Page 317 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
mire elért a tornyocska lépcsőjéhez. Egy pillanatra megdermedt. Fel vagy le? Felfelé eljutna a kis
udvar felett átívelő fedett hídhoz, ami a Segítő Tornyához vezet, de majdnem biztos volt benne,
hogy ott várják. Soha ne azt tedd, amire számítanak, mondta egyszer Syrio. Arya megindult lefelé.
Körbe-körbe rohant, kettesével és hármasával ugrált lefelé a keskeny lépcsőfokokon. Hatalmas,
boltíves pincébe jutott. A falak mellett körös-körül söröshordókat raktak egymásra húsz láb magas
halmokban. Az egyetlen fényforrást a magasan a falba vágott ferde ablakok jelentették.
A pince zsákutca volt. Nem vezetett más út kifelé, csak amerről érkezett. Nem mert visszamenni
a lépcsőkön, de itt sem maradhatott. Meg kell találnia az apját, el kell mesélnie neki, mi történt. Az
apja majd megvédi.
Arya az övébe dugta a fakardot és mászni kezdett. Hordóról hordóra ugrált, míg el nem érte az
ablakot. Két kézzel megragadta a követ és felhúzta magát. Az ablak gyakorlatilag egy felfelé és ki-
felé vezető járat volt a három láb vastag falban. Arya kúszni kezdett a napfény felé. Amikor a feje
elérte a talaj szintjét, a híd túloldalán volt, a Segítő Tornyánál.
A vaskos faajtó szilánkosan és törötten lógott a helyén, mintha fejszével verték volna szét. A
lépcsőn egy halott ember feküdt arccal lefelé. A köpönyege összegyűrődött alatta, sodronyinge há-
tán vörös folt. Rémülten vette észre, hogy a holttest szürke gyapjúköpönyegét fehér szatén szegé-
lyezi. Nem tudta megállapítani, ki az.
- Nem - suttogta. Mi folyik itt? Hol van az apja? Miért jöttek érte a vörös köpönyegesek? Eszé-
be jutott, mit mondott a sárga szakállas férfi aznap, amikor megtalálta a szörnyeket. Ha egy Segítő
meghalhat, miért ne halhatna meg egy másik is? Arya érezte, hogy a szemébe könnyek szöknek.
Visszafojtott lélegzettel hallgatózott. Küzdelem zaját hallotta a Segítő Tornyának ablakából: kiáltá-
sokat, sikolyokat és fémnek csapódó fém hangját.
Nem mehet vissza. Az apja...
Arya behunyta a szemét. Egy pillanatig túl rémült volt ahhoz is, hogy megmozduljon. Megölték
Joryt, Wylt, Hewardot és azt az őrt a lépcsőn, bárki volt is az. Az apját is megölhetik, sőt őt magát
is, ha elfogják.
- A félelem mélyebbre hatol, mint a penge - mondta hangosan, de most nem volt értelme úgy
tenni, mintha vízi táncos lenne. Syrio vízi táncos volt és a fehér lovag mostanra bizonyára végzett
vele, s ő különben is csak egy magányos, ijedt kislány fakarddal a kezében.
Kivergődött az udvarra. Óvatosan körülnézett, majd felállt. A kastély elhagyatottnak látszott. A
Vörös Torony sohasem volt elhagyatott. Az emberek bizonyosan a házaikban rejtőznek, elreteszelt
ajtók mögött. Arya vágyakozva tekintett fel a hálóterme felé, majd eltávolodott a Segítő Tornyától.
A falhoz lapulva osont árnyékról árnyékra. Próbálta azt képzelni, hogy macskákat üldöz... csak-
hogy most ő maga volt a macska és ha elkapják, végeznek vele.
Épületről épületre siklott, falakon mászott át, a hátát mindig a kőnek vetette, ha tudta, hogy sen-
ki ne lephesse meg. Jóformán baj nélkül elérte az istállót. Egy tucat páncélba öltözött aranyköpe-
nyes rohant el mellette, miközben a belső hídon araszolt, de mivel nem tudta, kinek az oldalán áll-
nak, lekuporodott az árnyékban, és megvárta, míg eltűnnek.
Hullen, aki lovászmester volt Deresben, mióta Arya az eszét tudta, az istálló kapuja mellett, a
földön hevert. Olyan sokszor szúrták meg, hogy úgy tűnt, mintha a tunikáját vörös virágok díszíte-
nék. Arya biztos volt benne, hogy halott, de amikor közelebb lopakodott, a férfi kinyitotta a sze-
mét.
- Lábalatti Arya - suttogta. - Figyelmeztetned... kell... az... apádat... - piros, habos nyál buggyant
ki a száján. A lovászmester lehunyta a szemét és többé nem szólalt meg.
Odabent még több holttest feküdt. Egy istállófiú, akivel együtt játszott és apja házi testőrség-
ének három tagja. Az istálló ajtajának közelében egy ládákkal és kosarakkal megrakott szekér állt
elhagyatottan. A halott emberek bizonyára éppen ezt pakolták meg a kikötői útra, amikor rajtuk
ütöttek. Arya közelebb settenkedett. A holttestek egyike Desmond volt, aki megmutatta neki a
kardját és megesküdött, hogy megvédi az apját. A hátán feküdt és kifejezéstelenül bámulta a meny-
nyezetet, miközben legyek mászkáltak a szemén. Mellette egy vörös köpönyeget és a Lannisterek
oroszlános sisakját viselő férfi hullája hevert. Csak egy. Minden északi tíz déli karddal ér fel,

320