Page 261 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
bordák alatti lágy húsba, hogy Catelyn biztos volt benne, a seb halálos. A fiú ránézett, ahogy elesett
és felsóhajtott: „Cat". Világos vér csordult ki páncélkesztyűs ujjai közt. Az asszony azt hitte, már
megfeledkezett erről.
Akkor látta utoljára az arcát... egészen addig, amíg elé nem hurcolták Királyvárban.
Két hét telt el, mire Kisujj elég erős volt hozzá, hogy elhagyja Zúgót, de apja megtiltotta neki,
hogy meglátogassa a toronyban, ahol sebesülten feküdt. Lysa segített a mesterüknek az ápolásában,
akkoriban még szelídebb és félénkebb volt. Edmure is meglátogatta, de Petyr elküldte. A bátyja
Brandon fegyverhordozója volt a párbaj alatt, és Kisujj ezt nem bocsátotta meg neki. Amint annyira
megerősödött, hogy szállítani lehetett, Lord Hoster Tully elküldte Petyr Baelisht egy zárt kocsiban
az Ujjakra, hogy a szélfútta, sziklás kiszögellésen lábadozzon tovább, ahol született.
Acélnak csapódó acél zaja rántotta vissza Catelynt a jelenbe. Ser Vardis keményen rohamozott,
karddal és pajzzsal űzve ellenfelét. A zsoldos hátrált, hárította a csapásokat, könnyedén átugrott
minden akadályt és közben a szemét egy pillanatra sem vette le a lovagról. Catelyn látta, hogy ő a
gyorsabb. A lovag ezüstös kardja soha még csak a közelébe sem ért, az ő gonosz, szürke pengéje
azonban már kihasított egy darabot Ser Vardis páncéljából a vállán.
A rövid tusa éppen olyan hirtelen ért véget, ahogy elkezdődött, amikor Bronn oldalt lépett és a
síró asszony szobra mögé ugrott. Ser Vardis ütése oda zúdult le, ahol korábban állt és szikrát vetett
Alyssa sápadt márványcombján.
- Nem harcolnak jól, Anya! - panaszkodott a Sasfészek Ura. - Azt akarom, hogy harcoljanak!
- Fognak, drága gyermekem - próbálta lecsendesíteni az anyja. - A zsoldos nem szaladgálhat
egész nap.
A Lysa teraszán álló uraságok fanyar tréfákat sütögettek, miközben újratöltötték a kupáikat,
Tyrion Lannister felemás szemei azonban úgy figyelték a küzdőket a kert másik végéből, mintha
rajtuk kívül semmi más nem létezett volna a világon.
Bronn villámgyorsan rontott elő a szobor mögül, még mindig balra tartva és két kézzel sújtott le
a lovag védtelen jobb oldalára. Ser Vardis hárította a csapást, de nem elég ügyesen és a zsoldos
kardja nekiszaladt a fejének. Fémes csattanás hallatszott és az egyik sólyomszárny letört. Ser Vardis
hátrált egy lépést, hogy összeszedje magát és felemelte a pajzsát. Tölgyfaszilánkok repültek szana-
szét, ahogy Bronn kardja lecsapott a fára. A zsoldos megint balra lépett, el a pajzs elől és gyomron
találta Ser Vardist. Kardja borotvaéles pengéje fényes csíkot hagyott, ahogy belehasított a lovag
páncéljába.
Ser Vardis előrelendült a lábáról, kardja félelmetes ívet írt le a levegőben. Bronn félresöpörte és
odébb táncolt. A lovag csapása a síró asszonyt érte. A szobor megingott a talapzaton. A lovag tánto-
rogva hátralépett és fejét ide-oda forgatva kereste ellenfelét. Sisakja vékony hasítéka jelentősen le-
csökkentette a látóterét.
- Mögötted, ser! - kiáltotta Lord Hunter, de túl későn. Bronn két kézzel sújtott le Ser Vardis
kardforgató karjának könyökére. Az izületet védő vékony páncél szétszakadt. A lovag felnyögött,
megfordult és felfelé rántotta a kardját. Ezúttal Bronn a helyén maradt. A pengék egymásnak repül-
tek, fémes daluk betöltötte a kertet és visszaverődött a Sasfészek fehér márványtornyairól.
- Ser Vardis megsérült - szólalt meg Ser Rodrik komoran.
Catelynnek nem kellett mondani. Neki is volt szeme, ő is jól látta a világos vércsíkot, ami végig-
folyt a lovag alkarján, jól látta a nedvességet a könyökhajlatban. Minden csapása egy kicsit lassúbb
és egy kicsit alacsonyabb volt, mint az előző. Ser Vardis az oldalát mutatta ellenfelének és megpró-
bált inkább a pajzsával védekezni, de Bronn egy macska fürgeségével került mögé. A zsoldos mint-
ha egyre erősebb lett volna. Az ütései már nyomokat hagytak. Mély, fénylő vágások éktelenítették
mindenfelé a lovag páncélját: a jobb combján, a csőrös sisakon, keresztben a mellvértjén és egy
hosszú hasítás a nyakvédő elején. A Ser Vardis jobb karját díszítő holdas-sólymos lap pontosan fél-
be hasadt és ernyedten lógott a szíján. Jól hallották, amint a lovag szaggatott légzése hörögve szűrő-
dik át a sisak levegőnyílásain.
Hiába vakította el őket a gőg, még a Völgy lovagjai és urai is látták, mi történik alattuk, a húga
azonban nem.

264