Page 280 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

SANSA

- Nem volt hajlandó Ser Lorast küldeni - mesélte Sansa Jeyne Poole-nak aznap este, miközben
együtt fogyasztották hideg vacsorájukat a lámpafénynél. - Azt hiszem, a lába miatt.
Lord Eddard a hálótermében vacsorázott Alynnal, Harwinnal és Vayon Poole-lal, hogy pihen-
tethesse törött lábát, Septa Mordane pedig szintén lábfájásra panaszkodott, miután egész nap a ga-
lérián ácsorgott. Úgy volt, hogy Arya is csatlakozik hozzájuk, de késett a táncóra miatt.
- A lába miatt? - kérdezte Jeyne csodálkozva. Sansa korabeli csinos, sötéthajú lány volt. -Ser
Lorasnak megsérült a lába?
- Nem neki - magyarázta Sansa és elegánsan leharapott egy darabot a csirke lábából. -Apa lábá-
ra gondoltam, te buta. Annyira fáj neki, hogy ingerült miatta. Máskülönben biztos vagyok benne,
hogy Ser Lorast küldte volna.
Még mindig nem tudott napirendre térni apja döntése felett. Amikor a Viráglovag felszólalt, a
lány biztos volt benne, hogy rövidesen Öreg Nan egyik története elevenedik meg a szeme előtt. Ser
Gregor volt a szörnyeteg, Ser Loras pedig az igaz hős, aki elpusztítja. Még úgy is festett, mint egy
igazi hős: arányos testalkatú volt és gyönyörű, karcsú derekát aranyrózsák díszítették, sűrű, barna
haja pedig a szemébe omlott. Apa pedig elutasítja! Annyira felbőszítette a dolog, hogy szinte ki
sem tudta fejezni. Ezt el is mondta Septa Mordane-nak, miközben lefelé ballagtak a lépcsőn a galé-
riáról, a septa azonban csak annyit mondott neki, hogy nem az ő dolga bírálni apja döntéseit.
Ekkor mondta Lord Baelish:
- Óh, nem tudom, Septa. Nemes édesapja néhány döntésére bizony ráférne egy alapos bírálat.
Az ifjú hölgy éppen olyan bölcs, mint amilyen bájos. - Mélyen meghajolt Sansa felé, s a lány nem
tudta eldönteni, hogy bókolt neki, vagy éppen kigúnyolta.
Septa Mordane-t rendkívül feldúlta, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Lord Baelish meghallotta
a beszélgetésüket.
- A lány csak fecsegett, uram - szabadkozott. - Buta locsogás volt az egész. Nem gondolta ko-
molyan a megjegyzését.
Lord Baelish megsimogatta apró, hegyes szakállát és így szólt:
- Nem gondolta komolyan? Mondd meg, gyermekem, te miért Ser Lorast küldted volna?
Sansa nem tehetett mást, mesélt neki a hősökről és a szörnyetegekről. A királyi tanácsos elmo-
solyodott.
- Nos, én nem egészen ezeket az indokokat hoznám fel, de... - megérintette a kislány arcát és
hüvelykujját könnyedén végigfuttatta az egyik arccsontja ívén. - Az élet nem hősköltemény, kedve-
sem. Könnyen lehet, hogy egy napon a saját károdon fogod megtanulni ezt.
Sansa nem érzett túl nagy kedvet hozzá, hogy erről is beszámoljon Jeyne-nek. Ha csak vissza-
gondolt rá, nyugtalanság fogta el.
- Ser Ilyn a Királyi ítéletvégrehajtó, nem pedig Ser Loras - mondta Jeyne. - Lord Eddardnak őt
kellett volna küldenie.
Sansa megborzongott. Mindig végigfutott a hátán a hideg, ha ránézett Ser Ilyn Payne-re. Olyan
érzés fogta el olyankor, mintha valami halálos dolog kúszna felfelé a csupasz bőrén.
- Ser Ilyn majdnem olyan, mint egy második szörnyeteg. Örülök, hogy Apa nem őt választotta.
- Lord Beric ugyanolyan hős, mint Ser Loras. Mindig olyan bátor és lovagias.
- Biztosan - Sansa hangjában kétkedés bujkált. Beric Dondarrion is elég jóképű volt, de rettene-
tesen öreg, majdnem huszonkét éves. A Viráglovag sokkal jobb választás lett volna. Jeyne persze
azóta szerelmes volt Lord Bericbe, amióta először megpillantotta a küzdőtéren. Sansa butának tar-
totta ezért a barátnőjét. Végül is Jeyne csak egy intéző leánya és hiába ábrándozik is róla, Lord
Beric soha még csak rá sem nézne valakire, aki ennyire alatta áll, még ha nem is volna fele olyan
idős, mint ő.
Nem lett volna azonban kedves dolog, ha mindezt elmondja neki, így Sansa ivott egy korty tejet
és másra terelte a szót.

283