Page 322 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

SANSA
hamozta a várat és megölte Robert királyt? Ez volna hát a magyarázat a csetepatéra, amit hallottak?
Nyugtalanul, reszketve és gondterhelten tért nyugovóra. Most hát az ő gyönyörű Joffrey-ja a ki-
rály? Vagy őt is megölték? Aggódott érte és az apjáért. Bár megmondaná valaki, mi történik itt...
Aznap éjjel Sansa a trónon ülő Joffrey-ról álmodott. Ő maga aranyos köntösben ült mellette.
Korona volt a fején és mindenki, akivel valaha csak találkozott, most elébe járult, hogy térdet hajt-
son és különféle udvarias gesztusokat tegyen.
Másnap, a harmadik nap reggelén eljött Ser Boros Blount, a Királyi Testőrség tagja, hogy a ki-
rályné elé vezesse.
Ser Boros csúnya ember volt széles mellkassal és rövid, göcsörtös lábakkal. Az orra ellapult, az
arca petyhüdten lógott, a haja pedig szürke volt és ritkás. Fehér bársonyt viselt, hófehér palástját
pedig oroszlánt mintázó kapocs rögzítette. A szörny lágy aranyfénnyel csillogott, a szeme helyén
pedig apró rubintok ragyogtak.
- Igen szép és pompás vagy ma reggel, Ser Boros - mondta neki Sansa. Egy hölgy sohasem fe-
ledkezik meg az udvariasságról, s ő elhatározta, hogy minden körülmények között hölgyként fog
viselkedni.
- Ahogy te is, hölgyem - felelte Ser Boros tompán. - Őfelsége vár. Jöjj velem!
Az ajtó előtt őrök álltak, vörös köpönyeges és oroszlánsisakos Lannister fegyveresek. Sansa
szívélyes mosolyt erőltetett az arcára és jó reggelt kívánt nekik, ahogy elhaladtak mellettük. Most
először engedték ki a szobából, amióta Ser Vasszív Arys két reggellel ezelőtt bevezette oda. Hogy
biztonságban legyél, kedvesem - mondta neki Cersei királyné. - Joffrey sohasem bocsátaná meg
nekem, ha valami történne a drágaságával.
Sansa arra számított, hogy Ser Boros a királyi lakosztályokba kíséri, de a lovag ehelyett kivezet-
te Maegor Erődjéből. A hidat megint leeresztették. Néhány munkás éppen egy embert eresztett le
köteleken a száraz árok mélyére. Amikor Sansa lepillantott, egy holttestet látott felnyársalva a ha-
talmas vaskarókra odalent. Gyorsan elkapta a szemét. Félt kérdezni, félt, hogy túl hosszú ideig bá-
mul és félt, hogy olyasvalakinek a testét látja, akit esetleg ismer.
Cersei királynét a tanácsteremben találták. Az asszony egy papírokkal, gyertyákkal és pecsétvi-
asszal teleszórt hosszú asztal főhelyén ült. A szoba olyan díszes volt, hogy ahhoz foghatót Sansa
még nem látott. Félelemmel vegyes tisztelettel bámult a faragott faképre és az ajtó mellett álló két
szfinxre.
- Felség - mondta Ser Boros, amikor a Királyi Testőrség egy másik tagja, Ser Mandon bekísérte
őket -, elhoztam neked a lányt.
Sansa reménykedett, hogy Joffrey is ott lesz. A hercege nem volt ott, a király három tanácsosa
azonban igen. Lord Petyr Baelish a királyné balján ült, Pycelle nagymester az asztal végén, Lord
Varys pedig virágillattól körüllengve sétált fel-alá. Mindannyian feketében vannak, fedezte fel ré-
mülten a lány. Gyászruhában...
A királyné magas nyakú, fekete selyem köntösbe öltözött, amelybe száz sötétvörös rubintot
varrtak, úgy, hogy a nyakától a kebléig eltakarta. Könnycsepp alakúra munkálták őket, mintha a ki-
rályné vért könnyezett volna. Cersei elmosolyodott, amikor megpillantotta, és Sansa úgy érezte, ez
a legédesebb és legszomorúbb mosoly, amit valaha látott.
- Sansa, drága gyermekem - szólalt meg az asszony -, tudom, hogy már régóta hívtál. Sajnálom,
hogy nem küldhettem érted hamarabb. A dolgok nagyon összezavarodtak és egyetlen nyugodt per-
cem sem volt. Remélem, az embereim jól bántak veled!
- Mindenki nagyon kedves és illedelmes volt, felség, köszönöm, hogy megkérdezted - felelte
Sansa udvariasan. - Csak hát, senki sem beszélt velünk és senki sem mondta el, mi történt...
- Velünk? - Cersei meglepettnek látszott.
- Odatettük mellé az intéző lányát is - szólalt meg Ser Boros. - Nem tudtuk, mi mást tehetnénk
vele.
A királyné összevonta a szemöldökét.
- Legközelebb kérdezd meg! - a hangja éles volt. - Csak az istenek tudják, miféle mesékkel töm-
te Sansa fejét.

325