Page 306 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

JON
- Igen, uram - felelte Jon. A szentély isteneihez semmi köze sem volt: a Starkok ereiben az El-
sők vére folyt.
Grenn suttogását hallotta maga mögött.
- Itt nincs istenerdő. Vagy van? Sohasem láttam itt istenerdőt.
- Egy bivalycsordát sem vennél észre, míg bele nem taposnak a hóba - súgta vissza Pyp.
- De igen - bizonygatta Grenn. - Már messziről észrevenném őket.
Mormont maga is alátámasztotta Grenn kételyeit.
- A Fekete Várnak nincs szüksége istenerdőre. A Falon túl a kísértetjárta erdő éppolyan érintet-
lenül áll ma is, ahogy a Hajnalkorban állt, hosszú idővel azelőtt, hogy az andalok áthozták volna a
Hetet a keskeny tengeren. Találsz egy varsafa ligetet fél mérföldnyire innét, s ott talán megleled az
isteneidet is.
- Uram! - Jon meglepetten pillantott hátra a hang hallatán. Samwell Tarly is felállt. A kövér fiú
a tunikájába törölte izzadó tenyerét. - Elmehetnék... elmehetnék én is? Hogy elmondhassam az imá-
imat ez előtt a szívfa előtt?
- A Tarly ház is a régi isteneket követi? - kérdezte Mormont.
- Nem, uram - felelte Sam vékony, ideges hangon. A magas rangú tisztek megrémítették, Jon jól
tudta ezt, és azt is, hogy legjobban magától a Vén Medvétől félt. - A Hét fényében kaptam a neve-
met a Szarv hegyi szentélyben, ahogy az apám is és az ő apja és az összes Tarly ezer éve.
- Miért hagynád el atyád és házad isteneit? - kérdezte csodálkozva Ser Jaremy Rykker.
- Már az Éjjeli Őrség a házam - válaszolta Sam. - A Hét sohasem válaszolt az imáimra. A régi
istenek talán megteszik.
- Ahogy akarod, fiú - szólalt meg Mormont. Sam megint leült, ahogy Jon is. - Mindenkit beosz-
tottunk egy rendbe szükségleteink és saját adottságaitok és képességeitek alapján.
Bowen Marsh előrelépett és átadott neki egy papírt. A parancsnok kigöngyölte és hangosan ol-
vasni kezdett.
- Halder, az építőkhöz! - kezdte. Halder helyeslően biccentett.
- Grenn, a felderítőkhöz! Albert, az építőkhöz! Pypar, a felderítőkhöz!
Pyp Jonra pillantott és mozgatni kezdte a füleit.
- Samwell, az intézőkhöz!
Sam megkönnyebbülten sóhajtott és megtörülgette a homlokát egy selyemdarabbal.
- Matthar, a felderítőkhöz! Dareon, az intézőkhöz! Todder, a felderítőkhöz! Jon, az intézőkhöz!
Az intézők? Jon egy pillanatig nem hitt a fülének. Mormont bizonyára rosszul olvasta. Már azon
volt, hogy feláll, megszólal, megmondja nekik, hogy tévedés történt... és akkor meglátta, hogy Ser
Alliser őt figyeli. A szeme fénylett, mint két obszidián forgács, s a fiú azonnal megértette.
A Vén Medve összetekerte a papírost.
- Az elöljárók tájékoztatnak benneteket a dolgotokról. Az istenek őrizzenek meg benneteket,
testvérek! - A parancsnok félig meghajolt feléjük és távozott. Ser Alliser vele tartott. A száján hal-
vány mosoly bujkált. Jon még sohasem látta a fegyvermestert ilyen boldognak.
- Felderítők, utánam! - kiáltotta Ser Jaremy Rykker, miután a parancsnok elment. Pyp Jonra
bámult, miközben lassan felállt. A fülei vörösek voltak. Grenn szélesen vigyorgott és úgy látszott,
nem fogja fel, hogy valami nincs rendjén. Matt és Varangy csatlakoztak hozzájuk és Ser Jaremy
nyomában kivonultak a szentélyből.
- Építők! - szólalt meg a hatalmas állkapcsú Othell Yarwyck. Halder és Albert utánaeredtek.
Jon hitetlenkedve nézett körül. Aemon mester vak szemei a fény felé fordultak, amelyet nem lá-
tott. A septon kristályokat rendezgetett az oltáron. Csak Sam és Dareon maradtak a padon. Egy kö-
vér fiú, egy énekes... és ő.
Bowen Marsh főintéző összedörzsölte kövér kezeit.
- Samwell, te Aemon mesternek fogsz segédkezni a madárházban és a könyvtárban. Chett a ku-
tyaólakhoz megy, hogy a lovaknál segítsen. Megkapod a celláját, hogy éjjel-nappal a mester köze-
lében legyél. A mester nagyon öreg és nagyon értékes számunkra.
- Dareon, úgy hallottam, sok magas úr asztalánál énekeltél már és megosztották veled ételüket-

309