Page 286 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
véért.
- Van valami hír a királyról? - érdeklődött Ned. - Milyen hosszú ideig óhajt még Robert vadász-
ni?
- Ismerve a lelkiállapotát, valószínűleg addig marad az erdőben, míg te és a királyné meg nem
haltok végelgyengülésben - felelet Lord Petyr halvány mosollyal. - Ettől eltekintve valószínűleg
visszatér, amint elejtett valamit. Úgy tűnik, megtalálták a fehér bikát... vagyis inkább azt, ami meg-
maradt belőle. Néhány farkas bukkant rá előbb és alig hagyott többet belőle őfelségének, mint egy
patát és egy szarvat. Robert tombolt haragjában, míg meg nem hallotta, hogy egy szörnyű nagy vad-
kanról is suttognak, amely az erdő mélyén él. Akkor úgy döntött, semmi sem állhat az útjába. Joffrey
herceg ma reggel tért vissza a Royce-okkal, Ser Balon Swann-nal és még vagy húsz emberrel a kísé-
retből. A többiek még mindig a királlyal vannak.
- A Véreb? - kérdezte Ned összeráncolt homlokkal. Az egész Lannister bandából Sandor Clegane
foglalkoztatta a legjobban most, hogy Ser Jaime elmenekült a városból, hogy csatlakozzon az apjá-
hoz.
- Óh, ő visszajött Joffreyval és egyenesen a királynéhoz ment - mosolygott Kisujj. - Száz ezüst-
szarvast adtam volna, ha csótány lehetek a szőnyeg alatt, amikor megtudja, hogy Lord Beric útban
van, hogy lefejezze a bátyját.
- Még a vak is látja, hogy a Véreb gyűlöli a bátyját.
- Óh, igen, de Gregor az övé volt, hogy gyűlölje, nem pedig a tiéd, hogy megölesd. Amint
Dondarrion megnyesi a mi Hegyünk csúcsát, a Clegane-birtokok és jövedelmek Sandorra szállnak,
de nem szeretnék addig egy lábon állni, míg megköszöni. Ő aztán nem. Most pedig meg kell, hogy
bocsáss. Lady Tanda vár rám zsíros borjaival.
Útban az ajtó felé Lord Petyr megpillantotta Malleon nagymester vaskos könyvét az asztalon.
Megállt és hanyagul felnyitotta a fedelét.
- A Hét Királyság Nagy Házainak Leszármazási Ágai és Története Számos Magas Úr, Nemes
Hölgy és Gyermekeik Leírásával - olvasta. - Hát ha valami, ez fárasztó olvasmány lehet. Altatónak
használod, uram?
Ned habozott egy pillanatig, hogy elmondjon-e neki mindent a könyvről, de volt valami Kisujj
tréfáiban, ami bosszantotta. Ez az ember túl okos volt és a gúnyos mosoly sohasem tűnt el az ajkáról.
- Jon Arryn ezt a munkát tanulmányozta, amikor megbetegedett - mondta Ned óvatosan. Kíváncsi
volt, hogy reagál rá Kisujj.
Úgy reagált rá, ahogy mindig is szokott: egy megjegyzéssel.
- Ebben az esetben - mondta -, áldott megváltásként fogadhatta a halált. - Lord Petyr Baelish
meghajolt és elhagyta a szobát.
Eddard Stark engedélyezett magának egy káromkodást. Saját emberein kívül alig akadt valaki a
városban, akiben megbízott. Kisujj elbújtatta Catelynt és segített Nednek a nyomozásban, sietős tá-
vozása azonban, hogy mentse a bőrét, amikor Jaime és a katonái előbukkantak az esőből, még min-
dig nyomta a szívét. Varys még rosszabb volt. Hűségének gyakori kinyilvánítása ellenére az eunuch
túl sokat tudott és túl keveset tett. Pycelle nagymester napról-napra egyre inkább Cersei bábjának
tűnt a szemében, Ser Barristan pedig öreg és merev ember volt. Azt mondaná Nednek, hogy teljesít-
se a kötelességét.
Az idő fájdalmasan rövid volt. A király nemsokára visszatér a vadászatból, a becsület pedig meg-
kívánja Nedtől, hogy mindent elmondjon neki, amit csak megtudott. Vayon Poole elintézte, hogy
Sansa és Arya három nap múlva elhajózzon a Szelek Boszorkányán Braavosból. Az aratás előtt ott-
hon lesznek Deresben. Ned többé nem használhatta fel a biztonságuk felett érzett aggódását késleke-
dése okaként.
Tegnap éjjel mégis Rhaegar gyermekeiről álmodott. Lord Tywin a Vastrón elé fektette a házi
testőrsége vörös köpönyegébe csavart holttesteket. Ezt jól tette. A vér nem látszott annyira a piros
ruhán. A kis hercegnő mezítláb volt, még mindig a hálóruhájában, a fiú pedig... a fiú...
Nem engedheti meg, hogy ez még egyszer megtörténjen. A birodalom nem bír ki még egy őrült
királyt, még egy véres mulatságot, még egy bosszút. Ki kel találnia valamit, hogy megmentse a gye-

289