Page 324 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

SANSA
tól. - Kérlek, küldjetek az apámért, ő meg fogja magyarázni nektek, ő sohasem írna ilyen levelet, a
király a barátja volt!
- Robert is ezt hitte - mondta a királyné. - Ettől az árulástól megszakadt volna a szíve. Az iste-
nek kegyesek, hogy nem kellett megérnie. - Felsóhajtott. - Sansa, kedvesem, meg kell értened, mi-
lyen szörnyű helyzetbe kerültünk ezáltal. Te nem tehetsz semmiről, ezt mindannyian tudjuk, de
mégis egy áruló lánya vagy. Hogyan engedhetném meg, hogy feleségül menj a fiamhoz?
- De hiszen szeretem őt! - sírta Sansa. Összezavarodott és nagyon félt. Mit akarnak tenni vele?
Mit tettek az apjával? Ennek nem így kellett volna történnie. Hozzá kellett volna mennie
Joffreyhoz, hiszen eljegyezték egymást, neki ígérték, még álmodott is róla. Nem igazságos, hogy
elvegyék tőle, bármit tett is az apja!
- Ezt nagyon jól tudom, gyermekem - Cersei hangja lágy és kedves volt. - Ugyan mi másért jöt-
tél volna hozzám és mesélted volna el apád tervét, hogy hazaküld benneteket, ha nem a szerele-
mért?
- Tényleg a szerelem miatt történt! - hadarta Sansa. - Apa még azt sem akarta megengedni, hogy
elbúcsúzzam.
Mindig ő volt a jó lány, az engedelmes lány, de pont olyan gonosznak érezte magát, mint Arya,
aznap reggel, amikor elszökött Septa Mordane-től és nem engedelmeskedett nemes atyjának. Még
sohasem tett ilyen önfejű dolgot és nem tette volna meg, ha nem szereti annyira Joffreyt.
- Vissza akart vinni Deresbe, hogy hozzáadjon valami jöttment lovaghoz, hiába akartam Joffot.
Mondtam neki, de nem hallgatott rám.
A király volt az utolsó reménye. A király megparancsolhatta volna Apának, hogy hagyja őt Ki-
rályvárban maradni és adja hozzá a herceghez, Sansa tudta, hogy megtehette volna, de a királytól
mindig félt. Hangos volt, durva beszédű és szinte állandóan részeg és valószínűleg visszazavarta
volna Lord Eddardhoz, ha egyáltalán a színe elé engedik. Ehelyett tehát a királynéhoz ment és ki-
öntötte neki a szívét, Cersei pedig meghallgatta és melegen megköszönte neki... ezután azonban Ser
Arys Maegor Erődjének magas toronyszobájába vitte, őröket állított az ajtó elé és néhány órán be-
lül kitört a csetepaté odakint.
- Kérlek - fejezte be -, meg kell engedned, hogy hozzámenjek Joffreyhoz, mindig jó felesége le-
szek, majd meglátod! Olyan királyné leszek, mint te, ígérem!
Cersei királyné a többiekre nézett.
- Tanácsos urak, mit szóltok a kéréséhez?
- Szegény gyermek - motyogta Varys. - Ilyen őszinte és ártatlan szerelem, felség! Kegyetlen do-
log volna megtagadni tőle... de mégis, mit tehetünk? Az apját elítélték. - Puha kezeit kétségbeesett
aggodalommal dörzsölte egymáshoz.
- Egy áruló magjából született gyermek számára az árulás természetes dologgá válik -közölte
Pycelle nagymester. - Most kedves, aranyos gyermek, de tíz éven belül ki a megmondhatója, mi-
lyen aljasságokat sző majd ellenünk?
- Nem! - kiáltott fel rémülten Sansa. - Nem, soha... nem árulnám el Joffreyt, szeretem, esküszöm
rá!
- Óh, milyen szívbe markoló - sóhajtott fel Varys. - Ám mégis igaz a mondás, mely szerint a vér
igazabb, mint az eskü.
- Engem az anyjára, nem az apjára emlékeztet - jegyezte meg Lord Petyr Baelish halkan. -
Nézzetek rá! A haja, a szemei. Cat hű képmása ilyen idős korából.
A királyné gondterhelten nézett rá, de Sansa kedvességet látott a zöld szemekben.
- Gyermek - szólalt meg -, ha tényleg elhihetném, hogy nem vagy olyan, mint az apád, semmi
sem okozna nekem nagyobb örömet, mint hogy az én Joffrey-m elvesz téged. Tudom, hogy tiszta
szívéből szeret - sóhajtott. - Mégis attól félek azonban, hogy Lord Varysnak és a nagymesternek
igaza van. A vér elárul. Elég arra gondolnom, hogyan uszította rá a húgod a farkasát a fiamra.
- Én nem vagyok olyan, mint Arya! - fakadt ki Sansa. - Benne folyik az áruló vére, nem ben-
nem! Én jó vagyok, kérdezzétek csak meg Septa Mordane-t, ő el fogja mondani. Én csak Joffrey
hűséges és szerető felesége szeretnék lenni!

327