Page 278 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
ban talán szolgáltathatok királyunk, Robert nevében.
Minden szem várakozón szegeződött rá a teremben. Ned lassan feltápászkodott, karjával tor-
názva fel magát a székből. Törött lába lüktetett a fájdalomtól a kötés alatt. Igyekezett nem odafi-
gyelni a fájdalomra. A pillanat nem volt alkalmas rá, hogy gyengének mutatkozzék.
- Az Elsők úgy tartották, hogy annak a bírának kell lesújtania a karddal, aki a halálos ítéletet
hozta, s északon máig követjük ezt az elvet. Nem szeretek mást küldeni magam helyett, hogy elvé-
gezze az én dolgomat... mégis úgy tűnik, nincs más választásom. - Törött lábára mutatott.
- Lord Eddard! - hallatszott a terem nyugati oldala felől és egy jó kiállású ifjú lépett előre. A
páncélja nélkül Ser Loras Tyrell még tizenhat événél is fiatalabbnak látszott. Halványkék selyem-
ruhát viselt, övét pedig aranyrózsákból, háza címeréből font lánc alkotta. - Kérlek, bízd rám a tisz-
tességet, hogy nevedben cselekedhessek. Add nekem ezt a feladatot, uram és esküszöm, nem fogok
csalódást okozni.
Kisujj kuncogni kezdett.
- Ser Loras, ha egymagadban mész el, Ser Gregor a fejedet fogja visszaküldeni egy szilvával a
csinos kis szádban. A Hegy nem az a fajta, aki bárki igazságszolgáltatása előtt fejet hajt.
- Nem félek Gregor Clegane-től! - vágott vissza Ser Loras gőgösen.
Ned óvatosan visszaült Aegon alaktalan trónusára. Tekintetét végigfuttatta az arcokon a fal mel-
lett.
- Lord Beric! - szólalt meg végül. - Myri Thoros! Ser Gladden! Lord Lothar! - A megnevezettek
egyenként előre léptek. - Mindegyiktek vegyen maga köré húsz embert, hogy elvigyétek az üzene-
temet Gregor várába! Saját testőreim közül is adok mellétek húszat. Lord Beric Dondarrion, te le-
szel a parancsnok, ahogy rangodhoz illik.
A fiatal, aranyló vörös hajú lord meghajolt.
- Ahogy parancsolod, Lord Eddard!
Ned felemelte a hangját, hogy a trónterem túlsó végében is hallják.
- Robert, a Baratheon ház fia, aki első ezen a néven, az andalok, Rhoynar és az Elsők királya, a
Hét Királyság Ura és a Birodalom Védelmezője nevében én, Eddard, a Stark ház fia, az ő Segítője
megbízlak, hogy minden sietséggel vágtassatok nyugatra, keljetek át a Három Folyó Vörös Ágán a
király zászlaja alatt és ott vigyétek el a király igazságát a hamis lovagnak, Gregor Clegane-nek és
mindazoknak, akik osztoznak bűneiben. Ezennel megvádolom, megszégyenítem, megfosztom min-
den rangjától, címétől, birtokától jövedelmétől, vagyonától és halálra ítélem. Az istenek legyenek
irgalmasak a lelkéhez!
Amikor szavainak visszhangja elült, a Viráglovag zavartnak látszott.
- Lord Eddard, velem mi lesz?
Ned lepillantott rá. A magasból Loras Tyrell majdnem olyan fiatalnak látszott, mint Robb.
- Senki sem vonja kétségbe a bátorságod, Ser Loras, de mi itt az igazságot kívánjuk helyreállíta-
ni, amit te keresel, az pedig a bosszú. - Lord Berichez fordult. - Hajnalban indultok. Az ilyen dol-
gokat jobb hamar lezárni - felemelte a kezét. - A trón nem hallgat meg több kérelmet a mai napon.
Alyn és Porther felment a meredek vaslépcsőn, hogy lesegítsék. Miközben lefelé lépdelt, magán
érezte Loras Tyrell komor tekintetét, de a fiú elment, mielőtt Ned elérte a trónterem padlóját.
A Vastrón lábánál Varys papírosokat szedegetett össze a tanácsasztalról. Kisujj és Pycelle mes-
ter már távoztak.
- Bátrabb ember vagy nálam, uram - szólalt meg az eunuch halkan.
- Hogy érted ezt, Lord Varys? - kérdezte Ned nyersen. A lába sajgott és nem volt kedve a rejt-
vényekhez.
- Ha én lettem volna odafent, Ser Lorast küldöm. Annyira akart menni... és ha valaki a
Lannisterek ellensége, jobban teszi, ha a barátaivá teszi a Tyrelleket.
- Ser Loras fiatal - mondta Ned. - Szerintem ki fogja nőni a csalódást.
- És Ser Ilyn? - Az eunuch végigsimított kövér, púderes arcán. - Végül is ő a Királyi ítéletvégre-
hajtó. Mást küldeni, hogy végezze el az ő dolgát... van, aki ezt súlyos sértésnek tekinti.
- Pedig enyhe sértés sem állt szándékomban. - Az igazat megvallva Ned nem bízott a néma lo-

281