Page 260 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
lyezett a markába. A pengét finom ezüstvéset díszítette, amely egy hegyet ábrázolt fölötte az éggel.
A kardgomb sólyomfejet formázott, a keresztvasat pedig két szárny alkotta.
- Azt a kardot Jonnak készíttettem Királyvárban - magyarázta büszkén Lysa a vendégeknek,
ahogy Ser Vardis próbaképpen suhintott egyet a levegőben. - Mindig ott volt az oldalán, valahány-
szor Robert királyt helyettesítette a Vastrónuson. Hát nem gyönyörű? Úgy láttam helyesnek, ha Jon
halálát a saját kardjával bosszulják meg.
A vésett ezüstpenge tagadhatatlanul lenyűgöző volt, ám Catelynnek úgy tűnt, Ser Vardis jobban
érezte volna magát saját fegyverével a kezében. Nem szólt azonban semmit. Már belefáradt a húgá-
val folytatott értelmetlen vitákba.
- Harcoltasd őket! - kiáltotta Lord Robert.
Ser Vardis a Sasfészek Ura felé fordult és üdvözlésképpen felemelte a kardját.
- A Sasfészekért és a Völgyért!
Tyrion Lannistert egy erkélyre ültették a kert másik végében, ahol két őr fogta közre. Bronn felé-
je fordult rövid üdvözlésre.
- A parancsodat várják - mondta Lysa a fiának.
- Harcoljatok! - sikította a gyerek. A kezei remegtek, ahogy megmarkolta a szék karfáját.
Ser Vardis visszafordult és felemelte a nehéz pajzsot. Bronn is megfordult, hogy szembenézzen
vele. A kardjuk összecsapott, egyszer, kétszer, csak úgy próbaképpen. A zsoldos hátrált egy lépést.
A lovag követte, maga előtt tartva pajzsát. Megsuhintotta a kardját, Bronn azonban hátraugrott, ép-
pen hogy a hatókörén kívülre, s az ezüst penge csak a levegőt hasította. Bronn jobbra kezdett kerül-
ni. Ser Vardis vele fordult, a pajzsot mindig kettejük közt tartva. A lovag óvatos léptekkel megin-
dult előre az egyenetlen talajon. A zsoldos megint engedett, ajkán halvány mosoly játszadozott. Ser
Vardis megint támadott, de Bronn félrepattant az útjából, könnyedén átugorva egy alacsony, moh-
lepte követ. A zsoldos most bal felé kezdett körözni, el a pajzstól, ellenfele védtelen oldala irányá-
ba. Ser Vardis megpróbálta eltalálni a lábát, de nem érte el. Bronn még tovább táncolt balra. Ser
Vardis egy helyben fordult utána.
- Ez az ember gyáva! - jelentette ki Lord Hunter. - Állj meg és küzdj, nyúlszívű! - Más hangok is
osztották a véleményét.
Catelyn Ser Rodrikra pillantott. A fegyvermestere kurtán megrázta a fejét.
- Azt akarja, hogy Ser Vardis üldözze őt. A páncél és a pajzs súlya a legerősebb embert is kifá-
rasztja.
Az asszony életének majdnem minden napján kardvívást gyakorló férfiakat látott maga körül,
annak idején több tucat tornát nézett végig, ez azonban valami más, sokkal halálosabb játszma volt,
olyan tánc, amelyben egyetlen elhibázott lépés halált jelenthetett. Miközben figyelt, egy más időben
vívott másik párbaj bukkant fel Catelyn Stark emlékezetében, olyan élénken, mintha tegnap történt
volna.
Zúgó alsó hídjánál találkoztak. Amikor Brandon meglátta, hogy Petyr csak sisakot, mellvértet és
sodronyinget visel, levetette saját páncélzatának nagy részét. Petyr könyörgött Catelynnek valami
jelvényért, amit viselhet, de ő elhárította. Apja Brandon Starknak ígérte a kezét, így neki adta zálo-
gát, egy világoskék sálat, amelyre Zúgó ugró pisztrángját hímezte. Amikor a kezébe nyomta, kérlel-
ni kezdte Brandont.
- Csak egy ostoba kisfiú, de úgy szerettem, mintha testvérem lett volna. Nagy bánatot okozna, ha
meghalna.
Jegyese a Starkok hűvös, szürke szemével nézett rá és megígérte neki, hogy megkíméli a fiú éle-
tét, aki szereti őt.
Az a küzdelem gyakorlatilag véget is ért, amint elkezdődött. Brandon felnőtt férfi volt. Végig-
kergette Kisujjt a híd mellett, le egészen a vízbe vezető lépcsőn, miközben ütései csak úgy záporoz-
tak ellenfelére minden lépésnél, míg a fiú már tántorgott és tucatnyi sebből vérzett.
- Add fel! - kiáltott rá többször is, de Petyr csak megrázta a fejét és elkeseredetten tovább har-
colt. Amikor a folyó már a bokájukat nyaldosta, Brandon véget vetett a csatának egy iszonyú visz-
szakezes csapással, amely átszakította Petyr sodronyingét és bőrruháját, s olyan mélyen hatolt a

263