Page 30 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
egyik régóta halott Stark sírja előtt. - Szerettem azt a vénembert.
- Mindketten szerettük - Ned egy kis szünetet tartott. - Catelyn aggódik a húga miatt. Lysa hogy
viseli a fájdalmát?
Robert szája keserűen megrándult.
- Az igazat megvallva, nem jól - ismerte el. - Azt hiszem, a nő beleőrült Jon elvesztésébe, Ned.
Visszavitte a fiút a Sasfészekbe. A kívánságom ellenére. Reméltem, hogy Tywin Lannisternél ne-
velkedik majd Kaszter hegyen, Jonnak nem volt fivére, sem másik gyermeke. Hagynom kellene,
hogy asszonyok mellett nőjön fel?
Ned inkább bízott volna egy gyereket egy üregi viperára, mint Lord Tywinra, de kételyeit meg-
tartotta magának. Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vé-
rezni kezd.
- A feleség elvesztette a férjét - mondta óvatosan. - Talán az anya attól félt, hogy elveszíti a
gyermeket. A fiú nagyon fiatal még.
- Hatéves, beteges és, az istenek irgalmazzanak, a Sasfészek Ura - szitkozódott a király. -Lord
Tywin még sohasem fogadott segédet. Lysának megtisztelve kellett volna éreznie magát. A
Lannisterek nagy és nemes ház. Ő azonban még csak hallani sem akart róla. Azután elment éjnek
évadján, annyit se mondott, isten veled! Cersei tombolt haragjában - mélyet sóhajtott. - A fiú a név-
rokonom, tudtad? Robert Arryn. Felesküdtem rá, hogy megvédem. De hogy tehetném, ha az anyja
ellopja előlem?
- Én segédemmé fogadom, ha kívánod - szólt Ned. - Lysa abba beleegyezne. Ő és Catelyn közel
álltak egymáshoz kislányként, és őt magát is szeretettel fogadnánk itt.
- Nagylelkű ajánlat, barátom - válaszolta a király -, de már túl késő. Lord Tywin már beleegye-
zését adta. Ha a fiú máshová kerülne, az súlyos sértés lenne számára.
- Jobban szívemen viselem az unokaöcsém sorsát, mint a Lannisterek büszkeségét! - jelentette
ki Ned.
- Azért, mert te nem egy Lannisterrel hálsz! - nevetett Robert. A hangja végigdübörgött a sírok
között és lepattant a boltíves mennyezetről. Mosolya fehér fogakat villantott fel a hatalmas fekete
szakáll sűrűjében. - Ah, Ned - folytatta -, még mindig túl komoly vagy - roppant kezét Ned vállára
tette. - Úgy terveztem, várok néhány napot, hogy beszélhessek veled, de már látom, hogy nincs
szükség rá. Gyere, sétálj velem!
Elindultak visszafelé az oszlopok között. A vak kőszemek mintha követték volna őket, ahogy
elhaladtak előttük. A király Ned vállán tartotta a kezét.
- Biztosan eltűnődtél rajta, ennyi idő után miért jöttem végül északra Deresbe.
Nednek voltak sejtései, de nem adott hangot nekik.
- Minden bizonnyal kellemes társaságom kedvéért - mondta könnyedén. - És ott van a Fal is.
Látnod kell, felség, végig kell sétálnod a bástyák oromzatán és el kell beszélgetned azokkal, akik
rajta szolgálnak. Az Éjjeli Őrség már csak árnyéka annak, ami egykoron volt. Benjen azt mondja...
- Semmi kétségem afelől, hogy nemsokára hallani fogom, amit a fivéred mond - vágott közbe
Robert. - Mennyi ideje áll már a Fal? Vagy nyolcezer éve, nem? Még kitart néhány napig. Vannak
sürgetőbb problémáim is. Nehéz időket élünk és nagyszerű emberekre van szükségem magam kö-
rül. Olyanokra, mint Jon Arryn. Ő a Sasfészek Uraként szolgált, Kelet Őre és a Király Segítője
volt. Nem lesz könnyű pótolni őt.
- A fia... - kezdte Ned.
- A fia örökli a Sasfészket összes jövedelmével együtt - közölte Robert nyersen. - Semmi többet.
Ez meglepte Nedet. Megállt, felkapta a fejét és királya felé fordult. A szavak önkéntelenül is ki-
csúsztak a száján.
- Az Arrynok mindig is Kelet Őrei voltak. A cím az uradalommal jár.
- Talán amikor felnő, visszaállítom a tisztségét - mondta Robert. - Még gondolkodhatok rajta
idén és a következő évben. Egy hatéves kisfiú nem képes sereget vezetni, Ned.
- Békeidőben a cím csak egy tisztség. Hadd tartsa meg a fiú! Ha nem az ő kedvéért, hát az apja
emléke miatt. Ennyivel tartozol Jonnak a szolgálataiért.

33