Page 292 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 292

DAENERYS
            A menet a füves parton várakozott, miközben Dany levetkőzött és a földre dobta piszkos ruháit.
         Boldogan, meztelenül lépett a vízbe. Irri azt mondta, hogy a tónak  nincs  alja,  de  Dany  érezte,
         ahogy lágy iszap kavarog a lábujjai körül, ahogy gázolt a magas növények között. A hold tükörké-
         pe lebegett a mozdulatlan, fekete víztükrön és szétmorzsolódott, majd újra összeállt, ahogy az általa
         keltett hullámok átgyűrűztek rajta. Sápadt bőre libabőrös lett, ahogy a hideg felkúszott a combjain
         és megcsókolta a szeméremajkait. A csődör vére megszáradt a kezén és a szája körül. Dany csészét
         formált a tenyeréből és a feje fölé emelte a szent vizet, megtisztítva vele magát és a benne növekvő
         gyermeket, miközben a khal és a többiek őt figyelték. Hallotta, amint a dosh khaleen vénei össze-
         súgnak őt bámulva és nagyon szerette volna tudni, miről beszélnek.
            Amikor reszketve és csöpögve kilábalt a vízből, a szolgálólánya, Doreah sietett oda hozzá egy
         festett selyemköpennyel, de Khal Drogo egy intéssel elküldte. Elismeréssel szemlélte megduzzadt
         melleit és hasa ívét és Dany látta ágaskodó férfiasságának formáját övének súlyos aranyérméi alatt,
         a lóbőr nadrágban. Odament hozzá és segített neki kioldozni a nadrágot. Akkor hatalmas khalja
         megfogta a csípőjét és felemelte a levegőbe, mintha egy gyermeket kapott volna fel. A hajába
         akasztott csengettyűk halkan csilingeltek.
            Dany átölelte a vállát és a nyakába temette az arcát, a férfi pedig belehatolt. Három gyors lökés
         volt és végzett is.
            - A csődör, aki meghágja a világot - suttogta Drogo rekedten. A kezein még mindig érezte a ló
         vérének szagát. A kéj pillanatában keményen a lány torkába harapott és amikor letette, a magja
         megtöltötte őt és lecsorgott combja belső oldalán. Doreah csak ekkor takarhatta be az illatosított
         homokselyembe, s Irri ekkor húzhatott a lábára puha papucsot.
            Khal Drogo bekötötte a nadrágját, egy parancsot kiáltott és lovakat vezettek a tópartra. Cohollót
         érte a megtiszteltetés, hogy a khaleesit ezüstje nyergébe segíthette. Drogo megsarkantyúzta a mén-
         jét és nekivágott az istenek útjának a hold és a csillagok alatt. Dany könnyedén lépést tartott vele az
         ezüst hátán.
            A selyemtetőt, amely Khal Drogo csarnokát fedte, ma éjjelre feltekerték, így a hold az épületbe
         is követte őket. Lángok ugráltak tíz láb magasba három hatalmas kő tűzhelyből. A levegőt betöltöt-
         te a sülő hús és a dermedt, erjesztett kancatej illata. A csarnok hangos volt és tömött, amikor belép-
         tek, s azok, akiknek rangjuk nem tette lehetővé, hogy meglátogassák a szertartást, most ellepték az
         ülőpárnákat. Miközben Dany belovagolt az ívelt bejárat alatt, majd végigment a terem közepén,
         minden szem rá szegeződött. A dothrakik hangos megjegyzéseket tettek gömbölyű hasára és a mel-
         leire. Üdvözölték a benne rejlő életet. Nem értett meg mindent, amit kiáltoztak, egy mondat azon-
         ban tisztán kivehető volt: „a csődör, aki meghágja a világot", hallotta ezer hang dübörgését.
            Az éjszakában dobok és kürtök hangja kavargott. Félmeztelen asszonyok pörögtek és táncoltak
         az alacsony asztalokon, a húsdarabok és a szilvával, datolyával, gránátalmával megrakott tálak kö-
         zött. Sokan már lerészegedtek az erjesztett lótejtől, de Dany tudta, hogy ma este, itt a szent város-
         ban, ahol a fegyver és a vérontás tiltott dolognak számít, nem kerülnek elő az arakhok.
            Khal Drogo leszállt a nyeregből és elfoglalta a helyét a magas padon. Khal Jommo és Khal Ogo,
         akik már Vaes Dothrakban tartózkodtak a khalasarjaikkal, amikor ők ideértek, nagyon megtisztelő
         helyet kaptak Khal Drogo jobbján és balján. A három khal vérlovagjai ott ültek alattuk, még lejjebb
         pedig Khal Jommo négy felesége foglalt helyet.
            Dany lemászott az ezüstről és a kantárt átadta az egyik rabszolgának. Mialatt Doreah és Irri el-
         rendezték a párnáit, ő elment megkeresni a bátyját. Sápadt bőrével, ezüstös hajával és koldushoz il-
         lő rongyaiban Viserys még a zsúfolásig megtelt teremben is feltűnő jelenség lett volna, de a lány
         nem látta sehol.
            Végigfuttatta a tekintetét a fal mellett álló zsúfolt asztalokon, ahol kopott szőnyegeken és lapos
         párnákon harcosok ültek, akiknek varkocsa még a férfiasságuknál is rövidebb volt, de mindenfelé
         csak fekete szemeket és rézszínű bőrt látott. A terem közepe táján, a középső tűzhely közelében
         meglátta Ser Jorah Mormontot. Megtiszteltetésnek számított azon a helyen ülni, s a lovag vitézsé-
         gével érdemelte ki a dothrakik megbecsülését. Dany elküldte Jhiquit, hogy hozza a férfit az aszta-
         lához. Mormont azonnal megjelent és fél térdre ereszkedett előtte.

                                                                                              295
   287   288   289   290   291   292   293   294   295   296   297