Page 271 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Az szórakoztató lett volna. Szinte látom, ahogy hárítja Ser Vardis csapásait a hárfájával -
folytatta a fütyülést. - Ismered ezt a dalt? - kérdezte.
- Lehet hallani itt-ott, kocsmákban meg kuplerájokban.
- Myri. „A szerelmem évszakai". Édes és szomorú, ha ezek a szavak mondanak neked valamit.
Az a lány énekelte, akivel először háltam, és soha sem voltam képes kiverni a fejemből. -Tyrion
felpillantott az égre. Tiszta, hideg éjszaka volt és a csillagok leragyogtak a hegyekre, fényesen és
könyörtelenül, mint az igazság. - Egy ilyen éjszakán találkoztam vele - hallotta saját magát. - Jaime
és én Lannisportból lovagoltunk visszafelé, amikor sikoltozást hallottunk és őt láttuk kirohanni az
útra. Két férfi loholt a sarkában és fenyegetéseket üvöltöztek feléje. A fivérem kivonta a kardját és
utánuk eredt, én pedig leszálltam a lóról, hogy megvédelmezzem a lányt. Nem egészen egy évvel
lehetett idősebb nálam, sötéthajú, karcsú teremtés volt, az arca pedig összetörte a szívét annak, aki
csak ránézett. Az enyémet mindenesetre összetörte. Alacsony sorból származott, éhezett, mosdatlan
volt... mégis gyönyörű. A rongyait félig letépték a hátáról, így én betakartam a köpenyemmel,
Jaime pedig ezalatt bekergette a támadóit az erdőbe. Mire visszaügetett, én már megtudtam a nevét
és a történetét. Egy gazda lányaként született, de árvaságra jutott, amikor az apját elvitte a láz mi-
közben úton volt... nos, semmi különös.
- Jaime teljesen magán kívül volt. El akarta kapni azt a két embert. Nem túl gyakran fordult elő,
hogy a törvényen kívüliek Kaszter Hegyhez ennyire közel mertek utazókra támadni, s ő ezt szemé-
lyes sértésnek vette. A lány annyira rémült volt, hogy nem küldhettük el egyedül, így én felajánlot-
tam, hogy elviszem a legközelebbi fogadóba és megetetem, mialatt a bátyám visszamegy a kastély-
ba segítségért.
- Éhesebb volt, mint hittem volna. Kivégeztünk két egész csirkét és a harmadik egy részét, és
megittunk egy kancsó bort. Közben beszélgettünk. Csak tizenhárom éves voltam és valószínű, a
bor hamar a fejembe szállt. A következő dolog, amire emlékszem az, hogy mellette fekszem. Ha ő
szégyenlős is volt, én sokkal szégyenlősebb voltam nála. Sohasem fogom megtudni, honnét merí-
tettem a bátorságot. Amikor átszakítottam az ártatlanságát, sírni kezdett, utána azonban megcsó-
kolt, elénekelte ezt a kis dalocskát, és reggelre szerelmes voltam.
- Te? - mulatott Bronn.
- Képtelen helyzet, ugye? - Tyrion újra fütyülni kezdte a dallamot. - Feleségül vettem - ismerte
be végül.
- Egy Lannister Kaszter Hegyről elvette egy paraszt lányát? - Bronn elképedt. - Hogy sikerült
ezt véghez vinned?
- Óh, el sem hinnéd, mi mindenre képes egy fiúcska néhány hazugsággal, ötven ezüsttel és egy
részeg septonnal! Nem mertem hazavinni a felségemet Kaszter Hegyre, így építtettem neki egy há-
zat és két hétig azt játszottuk, hogy férj és feleség vagyunk. Akkor a septon, miután kijózanodott,
mindent bevallott apámnak. - Tyrion maga is meglepődött rajta, milyen sivárságot keltett benne a
történet, még annyi év után is. Lehet, hogy egyszerűen csak fáradt volt. - Így ért véget a házassá-
gom.
Felült és pislogva a kihunyó tűzbe bámult.
- Az apád elküldte a lányt?
- Annál jobbat csinált - folytatta Tyrion. - Először is ráparancsolt a bátyámra, hogy mondja el
nekem az igazságot. Tudod, a lány szajha volt. Jaime rendezte meg az egészet, az utat, a rablókat,
mindent. Úgy gondolta, itt az ideje, hogy legyen egy asszonyom. Dupla árat fizetett egy szűzért,
mert tudta, hogy ez lesz az első alkalom az életemben.
- Miután Jaime bevallott mindent, Lord Tywin, hogy megleckéztessen, behozatta a feleségemet
és átadta az őreinek. Elég jó árat fizettek neki. Egy ezüst minden férfiért, melyik szajha utasítana
vissza egy ilyen ajánlatot? Leültetett a kaszárnya sarkában és rám parancsolt, hogy nézzem végig.
A végén annyi ezüstje volt, hogy az érmék kipotyogtak a kezéből és szerteszét gurultak a padlón, ő
pedig... - a füst csípte a szemét. Tyrion megköszörülte a torkát és elfordult a tűztől, hogy a sötét-
ségbe bámuljon. - Lord Tywin utoljára engem küldött oda - folytatta halkan -, és nekem egy ara-
nyat adott, hogy azzal fizessem ki, hiszen én Lannister vagyok, többet érek.

274