Page 258 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
- Hát nem gyönyörű reggel a mai? Az istenek mosolyognak ránk. Igyál egy kupa bort, drága nő-
vérkém! Lord Hunter volt olyan kedves és a saját pincéiből küldetett nekünk.
- Köszönöm nem, Lysa. Beszélnünk kell.
- Utána - ígérte a húga, s már fordult is el tőle.
- Most - Catelyn hangosabban szólalt meg, mint szeretett volna. Az emberek feléjük fordultak. -
Lysa, nem gondolhatod komolyan, hogy folytatod ezt az ostobaságot. Az Ördögfióka csak élve ér
valamit. Holtan csak a varjak járnak jól vele. Ha pedig ez a bajnok itt ma győzedelmeskedik...
- Kevés esély van rá, hölgyem - biztosította róla Lord Hunter és megveregette a vállát májfoltos
kezével. - Ser Vardis igen vitéz harcos. Rövid úton elintézi ezt a zsoldost.
- Valóban, uram? - kérdezte Catelyn hűvösen. - Kíváncsi leszek rá.
Ő látta Bronnt harcolni a magas úton. Nem véletlenül élte túl az utazást, míg mások meghaltak.
Úgy mozgott, mint egy párduc és ronda kardja mintha a karja meghosszabbítása lett volna. Lysa ké-
rői úgy nyüzsögtek körülöttük, mint méhek a virágon.
- Az asszonyok keveset értenek ezekhez a dolgokhoz - mondta Ser Morton Waynwood. - Ser
Vardis lovag, kedves hölgyem. Ez a másik meg, nos, az ő fajtája a szíve mélyén mind gyáva. Vi-
szonylag hasznosak a csatában, amikor ezernyi társuk áll mellettük, de csak állíts ki egyet egyedül,
s a férfiasság máris elszáll belőlük!
- Jó, tegyük fel, hogy igazad van - mondta Catelyn. Az udvariasság szinte égette a száját. -Mit
nyerünk a törpe halálával? Azt hiszed, Jaime törődik majd vele, hogy tárgyalást tartottunk a fivér-
ének, mielőtt lehajítottuk egy hegyről?
- Fejezd le a fickót! - javasolta Ser Lyn Corbray. - Ha a Királyölő megkapja az Ördögfióka fejét,
azt intő jelnek fogja tekinteni.
Lysa türelmetlenül megrázta derékig érő aranybarna haját.
- Lord Robert szeretné látni, ahogy repül - jelentette ki, mintha ez eldöntené a kérdést. -Az Ör-
dögfióka pedig csakis saját magát okolhatja. Ő követelt küzdelem általi ítéletet.
- Lady Lysa a becsülete miatt nem tagadhatta meg tőle, még ha szerette volna is - mondta Lord
Hunter nehézkesen.
Catelyn, figyelmen kívül hagyva a többieket, teljes erejével a húga ellen fordult.
- Hadd emlékeztesselek rá, hogy Tyrion Lannister az én foglyom.
- Én pedig hadd emlékeztesselek rá, hogy a törpe az én férjemet gyilkolta meg! - a hangja egyre
erősebb lett. - Megmérgezte a Király Segítőjét és megfosztotta az én drága kicsikémet az apjától, én
pedig azt akarom, hogy megfizessen ezért! - Lysa megpördült és hosszú szoknyáját maga után húz-
va végigment a teraszon. Ser Lyn, Ser Morton és a többi kérő hűvös biccentéssel bocsánatot kértek
és utána iramodtak.
- Te is azt hiszed, hogy ő tette? - kérdezte halkan Ser Rodrik, amikor ismét kettesben maradtak. -
Lord Jon meggyilkolására gondolok. Az Ördögfióka még mindig tagadja, elég hevesen...
- Úgy vélem, hogy a Lannisterek ölték meg Lord Arrynt - felelte Catelyn. - Hogy Tyrion, Ser
Jaime, a királyné vagy mind a hárman együtt, azt most nem tudnám megmondani.
A levélben, amit Lysa Deresbe küldött, megemlítette Cerseit is, most azonban biztosnak látszott
benne, hogy Tyrion a gyilkos... talán mert a törpe ott volt kéznél, míg a királyné a Vörös Torony
biztonságában tartózkodott, több száz mérföldre délre tőlük. Catelyn szinte bánta, hogy nem égette
el a húga levelét, mielőtt elolvasta volna.
Ser Rodrik a szakállát cibálta.
- Méreg, hm... ez tényleg a törpére vall. Vagy Cerseire. Azt mondják, a méreg az asszonyok
fegyvere, már megbocsáss, úrnőm. A Királyölő, nos... nem nagyon kedvelem a fickót, de ő nem az a
fajta. Túlságosan is szereti a vér látványát az aranykardján. Tényleg méreg végzett vele, úrnőm?
Catelyn kissé bizonytalanul eltűnődött.
- Másképpen hogyan álcázhatták volna természetes halálnak?
Lord Robert felsikoltott mögöttük örömében, amikor az egyik báblovag félbe hasította a másikat,
vörös fűrészport szórva a teraszra. Az asszony az unokaöccsére pillantott és felsóhajtott.
- A fiúból teljesen hiányzik a fegyelem. Sohasem lesz elég erős az uralkodáshoz, ha nem veszik

261