Page 248 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
végét a jobb vállán és napok óta először érzett meleget. - Vezess, Ser Vardis!
Az Arrynok Nagyterme ötven fáklya fényétől tündökölt, amelyeket gyertyatartókban helyeztek
el végig a falak mentén. Lady Lysa fekete selyemruhát viselt, amelynek a mell-részére a holdas-
sólymos címert varrták gyöngyökből. Mivel az úrnő nem az a fajta volt, aki belép az Éjjeli Őrség-
be, Tyrion nem tudott másra gondolni, mint hogy úgy döntött, a vallomástételhez a gyászruha a
legmegfelelőbb viselet. Elegáns fonatban összefogott hosszú, aranybarna haja bal vállára omlott. A
mellette álló magasabb trónus üres volt. A Sasfészek ifjú Ura nyilván nyugtalan álomban reszketett
valahol. Tyrion legalább ezért hálát adhatott.
Mélyen meghajolt és egy pillanatra körbefuttatta a tekintetét a helyiségben. Lady Arryn össze-
hívta a lovagjait és csatlósait, hogy ők is hallják a vallomását, pontosan, ahogy remélte. Ott látta
Ser Brynden Tully markáns és Lord Nestor Royce durva arcát. Nestor mellett egy fiatalabb férfi állt
harcias fekete oldalszakállal, aki nem lehetett más, csak az örököse, Ser Albar. A Völgy legfonto-
sabb házai mind képviseltették magukat. Tyrion észrevette Ser Lyn Corbrayt, aki karcsú volt, mint
egy kard, Lord Huntert köszvényes lábaival és az özvegy Lady Waynwoodot a fiai gyűrűjében. A
többiek számára ismeretlen címereket viseltek: törött lándzsát, zöld viperát, égő tornyot, szárnyas
kelyhet.
A Völgy nemesei között ott volt több útitársa is a hegyi útról. A félig begyógyult sebeitől sápadt
Ser Rodrik Cassel Ser Willis Wode mellett állt. Marillion, az énekes valahonnét új hárfát szerzett
magának. Tyrion mosolygott. Történjék bármi itt ma éjjel, nem akarta, hogy titokban maradjon.
Egy dalnoknál pedig keresve sem találhatott volna jobb személyt, aki majd széltében-hosszában el-
terjeszti a történetet.
A terem hátsó részében Bronn ácsorgott egy oszlop mellett. A szabadlovas fekete szemei
Tyrionra szegeződtek, a keze pedig a kardja markolatán pihent. Tyrion hosszan bámult rá, eltűnőd-
ve...
Catelyn Stark szólalt meg először.
- Úgy hallottuk, be akarod ismerni a bűneidet.
- Így van, úrnőm - felelte Tyrion.
Lysa Arryn mosolyogva a nővérére pillantott.
- Az égi cellák mindig megtörik a bűnösöket. Az istenek jól látják ott őket, s nem rejtőzhetnek
el a sötétben.
- Nekem nem úgy tűnik, mintha megtört volna - jegyezte meg Lady Catelyn.
Lady Lysa nem figyelt rá.
- Mondd el, amit akarsz! - parancsolt rá Tyrionra.
És most elgurítjuk a kockákat, gondolta újabb futó pillantást vetve Bronnra.
- Hol is kezdjem? Aljas kis ember vagyok, bevallom. A vétkeim és bűneim megszámlálhatatla-
nok, uraim és hölgyeim. Szajhákkal háltam, nem is egyszer, hanem több százszor. Saját nemes
atyám halálát kívántam, s hasonlóképpen gondoltam a nővéremre, kegyes királynénkra is. - Valaki
kuncogni kezdett mögötte. - Nem mindig bántam kedvesen a szolgálóimmal. Szerencsejátékokat
játszottam. Szégyellem bevallani, de még csaltam is. Sok kegyetlen és rosszindulatú dolgot mond-
tam a nemes urakról és hölgyekről az udvarnál. - Erre már nevetés hallatszott. - Egyszer...
- Csendet! - Lysa Arryn gömbölyű, sápadt arca rózsaszínűvé vált. - Mégis mit képzelsz, mit csi-
nálsz, törpe?
Tyrion félreszegte a fejét.
- Hát bevallom a bűneimet, úrnőm.
Catelyn Stark tett egy lépést előre.
- Azzal vádolunk, hogy bérgyilkost fogadtál, hogy végezzen a fiammal, Brannel az ágyában, és
hogy összeesküvést szőttél Jon Arryn, a Király Segítője meggyilkolására is.
Tyrion tehetetlenül vállat vont.
- Attól tartok, ezeket a bűnöket nem vallhatom be. Semmiféle gyilkosságról nem tudok.
Lady Lysa felemelkedett a varsafa trónról.
- Belőlem nem fogsz bolondot csinálni. Elsütötted a kis tréfádat, Ördögfióka! Remélem, élvez-

251