Page 293 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Khaleesi - szólalt meg -, parancsolj velem!
A lány a mellette lévő tömött lóbőr ülőpárnára mutatott.
- Ülj ide! Beszélni szeretnék veled.
- Megtisztelsz! - a lovag keresztbe vetett lábakkal elhelyezkedett a párnán. Egy rabszolga térdelt
mellé és egy fatálról érett fügével kínálta. Ser Jorah elvett egyet és beleharapott.
- Hol van a bátyám? - kérdezte Dany. - Már meg kellett volna érkeznie a lakomára.
- Ma reggel láttam őfelségét - felelte a lovag. - Azt mondta, bor után néz a Nyugati Piacon.
- Bor után? - csodálkozott Dany. Viserys rá sem bírt nézni az erjesztett kancatejre, a dothrakik
kedvenc italára és mostanában gyakran tartózkodott a vásárban, ahol a hatalmas karavánokkal ér-
kező kereskedőkkel iszogatott. Úgy látszik, az ő társaságukat többre értékelte, mint a lányét.
- Igen, bor után - bólintott Ser Jorah. - Ezenkívül az is megfordult a fejében, hogy a karavánokat
őrző zsoldosok közül toboroz embereket a seregébe. - Egy felszolgálólány véres pástétomot tett
eléje, a lovag pedig mindkét kezével nekiesett.
- Bölcs dolog ez? - kérdezte a lány. - Nincs aranya, hogy kifizesse a katonákat. Mi lesz, ha el-
árulják? - A karavánok őreit ritkán aggasztották olyan hívságok, mint a becsület, a Bitorló pedig
szép summát fizetne a bátyja fejéért Királyvárban. - Vele kellett volna menned, hogy vigyázz rá.
Felesküdtél a szolgálatára.
- Vaes Dothrakban vagyunk - emlékeztette a lovag. - Itt senki sem viselhet fegyvert és senki
sem onthat vért.
- Mégis halnak meg emberek - mondta a lány. - Jhogo mesélte. Néhány kereskedővel eunuchok
utaznak, nagydarab fickók, akik selyemzsinórral fojtják meg a tolvajokat. Úgy nem folyik vér, az
istenek nem haragszanak meg.
- Akkor reménykedjünk benne, hogy a fivérednek lesz annyi esze, hogy ne lopjon el semmit! -
Ser Jorah letörölte a zsírt a szájáról a kézfejével és közelebb hajolt hozzá az asztal fölött. - Azt fon-
tolgatta, hogy ellopja a sárkánytojásaidat, de én figyelmeztettem, hogy ha csak megérinti valame-
lyiket, levágom a kezét.
Dany úgy megdöbbent, hogy egy pillanatig szóhoz sem jutott.
- A tojások... de hát azok az enyémek. Illyrio tanácsostól kaptam őket esküvői ajándékként, mi-
ért akarná Viserys... hiszen csak kövek...
- Ugyanez elmondható a rubintról, a gyémántról és a tűzopálról, hercegnő... a sárkánytojások
pedig sokkal ritkábbak. Azok a kereskedők, akikkel együtt tivornyázik, a saját anyjukat is eladnák
akár egyért is azok közül a kövek közül, háromért pedig Viserys annyi zsoldost vásárolhatna,
amennyit csak akar.
Dany ezt nem tudta, de még csak nem is sejtette.
- Akkor... meg kell kapnia őket. Nem kellene ellopnia. Végül is a bátyám... és az igaz királyom.
- Tényleg a bátyád - ismerte el Ser Jorah.
- Te nem értheted ezt, ser - magyarázta. - Az anyám belehalt, hogy világra hozott engem, atyám
és a bátyám, Rhaegar már azelőtt. Még a nevüket sem tudtam volna meg soha, ha nincs Viserys,
hogy meséljen nekem róluk. Csak ő maradt nekem. Egyedül ő. Ő a mindenem.
- Egykor lehet, így volt - mondta Ser Jorah. - Ez azonban már a múlté, Khaleesi. Te most a
dothrakikhoz tartozol. A méhedben vágtat a csődör, aki meghágja majd a világot! - felemelte a po-
harát, egy rabszolga pedig megtöltötte savanyú illatú, csomós, erjesztett kancatejjel.
Dany intett a lánynak, hogy távozzon. Még a szagától is rosszul lett és nem akarta megkockáz-
tatni, hogy visszajöjjön a ló szíve, amit olyan hősiesen küzdött le.
- Ez mit jelent? - kérdezte. - Mi ez a csődör? Mindenki ezt kiáltozta felém, de én nem értem.
- A csődör a khalok khalja, gyermekem, akit az ősi jóslatok megjövendöltek. Egyetlen
khalasarban fogja egyesíteni a dothrakikat és elvezeti őket a világ végére, legalábbis így jósolták
meg. Az egész emberiség az ő nyájába fog tartozni.
- Oh - nyögte ki Dany. Elsimította a köpönyege redőit a hasán. - Rhaegónak neveztem el.
- A Bitorló vére meghűl e név hallatán.
Doreah váratlanul rángatni kezdte a könyökét.

296