Page 259 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
el az anyjától egy időre.
- Az apja egyetértett volna veled - szólalt meg egy hang mögöttük. Az asszony megfordult és
Colemon mestert pillantotta meg, kezében egy kupa borral. - Azt tervezte, hogy Sárkánykőre küldi a
fiút, hogy ott nevelkedjen, tudod... óh, de hiszen összevissza beszélek - az ádámcsutkája idegesen
járt fel-alá a laza mesterlánc alatt. - Attól tartok, túl sokat ittam Lord Hunter kiváló borából. A kilá-
tásba helyezett vérfürdő felborzolja az idegeimet...
- Tévedsz, mester - javította ki Catelyn. - A Kaszter Hegy tervelte azt ki, nem Sárkánykő, az elő-
készületeket pedig csak a Segítő halálát követően tették meg, a húgom beleegyezése nélkül.
A mester feje olyan vadul billegett lehetetlenül hosszú nyaka végén, mintha maga is félig báb
lett volna.
- Bocsáss meg, úrnőm, de nem. Lord Jon volt az, aki...
Alattuk hangosan megszólalt egy harang. A főurak és a szolgálóleányok egyaránt abbahagyták,
amivel foglalkoztak és a mellvédhez sereglettek. Odalent két égszínkék palástos őr elővezette
Tyrion Lannistert. A Sasfészek kövér septonja a kert közepén álló szoborhoz kísérte, amely fehéren
ezrezett márványból kifaragott síró asszonyt ábrázolt, minden bizonnyal Alyssát.
- A rossz kis ember - szólalt meg Lord Robert kuncogva. - Anya, megröptethetem? Látni aka-
rom, ahogy repül!
- Később, drága kicsikém - ígérte neki Lysa.
- Először a tárgyalás - közölte Ser Lyn Corbray vontatottan -, csak aztán a kivégzés.
Egy pillanattal később a két bajnok is felbukkant a kert két szemközti végében. A lovagot két if-
jú fegyverhordozó kísérte, a zsoldost a Sasfészek fegyvermestere.
Ser Vardis Egent tetőtől-talpig acél borította. Súlyos pikkelyezett páncélt viselt a sodronying és a
párnázott felsőrész felett. Mellkasa és karja találkozásának érzékeny pontját az Arrynok fényes, kék
és fehér holdas-sólymos címerével díszített hatalmas, kerek páncéllapok védték. Csípőtől combkö-
zépig érő páncélozott szoknyát viselt, torkát pedig merev nyakvédő fedte. Sisakja oldalából sólyom-
szárnyak meredtek elő, sisakrostélya pedig vékony réssel ellátott hegyes fémcsőrben végződött.
Bronn olyan kevés páncélt viselt, hogy szinte meztelennek látszott a lovag mellett. Mindössze
egy fekete, olajozott sodronying volt rajta a cserzett bőr felsőruhán, a fejébe kerek, orrvédővel ellá-
tott sisakot és sodronyozott fejtakarót húzott. Lábainak magas, acél lábszárvédős bőrcsizmái nyúj-
tottak némi védelmet, kesztyűje ujjaiba pedig fekete vaslemezeket varrtak. Catelyn észrevette, hogy
a zsoldos fél fejjel ellenfele fölé magasodott, s a karja is hosszabb volt. Bronn emellett ránézésre
legalább tizenöt évvel fiatalabbnak látszott.
Letérdeltek a fűben a síró asszony mellett egymással szemben. Lannister közöttük állt. A septon
csiszolt kristálygömböt vett elő a derekára erősített puha ruhaanyagból készült zsákból. Magasan a
feje fölé emelte és a fény megtört rajta. Az Ördögfióka arcán a szivárvány színei táncoltak. A septon
magas, ünnepélyes, dallamos hangon kérte az isteneket, hogy tekintsenek le és tanúskodjanak, hogy
találják meg az igazságot ennek az embernek a lelkében, s adjanak neki életet és szabadságot, ha ár-
tatlan vagy halált, ha bűnös. A hangja visszaverődött a körülöttük magasodó tornyokról.
Amikor az utolsó visszhang is elhalt, a septon leengedte a kristályt és sietve távozott. Tyrion elő-
rehajolt és Bronn fülébe súgott valamit, mielőtt az őrök elvezették volna. A zsoldos nevetve állt fel
és lesöpört egy fűszálat a nadrágja térdéről.
Robert Arryn, a Sasfészek Ura és a Völgy Védelmezője türelmetlenül fészkelődött megemelt
székében.
- Mikor fognak harcolni? - kérdezte panaszos hangon.
Ser Vardist az egyik fegyverhordozója segítette talpra. A másik majdnem négy láb magas, há-
romszögletű, vastüskékkel kivert tölgyfapajzsot hozott neki, amit a bal alkarjára szíjaztak. Amikor
Lysa fegyvermestere Bronnak is felajánlott egy hasonló pajzsot, a zsoldos kiköpött és elhárította.
Az állát és az arcát háromnapos, durva szakáll borította, de ha nem borotválkozott, az nem penge
hiányában történt: kardjának éle azzal a veszélyes fénnyel csillogott, amellyel csak a naponta több
órán át élezett pengék szoktak, ezek végül már túl élesek a tapintáshoz is.
Ser Vardis kinyújtotta acélkesztyűs kezét, a fegyverhordozója pedig gyönyörű, kétélű kardot he-

262