Page 323 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Jeyne fél - mondta Sansa. - Nem akarja abbahagyni a sírást. Megígértem neki, hogy megkér-
dezem, láthatná-e az édesapját.
Az öreg Pycelle nagymester lesütötte a szemét.
- Az apja jól van, ugye? - kérdezte Sansa nyugtalanul. Tudta, hogy harcra került a sor, de hát
nyilván senki sem bántana egy intézőt. Vayon Poole még kardot sem viselt.
Cersei királyné egyenként végignézett a tanács tagjain.
- Nem akarom, hogy Sansa szükségtelenül eméssze magát. Mit tegyünk a kis barátnőjével, ura-
im?
Lord Petyr előrehajolt.
- Én találok helyet neki.
- De nem a városban - mondta a királyné.
- Bolondnak nézel, felséges asszonyom?
A királyné elengedte a füle mellett a megjegyzést.
- Ser Boros, kísérd azt a lányt Lord Petyr lakosztályába és utasítsd az embereit, hogy tartsák ott,
míg érte nem megy! Mondd meg neki, hogy Kisujj elviszi az édesapjához, ettől majd megnyugszik.
Azt akarom, hogy eltűnjön, mire Sansa visszatér a szobájába.
- Ahogy parancsolod, felség - felelte Ser Boros. Mélyen meghajolt, sarkon fordult és távozott.
Hosszú, fehér palástja felkavarta mögötte a levegőt.
Sansa összezavarodott.
- Nem értem - motyogta. - Hol van Jeyne édesapja? Miért nem viheti el hozzá Ser Boros Lord
Petyr helyett? - Megfogadta, hogy úri hölgy marad, előkelő, mint a királyné és erős, mint az anyja,
Lady Catelyn, de hirtelen megint úrrá lett rajta a félelem. Egy pillanatig azt hitte, sírva fakad. - Ho-
vá viszitek? Semmi rosszat nem tett, ő jó lány!
- Felzaklatott téged - mondta a királyné szelíden. - Ezt nem engedhetjük meg. Egy szót se töb-
bet. Lord Baelish tesz róla, hogy Jeyne-nek gondját viseljék, ígérem. - Megütögette a mellette álló
széket. - Ülj le, Sansa! Beszélni szeretnék veled.
Sansa helyet foglalt a királyné mellett. Cersei megint mosolygott, de ettől egyáltalán nem érezte
magát kevésbé idegesnek. Varys puha kezeit tördelte, Pycelle nagymester pedig az előtte heverő
iratokra szegezte álmatag szemeit, a lány pedig érezte, hogy Kisujj őt nézi. Volt valami a kis ember
tekintetében, amitől Sansa úgy érezte, mintha nem lenne rajta ruha. A teste libabőrös lett.
- Drága Sansa! - Cersei királyné a csuklójára helyezte finom kezét. - Olyan gyönyörű gyermek
vagy. Remélem, tudod, hogy Joffrey és én mennyire szeretünk téged.
- Tényleg? - Sansának elakadt a lélegzete. Azonnal megfeledkezett Kisujjról. A hercege szereti!
Semmi más nem számított.
A királyné elmosolyodott.
- Olyan vagy nekem, mintha a saját lányom volnál. Tudom, mit érzel Joffrey iránt. - Fáradtan
megrázta a fejét. - Attól tartok, rossz híreket kell közölnöm nemes atyádról. Erősnek kell lenned,
gyermekem.
Sansa megborzongott a halk szavaktól.
- Miről van szó?
- Az apád áruló, drágaságom - szólalt meg Lord Varys.
Pycelle nagymester felemelte vén fejét.
- A saját fülemmel hallottam, amikor Lord Eddard megesküdött szeretett Robert királyunknak,
hogy megvédi az ifjú hercegeket, mintha a saját gyermekei volnának. Ám abban a pillanatban,
hogy a király meghalt, összehívta a kistanácsot, hogy ellopja Joffreytól jogosan örökölt trónját.
- Nem! - tört ki Sansából. - Nem tenne ilyet. Nem tenne ilyet!
A királyné felvett egy levelet. A papír tépett volt és merev a rászáradt vértől, de a feltört pecsét,
a világos viaszba nyomott rémfarkas az apjáé volt.
- Ezt a házi testőrségetek kapitányánál találtuk, Sansa. Ez a levél megboldogult férjem bátyjá-
nak, Lord Stannisnek szól és az apád meghívja benne a trónra.
- Felség, kérlek, valami tévedés történt! - Elgyengült és szédülni kezdett a hirtelen rátörő pánik-

326