Page 281 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Azt álmodtam, hogy Joffrey fogja elejteni a fehér szarvasbikát - mondta. Ez sokkal inkább volt
vágy, ám jobban hangzott, ha álomnak nevezi. Mindenki tudta, hogy az álmok valójában jóslatok.
A fehér szarvasbika nagyon ritka állat és mágikus erőt tulajdonítanak neki, s a szíve mélyén tudta,
hogy nemes hercege sokkal méltóbb a zsákmányra, mint iszákos apja.
- Egy álom? Tényleg? Joffrey herceg csak úgy odament hozzá és megérintette a puszta kezével
anélkül, hogy kárt tett volna benne?
- Nem - felelte Sansa. - Lelőtte egy arany nyílvesszővel és elhozta nekem. - A lovagok a dalok-
ban sohasem öltek meg varázserejű teremtményeket, csak odamentek hozzájuk és megérintették
őket anélkül, hogy ártottak volna nekik, de tudta, hogy Joffrey imádja a vadászatot, különösen a
gyilkolós részt. Igaz, hogy csak állatok esetében. Sansa biztosra vette, hogy hercegének nem volt
köze Jory és a többi szerencsétlen meggyilkolásához. A tettes gonosz nagybátyja, a Királyölő volt.
Jól tudta, hogy az apja még mindig dühös emiatt, de nem igazságos dolog Joffot vádolni. Az pont
olyan, mintha őt vádolnák valami miatt, amit Arya követett el.
- Láttam a húgodat ma délután - tört ki Jeyne-ből, mintha olvasott volna Sansa gondolataiban. -
A kezén járkált az istállóban. Miért tesz ilyen dolgokat?
- Fogalmam sincs, miért tesz ilyesmit Arya.
Sansa utálta az istállókat. Büdös helyek voltak, tele trágyával és legyekkel. Még ha kilovagolt,
akkor is azt szerette, ha a legény nyergeli fel és vezeti ki neki lovat az udvarra.
- Akarsz hallani a kihallgatásról, vagy nem?
- Akarok - vágta rá Jeyne.
- Volt ott egy fekete testvér - kezdte Sansa. - Embereket kért a Falra. Olyan öreg és büdös fajta.
- Ez egyáltalán nem tetszett neki. Mindig olyannak képzelte el az Éjjeli Őrség tagjait, mint amilyen
Ben bácsi volt. A dalok a Fal fekete lovagjainak nevezik őket. Ez az ember viszont púpos volt és
ijesztő, úgy tűnt, mintha tetves is lenne. Ha ilyen volt hát az Éjjeli Őrség valójában, sajnálta fattyú
féltestvérét, Jont. - Apa megkérdezte, van-e a teremben olyan lovag, aki háza becsülete érdekében
vállalná, hogy feketébe öltözik, de senki sem jelentkezett, így odaadta ennek a Yorennek azokat,
akiket a király börtönéből kiválasztott, és útjára bocsátotta. Később meg elébe járult az a két test-
vér, szabadlovasok a dorne-i Határvidékről és a király szolgálatára ajánlották a kardjukat. Apa el-
fogadta az esküjüket...
Jeyne ásított.
- Van citromos sütemény?
Sansa nem szerette, ha félbeszakítják, de be kellett ismernie, hogy a citromos sütemény tényleg
vonzóbban hangzik, mint a trónteremben ma történtek nagy része.
- Nézzük meg! - javasolta.
A konyha nem rejtegetett citromos süteményt, találtak viszont egy fél epres tortát, ami majdnem
olyan jó volt. A torony lépcsőjén ették meg, miközben vihorásztak, pletykáltak és titkokat osztottak
meg egymással, Sansa pedig, amikor aznap éjjel ágyba bújt, éppolyan csintalannak érezte magát,
mint Arya.
Másnap reggel hajnal előtt ébredt és álmosan az ablakához ment, hogy megnézze, hogyan állítja
fel a csapatát Lord Beric. Akkor lovagoltak el, amikor a hajnal a városra köszöntött. Három zászló
lobogott előttük: a legmagasabb rúdról a király koronás szarvasa, a rövidebbeken pedig a Starkok
rémfarkasát és Lord Beric saját, hegyes villámot ábrázoló zászlaját lengette a szél. Az egész na-
gyon izgalmas volt, mintha egy hősi ballada kelt volna életre. Kardok csörrentek, fáklya fénye vil-
lant, lobogók táncoltak a szélben, lovak horkantottak és nyerítettek, és a felkelő nap aranyló ragyo-
gása áthatolt a felvonórács rúdjai között. Deres katonái különösen szép látványt nyújtottak ezüstös
páncéljukban és szürke köpönyegükben.
A Starkok lobogóját Alyn vitte. Amikor a lány meglátta őt, amint megáll a lovával Lord Beric
mellett és néhány szót vált vele, büszkeség töltötte el. Alyn szebb férfi volt, mint Jory és egy nap
lovaggá ütik majd.
A Segítő Tornya olyan üresnek tűnt, miután elmentek, hogy Sansa még Aryának is megörült,
amikor a lány lejött reggelizni.

284