Page 291 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
darak távoli hangját, a fáklyák sziszegését és ropogását, és azt, ahogy a víz halkan nyaldossa a tó-
partot. A dothrakik várakozón bámultak rá éjfekete szemükkel.
Khal Drogo Dany karjára fektette a sajátját. A lány érezte a feszültséget az ujjaiban. Még egy
olyan hatalmas khal is megtapasztalta a félelmet, mint Drogo, amikor a dosh khaleen a jövő füstjé-
be bámult. Szolgálói izgatottan mozgolódtak mögötte.
A vénasszony végül kinyitotta a szemét és felemelte mindkét karját.
- Láttam az arcát és hallottam patái dübörgését - jelentette be vékony, reszketeg hangon.
- Patái dübörgését! - visszhangozták a többiek kórusban.
- Gyorsan vágtat, mint a szél, s mögötte khalasarja ellepi a földet, emberek megszámlálhatatlan
tömegben, kezükben arakhok villognak, mint a pengefű éle. Vad lesz ez a herceg, mint a vihar. El-
lenségei remegni fognak előtte, feleségeik pedig véres könnyeket sírnak és bánattal töltik meg tes-
tüket. A haját díszítő csengők megéneklik jöttét, és a kősátrakban élő tejszínű emberek rettegni fog-
ják nevét - az öregasszony reszketett és Danyre pillantott, mintha ő maga is félne. - A herceg vág-
tat, és ő lesz a csődör, aki meghágja a világot.
- A csődör, aki meghágja a világot - kapta fel rá a nézők visszhangja, míg végül az éjszaka re-
megett a hangjuktól.
A félszemű vénasszony Danyre bámult.
- Mi lesz a neve a csődörnek, aki meghágja a világot?
A lány felállt.
- Rhaegonak fogják hívni - felelte, ahogy Jhiqui tanította neki. Kezeivel védekezőn megérintette
a mellei alatti halmot, miközben a dothrakikból hatalmas üvöltés tört fel.
- Rhaego! - kiáltozták. - Rhaego! Rhaego! Rhaego!
A név még mindig ott csengett a fülében, amikor Khal Drogo elvezette a veremből. A vérlova-
gok követték őket. Hosszú menet csatlakozott hozzájuk kifelé az istenek útjára, a széles, füves útra,
amely áthatolt Vaes Dothrak szívén, a lovaskaputól a Hegyek Anyjáig. Elöl mentek a dosh khaleen
vénasszonyai eunuchjaikkal és rabszolgáikkal. Néhányan közülük hosszú, faragott botokra támasz-
kodtak, ahogy öreg, reszkető lábaikon vánszorogtak előre, míg mások olyan büszkén lépdeltek,
mint bármelyik lóúr. Az öregasszonyok mindegyike khaleesi volt valaha. Amikor uruk meghalt és
új khal lépett a helyébe a lovasok élén, új khaleesival maga mellett, ide küldték őket, hogy uralkod-
janak a hatalmas dothraki nép felett. Még a leghatalmasabb khal is meghajolt a dosh khaleen böl-
csessége előtt. Dany mégis megborzongott, amikor arra gondolt, hogy egy napon őt is elküldik
majd közéjük, akár akarja, akár nem.
A bölcs asszonyok mögött vonultak a többiek: Khal Ogo és a fia, Fogo, a khalakka, Khal
Jommo és az asszonyai, Drogo khalasarjának főemberei, Dany szolgálólányai, a khal szolgái és
rabszolgái, s még nagyon sokan. Harangok kongtak, és a dobokon méltóságteljes ritmust vertek,
ahogy ott meneteltek az isteni úton. Lopott hősök és kihalt népek istenei merengtek a sötétben az út
mentén. A menet két oldalán rabszolgák futottak könnyedén a fűben, fáklyákkal a kezükben, s a
pislákoló lángok fényében a szobrok mintha megelevenedtek volna.
- Mit jelent, Rhaego név? - kérdezte Khal Drogo a Hét Királyság Közös Nyelvén. Amikor volt
egy kis ideje, Dany mindig megtanított neki néhány szót. Ha odafigyelt, Drogo nagyon gyorsan ta-
nult, bár az akcentusa olyan vaskos és vad volt, hogy sem Ser Jorah, se Viserys nem értették meg
egyetlen szavát sem.
- A bátyám, Rhaegar szilaj harcos volt, napom és csillagom - felelte neki. - Meghalt, mielőtt én
megszülettem volna. Ser Jorah azt mondja, ő volt az utolsó sárkány.
Khal Drogo lenézett rá. Az arca mintha rézmaszk lett volna, a hosszú fekete bajusz alatt azon-
ban, amelyet lehúzott az aranygyűrűk súlya, a lány mintha egy mosoly árnyékát pillantotta volna
meg.
- Jó név, Dan Ares feleség, életem holdja - mondta a férfi.
A tóhoz lovagoltak, amit a dothrakik a Világ Méhének neveznek. A tavat vízinövények szegé-
lyezték, víztükre mozdulatlan volt és sima. Ezer meg ezer évvel ezelőtt, mesélte Jhiqui, az első em-
ber ennek mélyéből bukkant elő, az első ló hátán ülve.

294