Page 283 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
volt haragos. - Ülj ide mellém! - becsukta a könyvet.
Septa Mordane nemsokára visszatért a markában vergődő Aryával. Sansa csinos, halványzöld
damasztköpenyt és bűnbánó ábrázatot öltött magára, húgán azonban még mindig az a vacak, durva-
szövésű bőrruha volt, amit reggelinél is viselt.
- Itt van a másik - jelentette a septa.
- Köszönöm, Septa Mordane! Ha megengeded, egyedül szeretnék beszélni a lányaimmal.
A septa meghajolt és távozott.
- Arya kezdte! - mondta gyorsan Sansa, hogy övé legyen az első szó. - Hazugnak nevezett és
megdobott egy naranccsal és tönkretette a ruhámat, az elefántcsont színű selymet, amit Cersei ki-
rályné adott nekem, amikor Joffrey herceggel eljegyeztük egymást. Irigyel, amiért a herceghez me-
gyek feleségül. Mindent megpróbál elrontani, Apa, utál mindent, ami gyönyörű, vagy előkelő, vagy
pompás.
- Elég, Sansa! - Lord Eddard hangja éles volt a türelmetlenségtől.
Arya felemelte a szemét.
- Sajnálom, Apa. Rosszat tettem és könyörgök a nővérem bocsánatáért.
Sansa úgy meglepődött, hogy egy pillanatra szóhoz sem jutott. Végül kinyögte:
- És a ruhám?
- Talán... ki tudom mosni - felelte Arya bizonytalanul.
- A mosás semmit sem használ neki - közölte Sansa. - Még akkor sem, ha egész nap és egész éj-
jel súrolod. A selyem tönkrement.
- Akkor... készítek neked egy újat - mondta Arya.
Sansa megvetően felszegte a fejét.
- Te? Még olyan ruhát sem tudnál varrni, ami a disznóól takarítására jó lenne!
Az apjuk felsóhajtott.
- Nem azért hívtalak ide benneteket, hogy ruhákról fecsegjünk. Mindkettőtöket visszaküldelek
Deresbe.
Sansa már második alkalommal nem jutott szóhoz a döbbenettől. Érezte, hogy a szemei megint
nedvesedni kezdenek.
- Nem teheted... - hebegte Arya.
- Kérlek, Apa! - nyögte ki végül Sansa. - Kérlek, ne!
Eddard Stark fáradtan mosolygott a lányaira.
- Végre valami, amiben egyetértetek.
- Én semmi rosszat nem csináltam - kérlelte Sansa. - Nem akarok visszamenni! - Szerette Ki-
rályvárat, az udvar fényűzését, a bársonyba, selyembe meg gyémántokba öltözött főurakat és höl-
gyeket, a hatalmas várost rengeteg lakójával. A lovagi torna egész élete legvarázslatosabb élménye
volt és annyi minden volt még, amit nem látott: aratási ünnepek, álarcosbálok és komédiásmutatvá-
nyok. Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy mindezt elveszíti. - Küldd el Aryát, ő kezdte, Apa,
esküszöm! Jó leszek, meglátod, csak engedd, hogy maradjak és megígérem, hogy olyan finom és
nemes és udvarias leszek, mint maga a királyné!
Apa szája furcsán megrándult.
- Sansa, nem azért küldelek haza benneteket, mert veszekedtetek, bár az istenek látják a lelke-
met, nagyon elegem van kettőtök marakodásából. A saját biztonságotok érdekében szeretnélek De-
resben tudni mindkettőtöket. Három emberemet ölték meg, mint a kutyákat nem egészen egy mér-
földre onnét, ahol most ülünk, és mit tesz Robert? Elmegy vadászni.
Arya a maga szokásos visszataszító módján az ajkát harapdálta.
- Syriot is magunkkal vihetjük?
- Ki törődik a te hülye tánctanároddal? - förmedt rá Sansa. - Apa, csak most jut eszembe, hogy
nem mehetek el, hiszen hozzámegyek Joffrey herceghez! - Megpróbált bátor mosolyt erőltetni az
arcára. - Szeretem, Apa, igazán, úgy szeretem őt, ahogy Naerys királyné szerette Aemon herceget,
a Sárkánylovagot, ahogy Jonquil szerette Ser Floriant! A királynéja akarok lenni és gyerekeket aka-
rok szülni neki!

286