Page 294 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS
- Úrnőm - suttogta izgatottan a leány - a fivéred...
Dany végignézett a hosszú, fedetlen csarnokon és meglátta: éppen feléje sietett. Bizonytalan lé-
péseiből rögtön megállapította, hogy Viserys megtalálta a megfelelő bort... valamit, amiből bátor-
ságot meríthetett.
Piszkos és megviselt vörös selyemruhája volt rajta. Köpönyege és kesztyűje eredetileg fekete
bársonyból készült, de a nap már régen kiszívta őket. Csizmája száraz és repedezett volt, ezüstsző-
ke haja pedig zilált és gubancos. Oldalán egy bőrtokban kard lógott. A dothrakik a fegyverre me-
redtek, ahogy elhaladt előttük. Dany szitkokat, fenyegetőzést és haragos morajlást halott maga kö-
rül, amely úgy dagadt, mint az ár. A zene egy utolsó, akadozó dobfutamba fulladt.
A lány szívét összeszorította a rémület.
- Menj oda hozzá! - parancsolta Ser Jorah-nak. - Állítsd meg! Hozd ide! Mondd meg neki, az
övé lehet mind a három sárkánytojás, ha azt akarja!
A lovag gyorsan talpra ugrott.
- Hol a húgom? - kiáltotta Viserys rekedt, borízű hangon. - A lakomájára jöttem. Hogy mertétek
elkezdeni nélkülem? Senki sem ehet a király előtt! Hol van? A szajha nem bújhat el a sárkány elől!
Megállt a legnagyobb tűz mellett és körülnézett a dothrakik arcán. Ötezer ember volt a csarnok-
ban, de abból csak maroknyian ismerték a Közös Nyelvet. Ám még ha a szavait nem is értették,
csak rá kellett nézni és rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy részeg.
Ser Jorah odasietett hozzá, a fülébe súgott valamit és megfogta a karját, Viserys azonban kitépte
magát a szorításból.
- Ne merészelj megérinteni! Senki sem érintheti meg a sárkányt engedély nélkül!
Dany nyugtalanul pillantott fel az emelvényre. Khal Drogo éppen mondott valamit a mellette
ülő többi khalnak. Khal Jommo elvigyorodott, Khal Ogo pedig hangosan röhögni kezdett.
A hahotázásra Viserys felemelte a tekintetét.
- Khal Drogo! - hörögte, majdnem udvariasan. - Eljöttem a lakomára. - Eltántorgott Ser Jorah
mellől és megindult, hogy csatlakozzon a három khalhoz a magas padon.
Khal Drogo felemelkedett, parancsokat vakkantott dothraki nyelven, gyorsabban, semhogy
Dany megérthette volna és a fiúra mutatott.
- Khal Drogo azt mondja, a te helyed nem a magas padon van - fordított Ser Jorah a fivérének. -
Khal Drogo azt mondja, a helyed ott van.
Viserys arrafelé fordult, amerre a khal mutatott. A hosszú helyiség végében, a fal mellett egy sa-
rokban, mélyen az árnyékban, hogy a jobb embereknek ne kelljen látni őket, ott ültek a legalacso-
nyabbak legalacsonyabbjai: éretlen, vért még nem szagolt fiúk, a fátyolos tekintetű és merev izüle-
tű vénemberek, az együgyűek és a nyomorékok. Messze a hústól és még messzebb a becsülettől.
- Az nem királyhoz méltó hely! - jelentette ki a bátyja.
- Hely - felelte Khal Drogo a közös Nyelven, amit Danytől tanult -, Sánta Királynak! - tapsolt
egyet. - Szekér! Hozzatok szekér Khal Rhaggatnak!
Ötezer dothraki tört ki röhögésben és kiáltozásban. Ser Jorah Viserys mellett állt és üvöltött a
fülébe, de a hangorkán olyan hangos volt a teremben, hogy Dany nem hallotta, mit mond. A fivére
visszakiabált és a két ember dulakodni kezdett, mígnem Mormont a padlóra lökte Viseryst.
A bátyja kihúzta a kardját.
A meztelen acél félelmetes vörös színben izzott a tüzek fényében.
- Takarodj tőlem! - sziszegte Viserys. Ser Jorah hátrált egy lépést, a bátyja pedig nagy nehezen
feltápászkodott. Megforgatta a kardot a feje felett, a kölcsönpengét, amit Illyrio tanácsos adott neki,
hogy uralkodóinak látsszon. A dothrakik üvöltöztek és iszonyatos szitkokat szórtak rá minden ol-
dalról.
Dany felsikoltott ijedtében. Ő jól tudta, mit jelent itt egy kivont kard, még ha a fivére nem is.
A hang hallatára Viserys feléje fordult és most először vette észre.
- Ott van hát! - mosolygott. Elindult feléje. Menet közben a levegőt csapkodta, mintha ellensé-
gek falán kellene utat vágnia magának, pedig senki sem próbálta megállítani.
- A kard... nem szabad! - kérlelte a lány. - Kérlek, Viserys! Tilos. Tedd le a kardot és gyere, ülj

297