Page 249 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
ted. Ser Vardis, vidd vissza a börtönbe... de ezúttal keress neki egy kisebb cellát, amelynek a padló-
ja jobban lejt!
- Hát így szolgáltatnak igazságot a Völgyben? - csattant fel Tyrion olyan hangosan, hogy Ser
Vardis egy pillanatra megtorpant. - A becsület véget ér a Véres Kapunál? Bűntettekkel vádoltok, én
tagadom őket, erre kitesztek egy nyitott börtöncellába, hogy megfagyjak és éhen vesszek! - Fel-
emelte a fejét, hogy mindnyájan jól láthassák a sebeket, amelyeket Mord okozott neki. - Hol van a
királyi igazságszolgáltatás? Vagy a Sasfészek talán nem része a Hét Királyságnak? Vád alatt állok,
mondjátok. Rendben van. Tárgyalást követelek! Hadd beszéljek, s hadd derüljön fény az igazamra
vagy a hazugságomra nyíltan, az istenek és az emberek színe előtt!
Halk moraj futott végig a Nagytermen. Tyrion tudta, hogy most megfogta őket. Főnemes volt, a
királyság leghatalmasabb urának a fia, a királyné fivére. Nem tagadhatják meg tőle a tárgyalást.
Égszínkék köpönyeges őrök indultak meg Tyrion felé, de Ser Vardis megálljt parancsolt nekik és
Lady Lysára pillantott.
Az asszony apró ajka sértődött mosolyra húzódott.
- Ha megmérettetsz és bűnösnek találtatsz a vétkekben, amelyekkel vádolunk, akkor a király sa-
ját törvényei szerint az életeddel kell fizetned. Nekünk nincs hóhérunk a Sasfészekben, Lannister
uram. Nyissátok ki a Hold Ajtaját!
A nézősereg szétvált. Keskeny ajtó látszott két karcsú márványoszlop között. A fehér fába fél-
holdat faragtak. A hozzá legközelebb állók hátrálni kezdtek, amikor két őr sietett oda. Az egyik le-
emelte a súlyos bronz rudakat, a másik pedig kitárta az ajtószárnyakat. Kék köpönyegeik csattogva
emelkedtek a levegőbe, ahogy a nyitott ajtón üvöltve betörő hirtelen szélroham beléjük kapaszko-
dott. Az ajtó mögött az éjszakai égbolt végtelen űrje tátongott, amelyet hideg, közömbös csillagok
fénye pöttyözött.
- Íme a királyi igazságszolgáltatás! - mondta Lysa Arryn. A falak mentén fáklyák égtek, akár a
jelzőtüzek, s itt-ott egy régebbi kialudt.
- Lysa, azt hiszem, ez nem bölcs dolog - szólalt meg Catelyn Stark, ahogy a fekete szél végigsö-
pört a termen.
A húga nem figyelt rá.
- Tárgyalást akarsz, Lannister uram. Rendben van, tárgyalást tartunk. A fiam meghallgat min-
dent, amit el akarsz mondani, s hallhatod az ítéletét. Akkor elmehetsz... vagy az egyik ajtón vagy a
másikon át.
Nagyon elégedettnek látszik saját magával, gondolta Tyrion, s nem is csoda. Milyen veszélyt je-
lenthetne egy tárgyalás rá nézve, amikor a nyomorult fia bíráskodik? Tyrion a Hold Ajtajára pillan-
tott. Anya, szeretném látni, ahogy repül, mondta a fiú. Vajon hány embert küldött már át az a nyo-
morult kis taknyos azon az ajtón?
- Köszönöm, jó úrnőm, de nem látom okát, hogy zavarjuk Lord Robertet - mondta Tyrion udva-
riasan. - Az istenek tudják az igazat az ártatlanságomról. Az ő ítéletüket kérem, nem az emberekét.
Küzdelem általi ítéletet követelek!
Hirtelen mennydörgő nevetés reszkettette meg az Arrynok Nagytermét. Lord Nestor Royce hor-
kantott, Ser Willis kuncogott, Ser Lyn Corbray hahotázott, mások pedig hátravetették a fejüket és
röhögtek, míg a könny ki nem csordult a szemükből. Marillion ügyetlenül eljátszott egy vidám dal-
lamot új hárfáján törött keze ujjaival. Még a szél is gúnyosan fütyült, ahogy betört a terembe a
Hold Ajtaján át.
Lysa Arryn kék szemeiben bizonytalanság látszott. Sikerült kellemetlen helyzetbe hoznia.
- Jogod van hozzá, az igaz.
Az ifjú lovag a hímzett zöld viperával a mellén előrelépett és fél térdre ereszkedett.
- Úrnőm, kérlek, részesíts abban az örömben, hogy kiállhassak ügyedért!
- Enyém kell, hogy legyen a megtiszteltetés! - mondta az öreg Lord Hunter. - A férjed iránt táp-
lált szeretetem nevében engedd, hogy megbosszuljam a halálát!
- Az apám hűségesen szolgálta Lord Jont a Völgy főintézőjeként - dörrent fel Ser Albar Royce
hangja. - A fiát hadd szolgáljam én ebben az ügyben!

252