Page 318 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

ARYA
mondta neki Desmond.
- Hazug! - kiáltotta a lány és tehetetlen dühében belerúgott a tetembe.
Az állatok nyugtalanok voltak. Nyerítettek és horkantottak a vérszag miatt. Arya egyetlen terve
az volt, hogy felnyergel egy lovat és elmenekül, el a kastélytól és a várostól. Nem kell mást tennie,
csak követnie a királyi utat, előbb-utóbb eljut Deresbe. Leakasztott egy kantárt és egy hámot a fal-
ról.
Amikor visszaindult a szekér túloldalán, észrevett egy leesett ládát. Biztosan leverték a csata
hevében vagy elejtették rakodás közben. A fa eltört és a láda tartalma kiborult a földre. Arya sely-
meket, szatén- és bársonyruhákat látott, amelyeket sohasem viselt. Szüksége lehet meleg ruhákra a
királyi úton, azonkívül...
Arya letérdelt a porba a szétszóródott ruhák közé. Talált egy nehéz gyapjúköpönyeget, egy bár-
sonyszoknyát, egy selyemtunikát, néhány alsóneműt, egy ruhát, amit édesanyja hímzett neki és egy
ezüst gyerekkarperecet, amit talán eladhat. Félrelökte az útjából a törött fedelet és kutatni kezdett a
ládában Tű után. A legalján rejtette el, de az egész holmija összekeveredett, amikor a láda lezuhant.
Egy pillanatra megijedt, hogy valaki megtalálta és ellopta a kardot, de az ujjai egyszer csak fémes
keménységet tapintottak egy szatén köntös alatt.
- Ott van - sziszegte egy hang közvetlenül a háta mögül.
Arya rémülten megpördült. Egy istállófiú állt mögötte, arcán önelégült vigyor. Szennyes alsóin-
ge kilátszott a foltos zeke alól. A csizmáját trágya borította és egyik kezében vasvillát tartott.
- Ki vagy te? - kérdezte a lány.
- Nem ismer - mondta a fiú -, de én ismerem, ó igen. A farkasos lány.
- Segíts felnyergelni egy lovat! - kérlelte Arya és visszadugta a kezét a ládába. Tű után tapoga-
tózott. - Az apám a Király Segítője, meg fog jutalmazni.
- Apa halott - felelte a fiú. Megindult feléje. - A királyné lesz az, aki megjutalmaz. Gyere ide,
lány!
- Ne gyere közelebb! - Arya ujjai Tű markolatára fonódtak.
- Azt mondtam, gyere! - keményen megragadta a karját.
Minden, amit Syrio Forel tanított neki, egy szempillantás alatt kiröppent a fejéből. A páni rémü-
letnek ebben a pillanatában az egyetlen lecke, amire Arya emlékezett az volt, amit Havas Jontól ta-
nult. A legelső.
A hegyes végével döfött, vad, hisztérikus erővel. Felfelé.
Tű áthatolt a fiú bőrzekéjén és hasának fehér húsán, majd kibukkant a lapockák között. A fiú el-
ejtette a vasvillát és halkan felnyögött, valahol félúton a hörgés és a sóhaj között. Az ujjai megmar-
kolták a pengét.
- Óh, istenek - nyöszörgött. Az alsóinge vörösödni kezdett. - Vedd ki...
Amikor a lány kivette, meghalt.
A lovak nyerítettek. Arya ott állt a holttest felett, még mindig rémülten, szemtől szemben a ha-
lállal. Vér szivárgott a fiú szájából, és még több ömlött a hasán tátongó nyílásból. A vér lassan tó-
csába gyűlt alatta. A tenyerét elvágta, amikor elkapta a pengét. Arya lassan elhátrált a vörös kard-
dal a kezében. El kell tűnnie, messzire innét, valahová, ahol biztonságban lehet az istállófiú vádló
tekintetétől.
Megint felkapta a kantárt és a hámot, és a kancájához rohant, de abban a pillanatban, hogy fel-
emelte a nyerget a ló hátára, beléhasított a rettenetes felismerés, hogy a kastély kapui bizonyára
zárva lesznek. Valószínűleg még a mellékajtókat is őrzik. Talán az őrök nem ismerik fel. Ha azt hi-
szik, hogy fiú, talán elengedik... nem, parancsuk van, hogy senkit ne engedjenek ki, akár felisme-
rik, akár nem.
De van másik út is, amely kivezet a kastélyból...
A nyereg kicsúszott Arya kezéből: tompa puffanás és egy porfelhő kíséretében a földre esett.
Vajon megtalálja-e újra a szörnyetegek szobáját? Nem volt biztos benne, de tudta, hogy meg kell
próbálnia.
Megkereste az összegyűjtött ruhát, magára kapta a köpönyeget, Tűt pedig elrejtette alatta. A

321