Page 304 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
bármit, amit csak parancsol nekik... elegen vannak, hogy legyűrjék a házi testőrségem maradékát.
Könnyen lehet, hogy Jaime bátyja pedig, mialatt mi itt beszélgetünk, Királyvár felé tart egy egész
Lannister sereggel a háta mögött.
- Neked pedig nincs sereged - Kisujj az asztalon heverő tőrrel játszadozott. Lassan forgatta egy
ujjal. - Lord Renly és a Lannisterek között nem túl nagy a szerelem. Bronz Yohn Royce, Ser Balon
Swann, Ser Loras, Lady Tanda, a Redwyne-ikrek... mindegyiküknek van lovagi kísérete és feles-
küdött kardjaik itt az udvarban.
- Renlynek harminc embere van a személyes testőrségében, a többieknek még kevesebb. Ez nem
lenne elég, még akkor sem, ha biztos lehetnék benne, hogy mindegyikük engem támogat. Szüksé-
gem van az aranyköpenyesekre. A Városi Őrség kétezer főt számlál. Felesküdtek, hogy megvédik a
kastélyt, a várost és a király békéjét.
- Ah, de ha a királyné királlyá nyilvánít valakit, a Segítő pedig valaki mást, kinek a békéjét fog-
ják őrizni? - Lord Petyr megpöccintette a tőrt az ujjával. A fegyver forogni kezdett a tengelye kö-
rül. Körbe-körbe forgott és közben zörgött az asztalon. Amikor végül megállt, a hegye Kisujjra mu-
tatott. - Nos, itt a válaszod - mondta és elmosolyodott. - Azt követik, aki fizet nekik.
Hátradőlt és Ned szemébe nézett. Zöldesszürke szemeiben gúny csillant.
- Úgy viseled a becsületedet, mint valami páncélt, Stark. Azt hiszed, majd megvéd mindentől,
de csak arra jó, hogy leterhel és megnehezíti a mozgásodat. Nézd meg magad! Tudod jól, miért hí-
vattál ide. Tudod jól, mire akarsz megkérni. Tudod jól, hogy meg kell tenni... de nem becsületes, s
így a szavak a torkodon akadnak.
Ned nyaka merev volt a feszültségtől. Egy pillanatig olyan dühös volt, hogy inkább meg sem
szólalt.
Kisujj elnevette magát.
- Ki kellene mondatnom veled, de az kegyetlenség volna... ne félj tehát, jó uram! A Catelyn
iránt érzett szeretetem kedvéért még ebben az órában elmegyek Janos Slynthez és teszek róla, hogy
a Városi Őrség a tiéd legyen. Hatezer arany megteszi. Egyharmada a parancsnoké, egyharmada a
tiszteké, egyharmada pedig az embereké. Lehet, hogy fele ennyiért is meg tudnánk vásárolni őket,
de inkább ne kockáztassunk!
Mosolyogva felvette a tőrt és a markolatával előre odanyújtotta Nednek.

307