Page 265 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Nem volt határozott célja, csak lovagolni akart. Egy ideig a patakot követte és hallgatta a víz je-
ges csobogását a sziklák között, majd átvágott a mezőkön a királyi útra. Ott húzódott előtte: kes-
keny volt, sziklás és itt-ott felverte a gaz. Az út maga nem tartogatott különösebb ígéreteket, de
Jont puszta látványa mély vágyakozással töltötte el. Tovább az úton ott volt valahol Deres, azon túl
pedig Zúgó, Királyvár, a Sasfészek és annyi más hely. Kaszter Hegy, az Arcok szigete, Dorne vö-
rös hegyei, Braavos száz szigete a tengeren, az ősi Valyria füstölgő romjai. Helyek, amelyeket ő
sohasem fog megpillantani. A világ ott van, lefelé az úton... ő pedig idefent volt.
Ha leteszi az esküjét, a Fal lesz az otthona, míg úgy meg nem öregszik, mint Aemon mester.
- Még nem esküdtem fel - mormolta. Nem volt törvényen kívüli, aki vagy feketét ölt, vagy meg-
fizeti bűnei árát. Szabadon jött ide és szabadon is távozhat... míg ki nem mondja a szavakat. Csak
tovább kell lovagolnia és maga mögött hagynia az egészet. Mire a hold újra megtelik, Deresben le-
hetne a testvéreivel.
A féltestvéreiddel, emlékeztette egy hang belül. És Lady Starkkal, aki nem fogadna örömmel.
Nem volt hely a számára Deresben, sem pedig Királyvárban. Még a saját anyjának sincsen helye a
számára. Elszomorodott, ahogy az anyjára gondolt. Eltűnődött, ki is lehetett, hogy nézhetett ki, mi-
ért hagyta el az apja. Mert szajha, vagy házasságtörő volt, te bolond. Valami sötét és becstelen do-
logról lehetett szó, különben miért szégyellne Lord Eddard még beszélni is róla?
Havas Jon elfordult a királyi úttól és a háta mögé nézett. A Fekete Vár tüzeit eltakarta egy
domb, de a Fal ott volt, sápadtan a holdfényben, hatalmasan és hidegen, a látóhatár egyik végétől a
másikig.
Megfordította a lovát és elindult hazafelé.
Szellem akkor érte utol, amikor felkaptatott egy emelkedőre és megpillantotta a Parancsnoki
Torony távoli lámpafényét. A mellette ügető farkas pofája vörös volt a vértől. Jon azon kapta ma-
gát lovaglás közben, hogy újra meg újra Samwell Tarlyra gondol. Mire elérte az istállókat, tudta,
mit kell tennie.
Aemon mester szállása egy zömök faépületben volt a varjútanya alatt. Az idős és gyenge mester
két fiatalabb intézővel osztotta meg a lakrészét, akik gondoskodtak a szükségleteiről és segítették
feladatai végrehajtásában. A testvérek azzal viccelődtek, hogy az Éjjeli Őrség két legrondább em-
berét kapta, mivel vaksága megkímélte attól, hogy rájuk kelljen néznie. Clydas alacsony volt, ko-
pasz és nem volt álla. Szemei aprók és rózsaszínűek voltak, mint egy vakondé. Chert nyakán ga-
lambtojás nagyságú kelés éktelenkedett, az arca pedig vöröslött a kiütésektől és hólyagoktól. Talán
ezért látszott mindig olyan mérgesnek.
Chett nyitott ajtót Jon kopogására.
- Beszélni szeretnék Aemon mesterrel - mondta neki a fiú.
- A mester ágyban van, ahol neked is lenned kéne ilyenkor. Gyere vissza holnap, akkor talán
fogad. - Be akarta csukni az ajtót.
Jon kitámasztotta a csizmájával.
- Most kell beszélnem vele. Holnap reggel már túl késő lesz.
Chett összevonta a szemöldökét.
- A mester nincs hozzászokva, hogy felverjék az éjszaka közepén. Tudod, hány éves?
- Ahhoz elég idős, hogy udvariasabban bánjon a látogatókkal, mint te - felelte Jon. - Kérj bocsá-
natot tőle a nevemben! Nem zavarnám a pihenését, ha nem fontos dologról lenne szó.
- És ha nem teszem meg?
Jon csizmája szorosan beékelődött a küszöb és az ajtó közé.
- Ha kell, akár egész éjszaka itt állhatok.
A fekete testvér undorodva morgott és kinyitotta az ajtót, hogy beengedje.
- Várj a könyvtárban! Találsz ott fát. Gyújts tüzet! Nem szeretném, ha a mester meghűlne miat-
tad.
Mire Chett bevezette Aemon mestert, a kandallóban már vidáman pattogott a tűz. Az öregember
hálóköntösben volt, de a nyakában most is ott lógott rendlánca. Ezt egy mester még alváshoz sem
vette le.

268