Page 35 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
most, amikor először igazán és becsületesen berúgtam. - Felkapott egy barna szafttól csepegő pör-
költ hagymát egy közeli fatálról és beleharapott. A hagyma ropogott a fogai alatt.
Nagybátyja ösztövér volt, éles arcvonásokkal, de kékesszürke szemeiben mindig nevetés buj-
kált. Fekete ruhát viselt, ahogyan az Éjjeli Őrség tagjaihoz illett. Ma este drága fekete bársony volt
rajta, magas szárú bőrcsizma és széles, ezüstcsatos öv. Nyakában súlyos ezüstlánc lógott. Benjen
élvezettel nézte Szellemet, miközben hagymáját majszolta.
- Nagyon csendes farkas - jegyezte meg.
- Ö más, mint a többi - mondta Jon. - Sohasem csap zajt. Ezért neveztem el Szellemnek. Meg
azért is, mert fehér. A többi mind sötét. Szürke vagy fekete.
- Még mindig vannak rémfarkasok a Falon túl. Halljuk őket a felderítések alkalmával -Benjen
Stark hosszan nézett Jonra. - Nem a testvéreid asztalánál szoktál ülni étkezéskor?
- Legtöbbször igen - válaszolta Jon színtelen hangon. - De Lady Stark ma este úgy gondolta, a
királyi család esetleg sértésnek tekintené, ha egy fattyút ültetnének közéjük.
- Értem - nagybátyja a terem távolabbi végében álló emelvényre pillantott a válla felett. -A fivé-
rem hangulata nem tűnik túlzottan ünnepinek ma este.
Ez Jonnak is feltűnt. Egy törvénytelen gyereknek meg kell tanulnia észrevenni bizonyos dolgo-
kat, ki kell tudnia olvasni az elrejtett igazságot az emberek szeméből. Apja betartotta az udvarias-
ság minden szabályát, de volt benne valami merevség, amit Jon ritkán látott azelőtt. Keveset beszélt
és ködös tekintettel nézett végig a tennen, semmit sem látva meg. Két székkel arrébb a király egész
éjjel keményen ivott. Széles arca kipirult a hatalmas fekete szakáll mögött. Rengeteg pohárköszön-
tőt mondott, hangosan hahotázott minden tréfán és úgy esett neki minden fogásnak, mint az éhe-
zők, de a királyné olyan hidegnek tűnt mellette, mint egy jégszobor.
- A királyné is dühös - mondta halkan a nagybátyjának Jon. - Apám levitte a királyt a kriptába
ma délután. A királyné nem akarta, hogy lemenjen.
Benjen alaposan végigmérte Jont.
- Nem sok dolog kerüli el a figyelmedet, ugye, Jon? Tudnánk használni egy ilyen embert a Fa-
lon.
Jon keble dagadt a büszkeségtől.
- Robb jobban bánik a lándzsával, mint én, de én ügyesebben forgatom a kardot, Hullen szerint
pedig meg tudom úgy ülni a lovat, mint bárki más a kastélyban.
- Figyelemreméltó teljesítmény.
- Vigyél magaddal, amikor visszamész a Falhoz! - szakadt ki hirtelen Jonból. - Atyám engedé-
lyezné, hogy elmenjek, ha megkérnéd. Tudom, hogy megengedné.
Benjen bácsi figyelmesen tanulmányozta az arcát.
- A Fal kemény hely egy fiúnak, Jon.
- Én már majdnem felnőtt vagyok! - tiltakozott Jon. - Tizenöt leszek a következő névnapomon,
és Luwin mester szerint a fattyúk gyorsabban növekednek a többi gyereknél.
- Ez így igaz - jegyezte meg Benjen lebiggyedő ajakkal. Felemelte Jon kupáját az asztalról, újra
megtöltötte egy kancsóból és hosszan meghúzta.
- Daeren Targaryen csak tizennégy éves volt, amikor meghódította Dorne-t - mondta Jon. Az If-
jú Sárkány kedvenc hősei közé tartozott.
- Az a hódítás csak egyetlen nyárig tartott - mutatott rá a nagybátyja. - A te Gyerekkirályod tíz-
ezer embert veszített, amikor elfoglalta azt a helyet és még ötvenet, amikor megpróbálta megvéde-
ni. Valaki megmondhatta volna neki, hogy a háború nem játék. - Megint belekortyolt a borba. -
Ezenkívül - folytatta, miközben megtörölte a száját -, Daeren Targaryen mindössze tizennyolc éves
volt, amikor meghalt. Vagy ezt talán elfelejtetted?
- Nem felejtek el semmit! - hencegett Jon. A bor bátorságot öntött belé. A lehető legjobban pró-
bálta kihúzni magát ültében, hogy magasabbnak tűnjék. - Az Éjjeli Őrségben szeretnék szolgálni,
bátyám!
Sokszor és mélyen elgondolkozott már ezen, éberen fekve éjszakánként, míg testvérei aludtak
körülötte. Robb egy napon megörökli majd Derest és Észak Őreként hatalmas seregeknek fog pa-

38