Page 276 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
- Fosztogatók, jó lovakon - jegyezte meg Kisujj. - Lehet, hogy arról a helyről származnak a lo-
vak, amelyet utoljára kiraboltak.
- Hány emberből állt ez a rablóbanda? - kérdezte Ned.
- Legalább százan voltak - felelte Joss.
- Ötvenen - vágta rá vele egy időben a bekötött fejű kovács.
- Százan meg százan, uram, egy egész hadsereg! - szólalt meg mögötte egy öregasszony.
- Közelebb jársz az igazsághoz, mint hinnéd, jóasszony - mondta neki Ned. - Azt állítjátok, nem
voltak lobogóik. És a páncél, amit viseltek? Volt rajtuk díszítés vagy minta, esetleg a sisakjukon
vagy a pajzsukon?
Joss, a serfőző megrázta a fejét.
- Mélységesen sajnálom, uram, de a páncélok, amiket láttunk, egyszerűek voltak, aki azonban
vezette őket... ő is úgy volt felöltözve, mint a többi, de még így sem lehetett összetéveszteni egyi-
kükkel sem. A mérete, uram! Akik azt mondják, az óriások kihaltak, biztosan nem látták ezt az em-
bert, ezt lefogadom. Akkora volt, mint egy ökör, a hangja pedig még a követ is széthasította volna.
- A Hegy! - kiáltott fel Ser Marq. - Kételkedik benne valaki? Ez Gregor Clegane műve volt.
Ned izgatott morajlást hallott az ablakok alatt és a terem túlsó végében. Még a galérián is idege-
sen összesúgtak a gyerekek. A főurak és a gyerekek egyformán tisztában voltak vele, mit jelent, ha
Ser Marq gyanúja beigazolódik. Ser Gregor Clegane Lord Tywin Lannister zászlóvivőjeként szol-
gált.
Ned a rémült falusiak arcát tanulmányozta. Nem csoda, hogy ennyire rettegtek, hiszen azért
rángatták ide őket, hogy Lord Tywint véreskezű hentesnek nevezzék a király előtt, aki a házasság
törvénye révén a fia volt. Vajon a lovagok adtak nekik választási lehetőséget?
Pycelle nagymester nehézkesen, csilingelő láncokkal felállt a tanácsasztal mellől.
- Ser Marq, tisztelettel megjegyzem, nem lehetsz biztos benne, hogy ez a törvényen kívüli Ser
Gregor volt. Sok nagy termetű férfi él a birodalomban.
- Akkora, mint a Lovagló Hegy? - kérdezte Ser Karyl. - Még egy ilyennel sem találkoztam.
- Ahogy senki az itt jelenlévők közül - tette hozzá Ser Raymun hevesen. - Még a fivére is kö-
lyökkutya hozzá képest. Nyissátok ki a szemeteket, uraim! Vagy talán az kellene, hogy a hullákon
hagyja a pecsétjét? Gregor volt az.
- Miért válna Ser Gregorból bandita? - kérdezte Pycelle. - Ura kegyéből nagy vára és saját bir-
toka van. Az az ember felkent lovag.
- Hamis lovag! - kiáltotta Ser Marq. - Lord Tywin veszett kutyája.
- Segítő Uram! - szólalt meg Pycelle mereven. - Kérlek, emlékeztesd ezt a jó lovagot itt, hogy
Lord Tywin Lannister nagyságos királynénk atyja!
- Köszönöm, Pycelle nagymester! - fordult felé Ned. - Attól félek, erről megfeledkeztünk volna,
ha nem hívod fel rá a figyelmünket.
A trón nyújtotta magaslati pontról látta, hogy a terem túlsó végében emberek surrannak ki az aj-
tón. Földbe bújó mezei nyulak, gondolta... vagy patkányok, akik szaladnak megrágcsálni a királyné
sajtját. Megpillantotta Septa Mordane-t a galérián a lányával, Sansával. Nedben hirtelen harag lob-
bant. Ez nem egy kislánynak való hely, a septa azonban nem tudhatta, hogy a mai kihallgatás más
lesz, mint a szokásos, unalmas meghallgatásokból, szomszédos erődök közötti viták elsimításából
és vitatott határkövek kijelöléséből álló gyűlések.
Alatta a tanácskozó asztal mellett Petyr Baelish elveszítette az érdeklődését a tolla iránt és előre
hajolt.
- Ser Marq, Ser Karyl, Ser Raymun! Kérdezhetnék tőletek valamit? Ezek az erődök a ti védel-
metek alatt álltak. Hol voltatok, amikor mindez a mészárlás és gyújtogatás történt?
Ser Karyl Vance válaszolt.
- Nemes atyámat látogattam meg az Aranyfog alatti hágónál, ahogyan Ser Marq is. Amikor e
gyalázat híre eljutott Ser Edmure Tullyhoz, megparancsolta, hogy vigyünk magunkkal egy kisebb
csapatot, keressük meg a túlélőket és hozzuk őket az udvarba.
- Ser Edmure Zúgóba hívatott minden rendelkezésre álló erőmmel - szólalt meg Ser Raymun

279