Page 262 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
- Elég, Ser Vardis! - kiáltott le neki Lady Lysa. - Végezz vele, a kicsikém kezd elfáradni.
Azt el kell mondani Ser Vardis Egenről, hogy a végsőkig hű maradt úrnője parancsához. Az
egyik pillanatban még hátrafelé tántorgott, összekuporodva megviselt pajzsa mögött, a következő-
ben azonban már támadott. A hirtelen roham meglepte Bronnt. Ser Vardis nekirontott és kardja
markolatával a zsoldos arcába vágott. Bronn majdnem, de csak majdnem elveszítette a lába alól a
talajt. Hátratántorodott, megbotlott egy kőben és elkapta a síró asszonyt, hogy talpon tudjon marad-
ni. Ser Vardis félrehajította a pajzsát és utána vetette magát, két kézzel forgatva a kardot. Jobb kezét
már a könyöktől az ujjakig vér borította, ám utolsó, kétségbeesett csapása a nyakától a köldökéig
felhasította volna Bronnt... ha még mindig ott van.
A zsoldos azonban hátraugrott. Jon Arryn gyönyörűen cizellált ezüstkardja a síró asszony kö-
nyökét találta el és a penge alsó harmadánál egyszerűen kettétört. Bronn a szobor hátának támasz-
totta a vállát. Alyssa Arryn viharvert mása megingott és hatalmas robajjal ledőlt, maga alá temetve
Ser Vardis Egent.
Bronn egy szempillantás alatt ott termett és félrerugdosta, ami a lovag mellkasát védő páncélle-
mezből megmaradt, hogy szabaddá tegye a mellvért és a kar közötti lágy részt. Ser Vardis az olda-
lán feküdt, beszorulva a síró asszony törött felsőteste alá. Catelyn hallotta, ahogy a lovag felnyög,
amikor a zsoldos mindkét kezével megmarkolta és felemelte a kardját, majd teljes súlyát beleadva
beledöfte a karja alá, a bordák közé. Ser Vardis Egen összerándult és nem mozdult többé.
Csend borult a Sasfészekre. Bronn lerántotta a sisakját és a földre dobta. A szája összezúzódott
és véres volt, ahol a pajzs eltalálta, szénfekete haja pedig verejtékben fürdött. Kiköpött egy törött
fogat.
- Vége van, Anya? - kérdezte a Sasfészek Ura.
Nem, akarta felelni neki Catelyn, csak most kezdődik.
- Igen - szólalt meg Lysa komoran. A hangja olyan hideg és halott volt, mint testőrségének kapi-
tánya.
- Most megröptethetem a kis embert?
A kert másik végében Tyrion Lannister felállt.
- Nem ezt a kis embert! - mondta. - Ez a kis ember a répás kosárral megy le, köszöni szépen.
- Azt hiszed...
- Azt hiszem, Arryn háza emlékszik saját jelszavára - vágott közbe az Ördögfióka. - Hatalmas,
mint a becsület.
- Megígérted, hogy megröptethetem! - visította a Sasfészek Ura az anyjának. Remegni kezdett.
Lady Lysa arca elvörösödött a haragtól.
- Az istenek úgy látták jónak, hogy ártatlanná nyilvánítsák, gyermekem. Nincs más választásunk,
szabadon kell engednünk. - Felemelte a hangját. - Őrség! Vigyétek Lannister uramat és az... eszkö-
zét a szemem elől! Kísérjétek a Véres Kapuhoz és engedjétek el őket! Gondoskodjatok róla, hogy
kapjanak lovat és elegendő élelmet a Három Folyóig és tegyetek róla, hogy visszakapják minden ér-
téküket és fegyverüket! Szükségük lesz rájuk a magas úton.
- A magas út - sóhajtotta Tyrion Lannister. Lysa halvány, elégedett mosolyt engedélyezett ma-
gának. Ez is egyfajta halálbüntetés, döbbent rá Catelyn. Ezt Tyrion Lannisternek is tudnia kell. A
törpe mégis gúnyos meghajlással felelt Lady Arrynnak. - Ahogy parancsolod, úrnőm! Azt hiszem,
már ismerjük az utat.

265