Page 301 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
lagott.
Cayn és Tomard éppen a hídon segítették át Nedet, amikor Lord Renly bukkant ki Maegor
Erődjéből.
- Lord Eddard! - kiáltott Ned után. - Egy pillanatra, ha volnál olyan kedves.
Ned megállt.
- Ahogy kívánod.
Renly odasétált mellé.
- Küldd el az embereidet! - a híd közepén találkoztak, a száraz árok felett. A gödör alján sorako-
zó karók gonosz hegyét ezüstös fénybe vonta a holdvilág.
Ned intett. Tomard és Cayn meghajtották a fejüket és tiszteletteljesen elhátráltak. Lord Renly
óvatosan a híd túlsó végében őrködő Ser Boros, majd a mögöttük lévő ajtó mellett posztoló Ser
Preston felé pillantott.
- Az a levél - közelebb hajolt. - Régensség? A bátyám Védelmezővé, nevezett ki? - Nem várt
választ. - Uram, harminc emberem van a személyes testőrségemben, azon kívül egyéb barátaim,
lordok és lovagok. Adj egy órát és száz kardot bocsátok a rendelkezésedre.
- Ugyan mit kezdjek száz karddal, uram?
- Csapj le vele! Most, míg a kastély alszik - Renly megint Ser Borosra pillantott és a hangja tü-
relmetlen suttogássá halkult. - El kel választanunk az anyjától Joffreyt, és a kezünkbe kell kaparin-
tani. Védelmező ide vagy oda, akié a király, azé a királyság. Myrcellát és Tomment is el kell fog-
nunk. Ha nálunk vannak a gyerekei, Cersei nem mer majd szembeszállni velünk. A tanács megerő-
sít Védelmezői tisztedben és átadja neked Joffrey nevelését.
Ned hűvösen végigmérte.
- Robert még nem halt meg. Az istenek megkímélhetik az életét. Ha nem így történik, összehí-
vom a tanácsot, hogy meghallgassák utolsó szavait és megvitassuk az öröklés ügyét, de nem fogom
ezen a világon töltött utolsó óráit azzal meggyalázni, hogy vért ontok a házában és rémült gyerme-
keket rángatok ki az ágyból.
Lord Renly tett egy lépést hátrafelé, feszesen, mint az íj húrja.
- Minden perc, amit elvesztegetsz, több esélyt ad Cerseinek a felkészülésre. Mire Robert meg-
hal, lehet, hogy már túl késő lesz... mindkettőnk számára.
- Akkor imádkozzunk, hogy Robert ne haljon meg!
- Erre kicsi az esély - felelte Renly.
- Az istenek néha kegyesek.
- A Lannisterek viszont nem - Lord Renly sarkon fordult és visszament a hídon át a toronyba,
ahol a bátyja haldoklott.
Mire Ned visszatért a hálótermébe, kimerültnek és elkeseredettnek érezte magát, de mégsem le-
hetett kérdéses, hogy visszafekszik-e aludni. Most nem. Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl
vagy meghalsz, mondta neki Cersei Lannister az istenerdőben. Azon kapta magát, hogy rágódik,
vajon jól tette-e, hogy visszautasította Lord Renly ajánlatát. Nem voltak az ínyére ezek az intrikák,
s nem volt becsületes dolog gyermekeket fenyegetni, de mégis... ha Cersei a menekülés helyett in-
kább a harcot választja, nagy szüksége lesz Renly száz kardjára, s még jóval többre.
- Kisujjt akarom - mondta Caynnak. - Ha nincs a lakosztályában, vigyél annyi embert, amennyi
csak kell és fésüljétek át az összes csapszéket és bordélyt Királyvárban, míg meg nem találjátok!
Hozzátok elém napkelte előtt! - Cayn meghajolt és távozott, Ned pedig Tomardhoz fordult. - A
Szelek Boszorkánya az esti dagállyal hajózik ki. Kiválasztottad a kíséretet?
- Tíz ember, Porther parancsnoksága alatt.
- Húsz és te leszel a parancsnok - közölte Ned. Porther bátor férfi volt, de önfejű. Olyasvalakit
szeretett volna, aki szilárd és van érzéke hozzá, hogy odafigyeljen a gyerekeire.
- Ahogy kívánod, uram - mondta Tom. - Nem mondhatnám, hogy sajnálom itt hagyni ezt a he-
lyet. Hiányzik az asszony.
- Elhaladtok Sárkánykő mellett, amikor északnak fordultok. Szeretném, ha elvinnél egy levelet.
Tom nyugtalannak látszott.

304