el-
indultak a Sasfészek hideg, fehér termein át. Catelyn egyszerű, szürke gyapjúruhát viselt ezüstös
övvel. - Erre figyelmeztetnem kell a húgomat.
A Lysa szobájába vezető ajtó előtt a nagybátyjába botlottak, aki éppen kiviharzott a helyiségből.
- Te is részt veszel a bolondok mulatságán? - förmedt rá Ser Brynden. - Legszívesebben azt
mondanám, verj egy kis értelmet a húgod fejébe, ha nem tudnám, hogy csak a kezedet fájdítanád
meg vele!
- Üzenet érkezett Zúgóból - kezdte Catelyn -, egy levél Edmure-tól...
- Tudom, gyermekem - az egyetlen dísz Brynden ruházatán a fekete hal volt, ami a palástját rög-
zítette. - Colemon mestertől kellett megtudnom. Engedélyt kértem a húgodtól, hogy magam mellé
vehessek ezer harcedzett férfit és azonnal Zúgóba vágtathassak. Tudod, mit mondott nekem? A
Völgy egyetlen kardot sem nélkülözhet, nemhogy ezret, Nagybácsi, mondta. Te vagy a Kapu Lo-
vagja. A te helyed itt van! - Gyermeki kacaj szűrődött ki mögöttük a nyitott ajtón és a nagybátyja
sötéten hátrapillantott. - Nos, megmondtam neki, hogy akkor nyugodtan kereshet magának egy új
lovagot a Kapuhoz. Fekete hal vagy sem, én még mindig Tully vagyok. Mielőtt az est leszállna, el-
indulok Zúgóba.
Catelyn nem is próbált meglepetést színlelni.
- Egyedül? Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy nem élnéd túl a magas utat! Ser Rodrik és én
visszatérünk Deresbe. Gyere velünk, Nagybácsi! Én adok neked ezer embert. Zúgó nem fog egye-
dül harcolni.
Brynden gondolkozott egy pillanatig, majd határozottan bólintott.
- Ahogy mondod. Arra hosszabb az út hazáig, de több esélyem van rá, hogy odaérjek. Lent várok
rátok - azzal elsietett. A köpenye forgószélként lobogott utána.
Catelyn és Ser Rodrik egymásra pillantottak. Magas, idegtépő gyermeki kuncogás fogadta őket,
amikor beléptek az ajtón.
Lysa lakrésze egy kis kertre nyílott. A földdel teleszórt és fűvel benőtt kis körben, amelyet min-
den oldalról magas, fehér tornyok szegélyeztek, kék virágok nyíltak. Az építők istenerdőnek szán-
ták, a Sasfészek azonban a hegy kemény sziklájára épült és hiába hordták fel a Völgy termékeny
földjét, a varsafák nem tudtak gyökeret verni. A Sasfészek Urai ezért fűvel szórták be a területet és
szobrokat helyeztek el alacsony, virágos bokrok közé. Itt kerül majd sor a két bajnok összecsapásá-
ra, itt helyezik majd az életüket, s vele Tyrion Lannister életét az istenek kezébe.
Lysa frissen megfürödve, tejszínű bársonyruhában, fehér nyaka körül zafírokkal és holdkövekkel
kirakott nyaklánccal lovagjaitól, csatlósaitól és mindenféle rendű és rangú uraktól körülvéve éppen
fogadást tartott a csata helyszínére néző teraszon. A legtöbbjük még mindig reménykedett benne,
hogy elnyerheti a kezét és együtt uralkodhat vele Arryn Völgyén. Abból, amit Catelyn eddig a Sas-
fészekben látott, ez hiú ábrándnak tűnt.
Fa emelvényt ácsoltak, hogy Robert széke magasabbra kerüljön. Ott ült a Sasfészek Ura, vihorá-
szott és tapsikolt, míg egy kék-fehér bohócruhába öltözött púpos bábmester keze alatt két falovag
hadonászott és csapkodott egymás felé. Hatalmas kancsókban sűrű krémet és több kosár szedret he-
lyeztek el a teraszon, a vendégek pedig édes, narancsillatú bort szopogattak metszett ezüstkupákból.
Brynden bolondok mulatságának nevezte, teljes joggal.
A terasz túlsó végében Lysa vidáman nevetett Lord Hunter valami tréfáján és bekapott egy szed-
ret Ser Lyn Corbray tőrének hegyéről. A kérők közül ez a két úr állt a legnagyobb becsben
Lysánál... legalábbis a mai napon. Catelyn nehezen tudta volna eldönteni, melyikük alkalmatlanabb.
Eon Hunter még Jon Arrynnál is idősebb volt, félig megbénította a köszvény és az istenek három
civakodó fiúval verték meg, akik közül egyik kapzsibb volt, mint a másik. Ser Lyn ostobasága más
tőről fakadt. Ő izmos volt és karcsú, egy ősi, ám elszegényedett családból származott. Ugyanakkor
hiú volt, vakmerő, indulatos... és a pletykák szerint semmiféle érdeklődést nem tanúsított a női bá-
jak iránt.
Amikor Lysa észrevette Catelynt, testvéri öleléssel köszöntötte és nedves csókot lehelt az arcára.

260