Page 264 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

JON
derítő leszel, Varangy. Olyan messze akarnak tudni a vártól, amennyire csak lehet! Ha Mance
Rayder esetleg támadna, csak emeld fel a sisakrostélyodat és mutasd meg neki az arcod. Figyeld
meg, ordítva fog menekülni.
Mindenki nevetett, kivéve Grennt.
- Remélem, felderítő leszek!
- Mindenki ebben reménykedik - mondta Matthar. Mindenki, aki fekete ruhát viselt, a Falon őr-
járatozott, és mindenkinek páncélt kellett öltenie, hogy megvédje azt, de az Éjjeli Őrség igazi har-
coló lelkét a felderítők alkották. Ők voltak azok, akik kimerészkedtek a Falon túlra, átfésülték a kí-
sértetjárta erdőt és az Árnyéktoronytól nyugatra eső jeges hegyeket, vademberekkel, óriásokkal és
szörnyű hómedvékkel csatázva.
- Nem mindenki - szólt közbe Halder. - Én inkább az építők mellett vagyok. Mi haszna lenne a
felderítőknek, ha a Fal leomlana?
Az építők rendje adta a kőműveseket és ácsokat, akik a tornyokat és raktárakat javították, a bá-
nyászokat, akik alagutakat ástak és követ törtek az utakhoz és járdákhoz és az erdészeket, akik kiir-
tották az újonnan nőtt erdőcskéket, ha a fák túl közel merészkedtek a Falhoz. Azt mondják, valaha
roppant jégtömböket fejtettek ki a kísértetjárta erdő mélyén fekvő befagyott tavakból és szánokon
délre hurcolták őket, hogy a Falat még magasabbra emelhessék. Azok a napok azonban már évszá-
zadokkal ezelőtt elmúltak. Ma csupán annyit tehettek, hogy a Keleti Őrségtől az Árnyéktoronyig
állandóan lóháton járták a Falat repedések és az olvadás jelei után kutatva, és kijavították, amit tud-
tak.
- A Vén Medve nem bolond - jegyezte meg Dareon. - Te biztos, hogy építő leszel, Jon pedig
biztos, hogy felderítő. Ő a legjobb vívó és a legjobb lovas közöttünk és a nagybátyja Első volt,
mielőtt... - ijedten elhallgatott, amikor rájött, mi csúszott ki majdnem a száján.
- Benjen Stark még mindig Első Felderítő - mondta neki Havas Jon, miközben szórakozottan
játszadozott a szedres tállal. Lehet, hogy a többiek már minden reményt feladtak nagybátyja biz-
tonságos hazatérését illetően, ő azonban nem. Eltolta magától a jóformán érintetlen szedret és fel-
állt a padról.
- Nem eszed már meg azokat? - kérdezte Varangy.
- A tiéd lehet - Jon alig nyúlt Hobb nagyszerű lakomájához. - Nem tudnék még egy falatot le-
erőltetni a torkomon.
Leakasztotta a köpönyegét az ajtó melletti kampóról és kifurakodott a teremből.
Pyp utánament.
- Mi a baj, Jon?
- Sam - vallotta be a fiú. - Nem volt itt az asztalnál ma este.
- Nem rá vall, hogy kihagyjon egy étkezést - tűnődött el Pyp. - Gondolod, hogy megbetegedett?
- Inkább megijedt. Itt hagyjuk őt.
Eszébe jutott az a nap, amikor otthagyta Derest, keserédes búcsú után. Bran, amint összetörten
hevert, Robb hóval a hajában és Arya, amint csókokkal borítja el, miután odaadta neki Tűt.
- Ha egyszer kimondjuk a szavakat, mindannyiunknak kötelességei lesznek, amelyeket teljesíte-
nünk kell. Lehet, hogy néhányunkat elküldenek a Keleti Őrségbe vagy az Árnyéktoronyhoz. Sam
itt marad még kiképzésre, mint Rast, Cuger meg az új fiúk, akik útban vannak errefelé. Csak az is-
tenek tudják, milyenek lesznek, de abban biztos lehetsz, hogy Ser Alliser az első adandó alkalom-
mal rá fogja uszítani őket.
Pyp elkedvetlenedett.
- Te mindent megtettél.
- Amit tehettünk, nem volt elég - felelte Jon.
Erős nyugtalanságot érzett, ahogy visszament Hardin Tornyába Szellemért. A rémfarkas elkísér-
te az istállóba. Néhány idegesebb ló rugdalózni kezdett az állásában és hátraszegte a fülét, amikor
beléptek. Jon felnyergelte a kancáját, felült rá, kilovagolt a Fekete Várból és délnek fordult a hold-
fényes éjszakában. Szellem előre rohant, szinte repült a talaj felett és egy szempillantás alatt eltűnt.
Jon hagyta, hadd menjen. Egy farkasnak vadásznia kell.

267