Page 305 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

JON

Jon éppen almás süteményből és véres hurkából álló reggelijét fogyasztotta, amikor Samwell
Tarly lehuppant mellé az ágyra.
- A szentélybe hívattak - suttogta Sam izgatottan. - Felmentenek a kiképzés alól. Én is testvér
leszek veletek együtt. El tudod ezt hinni?
- Nem, tényleg?
- Tényleg. Aemon mesternek kell segítenem a könyvtárban meg a madarakkal. Szüksége van
valakire, aki tud írni és olvasni.
- Abban jó leszel - mosolygott Jon.
Sam nyugtalanul körülnézett.
- Ideje lenne indulnom. Nem szabad elkésnem, hátha meggondolják magukat.
Szinte ugrándozott örömében, ahogy áthaladtak a gazos udvaron. Meleg és napos idő volt. A
Fal oldalán vékony patakocskákban csordogált le a víz, s a jég mintha szikrákat szórt volna.
A szentélyben a déli tájolású ablakon beszűrődő reggeli fény a nagy kristályra esett és megtörve
a szivárvány színeibe burkolta az oltárt. Pypnek leesett az álla, amikor megpillantotta Samet, Va-
rangy pedig oldalba bökte Grennt, de egyikük sem mert megszólalni. Septon Celladar egy füstölőt
lóbált, amely nehéz illattal töltötte be a helyiséget, s Jont Lady Stark kicsiny Deresi szentélyére em-
lékeztette. A septon most az egyszer józannak látszott.
A főtisztek egy csoportban érkeztek meg. Aemon mester Clydasra támaszkodva, Ser Alliser
komor és hideg tekintettel, Mormont parancsnok pedig pompás, ezüst medvekarmokkal összefo-
gott, fekete gyapjúzekében. Mögöttük jött a három rend vezetője: a vörös képű Bowen Marsh, a fő-
intéző, Othell Yarwyck, az Első Építő és Ser Jaremy Rykker, aki Benjen Stark távollétében a felde-
rítők parancsnoka volt.
Mormont megállt az oltár előtt. A szivárvány visszatükröződött kopasz fejéről.
- Törvényen kívüliként érkeztetek hozzánk - kezdte. - Vadorzók, erőszaktevők, adósok, gyilko-
sok és tolvajok voltatok. Gyerekként érkeztetek hozzánk. Egyedül, láncokban, barátok és becsület
nélkül érkeztetek hozzánk. Gazdagon és szegényen érkeztetek hozzánk. Vannak közöttetek, akik
büszke házak nevét viselik. Másoknak csak fattyú nevük van, vagy egyáltalán nincs nevük. Ez nem
számít. Mindez már a múlté. A Falon mindannyian egyetlen ház vagyunk.
- Ma este, amikor a nap lenyugszik és az éjszaka sűrűsödni kezd, leteszitek az eskütöket. Attól a
pillanattól kezdve az Éjjeli Őrség Felesküdött Testvérei lesztek. Megtisztultok a bűneitektől, adós-
ságotokat elfelejtik. Ugyanígy kell elfelejtenetek korábbi kötődéseteket, félretennetek haragotokat
és elfelednetek régi sérelmeket és örömöket egyaránt. Itt újra kezdtek mindent.
- Az Éjjeli Őrség tagja a királyságnak szenteli az életét. Nem egy királynak, nem egy úrnak, sem
pedig saját, vagy ura házának. Nem az aranynak, nem a dicsőségnek, sem pedig egy asszony sze-
relmének, hanem a királyságnak, annak minden lakójával együtt. Az Éjjeli Őrség tagja nem háza-
sodik meg és nem fog fiakat nemzeni. A mi hitvesünk a kötelesség. A mi szeretőnk a becsület. Ti
vagytok csak a fiaink, akiket valaha megismerünk.
- Megtanultátok az eskü szövegét. Jól gondoljátok meg, mielőtt kimondjátok őket, mert ha egy-
szer magatokra öltöttétek a fekete ruhát, már nincs visszaút. A szökés büntetése halál. - A Vén
Medve megállt egy pillanatra, mielőtt folytatta volna. - Van olyan köztetek, aki el kívánja hagyni
társaságunkat? Ha igen, menjen most és senki sem fogja kevesebbre tartani érte.
Senki sem mozdult.
- Jól van - mondta Mormont. - Ma este letehetitek az eskütöket Septon Celladar és rendetek
elöljárója előtt. Van közöttetek olyan, aki a régi isteneket követi?
Jon felállt.
- Én, uram.
- Gondolom, el akarod mondani az imádat egy szívfa előtt, ahogy a nagybátyád is tette -fordult
hozzá Mormont.

308