Page 256 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN

A keleti égbolt vörös és aranyszínben játszott, ahogy a nap Arryn Völgye fölé emelkedett.
Catelyn Stark figyelte, ahogy terjed a fény. Kezei az ablaka előtti mellvéd finom faragású kövén
nyugodtak. Alatta a világ feketéből szürkébe, majd szürkéből zöldbe váltott, ahogy a hajnal végig-
kúszott a földeken és az erdőkön. Alyssa Könnyéből halvány, fehér ködgomolyagok emelkedtek,
ahol a szellemvizek áttörtek a hegy ormain és megkezdték hosszú zuhanásukat az Óriások Dárdája
oldalán. Catelyn érezte a vízpermet enyhe simogatását az arcán.
Alyssa Arryn végignézte, ahogy férjét, fivéreit és minden gyermekét lemészárolják, s mégsem
ejtett egyetlen könnyet sem életében. Ezért halála után az istenek úgy határoztak, hogy nem lel ad-
dig nyugalomra, míg könnyei meg nem öntözték a Völgy fekete földjét, amelyben szerettei pihen-
tek. Alyssa már hatezer éve halott volt, ám a zuhatag egyetlen cseppje sem érte még el soha a völgy
talaját mélyen alatta. Catelyn eltűnődött, vajon az ő könnyeiből mekkora vízesés keletkezne, ha
meghalna.
- Mondd el a többit! - szólalt meg.
- A Királyölő sereget gyűjt Kaszter hegyen - felelte mögötte Ser Rodrik Cassel. - A fivéred azt
írja, lovasokat küldött a Sziklához és követelte, hogy Lord Tywin közölje a szándékait, de nem ka-
pott választ. Edmure megparancsolta Lord Vance-nek és Lord Pipernek, hogy őrizzék az Aranyfog
alatti hágót. Esküszik neked, hogy egyetlen talpalatnyi Tully földet sem ad át anélkül, hogy előbb
megöntözné Lannister-vérrel.
Catelyn elfordult a napfelkeltétől. A hajnal szépsége sem sokat javított a kedélyén. Kegyetlennek
érezte, hogy egy nap olyan gyönyörűen kezdődjék és olyan rettenetesen érjen véget, mint amilyen
rettenetesnek most ígérkezett.
- Edmure lovasokat küldött és fogadalmakat tett - mondta -, de Edmure nem Zúgó ura. Mi hír az
apámról?
- Az üzenet nem említi Lord Hostert, úrnőm - Ser Rodrik megsimogatta a szakállát. Mialatt a se-
beiből lábadozott, megint kinőtt, hófehéren és szúrósan, mint egy tüskés bokor. Ismét majdnem régi
önmaga volt.
- Az apám nem adná át Zúgó védelmét Edmure-nak, hacsak nem lenne nagyon beteg. - Az asz-
szony aggódott. - Azonnal fel kellett volna, hogy ébresszetek, amint ez a madár megérkezett.
- Colemon mester azt mondta nekem, hogy nagyságos húgod jobbnak látta, ha hagy aludni.
- Fel kellett volna keltenetek - hajtogatta az asszony.
- A mester azt mondta nekem, hogy a húgod beszélni kíván veled a csatát követően - közölte Ser
Rodrik.
- Tehát még mindig végig akarja játszani ezt a komédiát? - Catelyn elfintorította az arcát. - A
törpe úgy játszott vele, mint valami hangszerrel, ő pedig túl süket hozzá, hogy meghallja a dallamot.
Bármi történjék is ma reggel, Ser Rodrik, legfőbb ideje, hogy távozzunk. Az én helyem Deresben
van a fiaim mellett. Ha elég erős vagy az úthoz, megkérem Lysát, adjon mellénk kíséretet Sirályvá-
rosig. Onnét elhajózhatunk.
- Újabb hajóút? - Ser Rodrik arca egy árnyalatnyival zöldebbé vált, de erőt vett magán és nem
borzongott össze. - Ahogy óhajtod, úrnőm.
Az öreg lovag az ajtó előtt várakozott, míg Catelyn behívatta a szolgálókat, akiket Lysa bocsátott
a rendelkezésére. Ha a párbaj előtt beszél a húgával, talán rá tudja venni, hogy megváltoztassa az ál-
láspontját, gondolta, miközben a szolgák felöltöztették. Lysa elképzelései kedélyállapotának inga-
dozásait követték, kedélyállapota pedig óránként változott. A félénk kislányból, akit Zúgóból is-
mert, asszonnyá érett, aki felváltva volt büszke, kegyetlen, álmodozó, meggondolatlan, bátortalan,
makacs, hiú és mindenek előtt szeszélyes.
Amikor az a visszataszító börtönőre odacsúszott eléjük, hogy elmondja, Tyrion Lannister vallo-
mást akar tenni, Catelyn kérlelte a húgát, hogy titokban hozassa a színe elé a törpét, de nem, más-
hogy nem történhetett, csak úgy, hogy Lysa mutatványt csinál belőle a fél Völgy szeme láttára. És

259