Page 263 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

JON

- Ugyanolyan reménytelenek vagytok, mint a többi fiú, akit eddig tanítottam! - közölte fenn-
hangon Ser Alliser Thorne, amikor mindannyian összegyűltek az udvaron. - Trágyalapát való a ti
kezetekbe, nem kard, és ha rajtam múlna, a legtöbben disznókat őriznétek. Tegnap este azonban
megtudtam, hogy Gueren észak felé tart a királyi úton öt újonccal. Egy-kettő közülük talán ér va-
lamit. Hogy helyet csináljak nekik, úgy határoztam, hogy a társaságból nyolcat átadok a parancs-
noknak, hogy tegyen velük belátása szerint. - Egyenként kiáltotta a neveket. - Varangy! Kőfej! Bi-
valy! Szerető! Pattanás! Majom! Ser Senkiházi! - végül Jonra nézett. - És a Fattyú.
Pyp hangos kurjantást hallatott és a magasba hajította a kardját. Ser Alliser ráemelte hüllőtekin-
tetét.
- Mostantól az Éjjeli Őrség embereinek fognak hívni benneteket, de még a Komédiás Majmánál
is nagyobb bolondok vagytok, ha el is hiszitek, hogy azok vagytok. Még mindig kisfiúk vagytok,
zöldfülűek, akik bűzlenek a nyártól és ha eljön a tél, úgy fogtok hullani, mint a legyek! - ezzel Ser
Alliser Thorne faképnél hagyta őket.
A többi fiú a nyolc kiválasztott köré gyűlt. Nevettek, átkozódtak és gratulációkat osztogattak.
Halder Varangy fenekére húzott a kardja lapjával és felkiáltott:
- Varangy az Éjjeli Őrségből!
Azt ordítva, hogy egy fekete testvérnek szüksége van lóra is, Pyp Grenn hátára ugrott, mind a
ketten megbotlottak és gurulva, rugdalózva henteregtek a földön. Dareon berohant a fegyverraktár-
ba és egy tömlő savanyú vörösborral tért vissza. Miközben kézről-kézre adták az italt és vigyorog-
tak, mint a bolondok, Jon megpillantotta Samwell Tarlyt, amint egymagában ácsorog egy csupasz,
kiszáradt fa alatt az udvar sarkában. Jon felkínálta neki a tömlőt.
- Egy korty bort?
Sam megrázta a fejét.
- Köszönöm, nem, Jon.
- Jól vagy?
- Nagyon jól, tényleg - hazudott a kövér fiú. - Úgy örülök nektek. - Kerek arca megremegett,
ahogy mosolyt erőltetett rá. Egy napon Első Felderítő leszel, mint a nagybátyád volt.
- Még mindig az - javította ki Jon. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy Benjen Stark meghalt.
Mielőtt azonban többet is mondhatott volna, Halder felkiáltott:
- Ide vele, magad akarod meginni mindet? - Pyp kikapta a tömlőt a kezéből és nevetve eltáncolt
vele. Miközben Grenn megragadta Jon karját, Pyp megnyomta a tömlőt és a vékony sugárban kilö-
vellő vörösbor a fiú képén fröccsent szét. Halder a jófajta bor elpocsékolása elleni tiltakozásul fel-
üvöltött. Jon köpködött és megpróbálta kiszabadítani magát. Matthar és Jeren felmászott az udvart
körülvevő fal tetejére és hógolyókkal kezdte bombázni őket.
Mire hólepte hajjal és borfoltos kabátban sikerült megszabadulnia támadóitól, Samwell Tarly el-
tűnt.
Háromujjú Hobb aznap este különleges vacsorát készített a fiúknak, hogy megünnepeljék az
eseményt. Amikor Jon megérkezett a közös helyiségbe, a főintéző személyesen vezette a tűz mel-
lett álló padhoz. Az idősebb férfiak megveregették a karját, ahogy elhaladt előttük. A nyolc leendő
testvér fokhagymában és gyógynövényekben sütött, nyársra húzott és mentagallyakkal díszített bá-
rányhúst lakomázott vajba aprított petrezselyemmel.
- A parancsnok saját asztaláról - mondta nekik Bowen Marsh. Volt ott saláta spenótból, csicse-
riborsóból és petrezselyemgyökérből, utána pedig jeges szedret szolgáltak fel édes krémben.
- Mit gondoltok, együtt tartanak bennünket? - tűnődött Pyp, miközben vidáman tömték maguk-
ba az ételt.
Varangy grimaszt vágott.
- Én remélem, hogy nem. Már rosszul vagyok, ha meglátom a füleidet.
- Hohó! - felelte Pyp. - Hallottátok? Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! Te biztosan fel-

266