Page 290 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS

A szív gőzölgött a hűvös esti levegőn, amikor Khal Drogo nyersen és véresen elébe tette. A kar-
jai könyékig vörösek voltak. Vérlovagjai mögötte térdeltek a vadcsődör teteme mellett, kezükben
kőkés. Az állat vére feketének látszott a verem magas mészkőfalán körben elhelyezett fáklyák na-
rancssárgán pislákoló fényében.
Dany megérintette hasa lágy domborulatát. Izzadság gyöngyözött a homlokán és lecsorgott a
szemöldökére. Magán érezte az öregasszonyok, Vaes Dothrak véneinek tekintetét. A szemük söté-
ten fénylett ráncos arcukon, mint a tűzkő. Nem szabad megrándulnia vagy rémültnek látszania. A
sárkány vére vagyok, mondta magának, miközben két kezébe vette a csődör szívét, a szájához
emelte és belevájta a fogait a kemény, inas húsba.
Meleg vér ömlött szét a szájában és lefolyt az állán. Az ízétől majdnem öklendezni kezdett, de
elszántan rágott és nyelt. A csődör szíve erőssé, gyorssá és rettenthetetlenné teszi a fiát, legalábbis
így tartották a dothrakik, de csak akkor, ha az anya meg tudta enni az egészet. Ha fuldokolni kez-
dett a vértől vagy visszaöklendezte a húst, az előjelek kevésbé voltak biztatók: a gyermek halva
születhet, vagy gyenge lesz, torz, esetleg lány.
A szolgálólányai segítettek neki felkészülni a szertartásra. Az enyhe pocak ellenére, amit az
utóbbi két hónapban viselt, Dany vacsorára egy tál félig megalvadt vért evett, hogy hozzászoktassa
magát az ízhez, Irri pedig szárított lóhúsdarabokat rágatott vele, míg az állkapcsa bele nem fájdult.
Egy napon és egy éjszakán át koplalt a szertartást megelőzően abban a reményben, hogy az éhség
majd segít lenn tartani a nyers húst.
A vadcsődör szíve csak izomból állt és Danynek a fogával kellett megőrölnie, hosszú ideig rá-
gódva minden falaton. Vaes Dothrak megszentelt falai között, a Hegyek Anyjának árnyékában
fémnek nem volt helye: a szívet a fogaival és a körmeivel kellett széttépnie. A gyomra forgott és
háborgott, de ő csak folytatta. Az arcát teljesen bemaszatolta a sűrű vérrel, ami néha szinte felrob-
bant az ajkai között.
Khal Drogo ott állt fölötte, miközben evett, az arca kemény volt, mint egy bronzpajzs. Hosszú,
fekete hajfonata fénylett az olajtól. A bajuszában aranygyűrűket viselt, a varkocsában aranycsen-
gettyűket, a derekán pedig tömör aranyérmékkel díszített súlyos övet, a mellkasa azonban fedetlen
volt. Ahányszor csak a lány úgy érezte, elhagyja az ereje, rápillantott a férfira, tovább rágott és
nyelt, rágott és nyelt, rágott és nyelt. A vége felé Dany mintha szenvedélyes büszkeséget látott vol-
na megcsillanni a mandulavágású szemekben, de ebben nem volt biztos. A khal arca nem gyakran
árulta el a gondolatait.
Egyszer csak vége volt az egésznek. Az arca és az ujjai ragacsosak voltak, amikor leküzdötte az
utolsó falatot. Csak akkor fordult ismét az öregasszonyok, a dosh khaleen vénjei felé.
- Khalakka dothrae mr'anha! - szólalt meg legékesebb dothrakiságával. Herceg vágtat bennem.
Napokig gyakorolta ezt a mondatot a szolgálóleányával, Jhiquival.
A vének legidősebbike, egy hajlott hátú, aszott, kiszáradt fához hasonlító asszony, akinek az ar-
cából egyetlen fekete szem meredt elő, felemelte a karjait.
- Khalakka dothrae! - visította. A herceg vágtat!
- Vágtat! - visszhangozta a többi vénasszony. - Rakh! Rakh! Rakh haj! - tették hozzá. Fiú, fiú,
erős fiú.
Harangok szólaltak meg váratlanul, mint megannyi bronzmadár. Mélytorkú harci kürt hosszú,
mély szava harsant. Az öregasszonyok kántálni kezdtek. Fonnyadt mellük ide-oda himbálózott a
festett bőrmellény alatt olajtól és izzadságtól fényesen. Az őket kiszolgáló eunuchok szárított fű-
csomókat dobáltak egy hatalmas bronz kemencébe, és illatos füst szállt fel a hold és a csillagok fe-
lé. A dothrakik hite szerint a csillagok tűzlovak, egy hatalmas ménes állatai, amely éjszakánként
keresztülvágtat az égen.
Ahogy a füst emelkedett, a kántálás elhalt és a vénségesen vén asszony lehunyta egyetlen sze-
mét, hogy jobban lássa a jövőt. Szinte vágni lehetet a beálló csendet. Dany hallotta az éjszakai ma-

293