Page 297 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD

A Deres alatti kriptában lépkedett, ahogyan már ezerszer azelőtt. A Tél Királyai követték őt je-
ges szemükkel, a lábaiknál heverő rémfarkasok pedig utána fordították kőfejüket és rávicsorogtak.
Legvégül odaért a sírhoz, amelyben az apja aludt Brandon és Lyanna mellett.
- Ígérd meg, Ned! - suttogta Lyanna szobra. Halványkék rózsákból font virágfüzért viselt. A
szemei vért könnyeztek.
Eddard Stark hirtelen felült. A szíve vadul kalapált, a takarók kusza összevisszaságban hevertek
az ágyon. A szobában koromsötét volt és valaki dörömbölt az ajtón.
- Lord Eddard! - kiabálta egy hang.
- Egy pillanat! - kábultan és meztelenül az ajtóhoz botladozott a hálótermen. Kinyitotta az ajtót.
Tomard állt ott felemelt ököllel és Caynt egy gyertyával a kezében. Kettejük között ott állt a király
intézője.
A férfi arcát akár kőből is kifaraghatták volna, olyan kevés érzelmet árult el.
- Segítő Uram! - kántálta. - Őfelsége a király a jelenlétedet óhajtja. Azonnal.
Robert tehát visszatért a vadászatból. Jóval később, mint kellett volna.
- Szükségem van néhány percre, hogy felöltözhessek.
Ned otthagyta a férfit az ajtó előtt. Cayn felsegítette rá a ruháit: egy fehér vászontunikát, egy
szürke köpönyeget, egy nadrágot, amelyet begipszelt lába felett átvágtak, hivatalának jelvényét,
végül pedig egy súlyos ezüstszemekből font övet. A derekára csatolta a valyriai tőrt.
A Vörös Torony sötét volt és néma, ahogy Cayn és Tomard átkísérték a belső hídon. A lassan
telivé érő hold alacsonyan függött a falak felett. A mellvéden egy aranyköpenyes őrszem rótta a
köreit.
A királyi lakrész Maegor Erődjében, egy erős, szögletes erődben volt, amely a Vörös Torony
szívében, tizenkét lábnyi vastag falak ölelésében helyezkedett el, egy száraz árokkal körülvéve,
melynek az aljába vasszegeket vertek. Vár volt a váron belül. A híd túlsó végén Ser Boros Blount
állt őrt, fehér páncélja kísértetiesen fénylett a holdvilágban. Odabent Ned elhaladt a Királyi Testőr-
ség másik két lovagja mellett. Ser Preston, a lépcső aljában strázsált, Ser Barristan Selmy pedig a
király hálótermének ajtaja előtt várakozott. Három fehérköpönyeges ember, jutott Ned eszébe. Az
emlék különös borzongással töltötte el. Ser Barristan arca éppolyan fehér volt, mint a páncél, amit
viselt. Elég volt rápillantania, s Ned azonnal tudta, hogy valami rettenetes dolog történt. A királyi
intéző kinyitotta az ajtót.
- Lord Eddard Stark, a Király Segítője! - jelentette.
- Vezesd ide! - Robert hangja furcsán tompa volt.
A szoba két végében elhelyezett kandallókban égő tüzek bánatos vörös fénybe burkolták a he-
lyiséget. A hőség fojtogató volt odabenn. Robert a baldachinos ágyon feküdt. Az ágy mellett
Pycelle nagymester sürgölődött, Lord Renly pedig idegesen járkált fel-alá a csukott ablakok előtt.
Szolgálók szaladgáltak ki-be, fát dobáltak a tűzre és bort forraltak. Cersei Lannister az ágy szélén
ült férje mellett. A haja zilált volt, mintha álomból ébredt volna, a szemeiben azonban semmi nyo-
ma nem volt az álmosságnak. Követték Nedet, ahogy Tomard és Cayn segítségével átsántikált a he-
lyiségen. Úgy tűnt, nagyon lassan mozog, mintha még most is álmodna.
A király csizmája még mindig a lábán volt. Ned a bőrruhához tapadt száradt sarat és fűszálakat
látott ott, ahol a lába kilógott a takaró alól. A padlón zöld zeke hevert. Az elején hosszan fel volt
hasítva és vörösesbarna foltok pettyezték. A szobában füst, vér és halál szaga terjengett.
- Ned - suttogta a király, amikor meglátta. Az arca fehér volt, mint a tej. - Gyere... közelebb.
Az emberei közelebb támogatták. Ned megkapaszkodott az ágy egyik oszlopába. Csak lepillan-
tott Robertre, és rögtön látta, milyen nagy a baj.
- Mi...? - kezdte összeszorult torokkal.
- Egy vadkan - Lord Renly még mindig a vadászruháját viselte. A köpönyegét vér fröcskölte be.
- Az ördög - sóhajtott a király. - Az én hibám. Túl sok bor, a fene egyen meg. Elvétettem az

300